💖 Sopron 💖
Friss szerelmi élményemről szeretnék mesélni Nektek! ;)
Sopron már többször felvetődött bennünk,- mint hely, ahova elkéne menni. Aztán nem mentünk. Valamiért mindig kiesett a kosárból. Egészen addig még Dani egy kutyás videó miatt, elkezdte hangoztatni, hogy ő Sopronba szeretne menni, mert a kutya is ott volt, és szóval újra bejött a képbe, hogy ahham, végül is volt róla szó - akkor menjünk Sopronba. Nem hülyén értelmezni, nem a kutyás videó miatt mentünk, hanem néha szó esik így a családunkban, hogy elmenni valamerre kikapcsolódni, csak Dani szava rásegített a döntésre. Választottunk egy nekünk jó dátumot, néztem szállást, mert ha megyünk akkor legyen időnk mindenre is, így két napot szerettünk volna ott tölteni.
Indulás.
Naná, hogy az indulás előtti napon Dani izgatott volt, így este morogni kellett vele, hogy aludjon már, mert reggel indulunk. Persze ébredésnél ügyes volt, végre indultunk a vasútállomásra. Megvettük a jegyet, és mivel volt még időnk a vonatindulásig, nem akartunk a győri vasútállomáson maradni, mert koszos, büdös, csúnya, meleg, igénytelen. Köszönjük az eddigi remek városvezetésnek. Mióta az eszemet tudom nem csináltak vele semmit, szóval merem mondani, hogy minden idők legigénytelenebb vasútállomása a miénk. Kimentünk a Honvéd ligetbe, hogy ott várunk inkább. Dani észrevette a térkő egy része csillagformájú csillámmal volt tele. Kérdezte hogy került oda, mondtam neki, hogy ott volt egy csillámpóni :) Elhitte :D Erre az ég is könnyes röhögésbe tört ki,- szemerkélni kezdett az eső. Szuper. Akkor mégis be a csúnya állomásra, illetve mivel a mi vonatunkat akkor még nem írták ki a retro táblára honnan indul, így az első vágányra mentünk ki, mert ott annyira nincs hugyszag, viszont a gyenge szellő felénk hozta a szeszgyár ikonikus szagát. Az eső nem volt kitartó, hamar megunta, elállt a tervétől. Nem mondom volt öröm amikor megtudtuk honnan indul a vonat, azonnal oda siettük. Felszállás. És végre indulás. Kóny - Csorna magasságában elég rendesen esett az eső. Dani már majdnem elkeseredett, de mondtuk neki, most kiesi magát az eső, és nekünk Sopronba már nem lesz ilyen gondunk :) Sikerült megnyugtatni. Magunkat is.
Kicsit több mint egy órás út volt, kényelmesen utaztunk. Így érkeztünk meg a napsütéses Sopronba, ahol elsőre azt csodáltunk meg ott milyen tiszta és szép az állomás. Hmm... lehet ezt jól is csinálni.
Sopron nekem is, Janinak is újdonság, nem ismertük, de GPS azért van hogy mindenhova is elvigyen. Alig 20 percet sétáltunk a szállásig, de Dani öröme az első 20 percben is határtalan volt. Annyira szerette, hogy Sopronban van :) Sétánk alatt egy játszótérre bukkantunk, ahol egy picit meg kellett állni. Naná, hiszen gyerek. Egyébként egy magas fenyőkkel, vastag törzsű platánokkal és számomra ismeretlen magas, terebélyes fákkal teli játszótér volt. Árnyékos. Amilyennek képzeli az ember a játszóteret. Volt sok újdonság Daninak. Utóbb, aztán megtudtuk, hogy Sopron leghosszabb parkja az a park ahol a játszótér is volt, többek közt. Szombat délelőtti órákban voltunk a parkban, és mi egyedül. Éreztem hogy hazaértem! Ekkor kezdett a szerelem apró kis szikrája szárba szökkeni jégvilág szívemben. Itt élek, nem messze egy embermentes helytől?? Hogy fordulhatott elő, hogy itt még nem jártam?? Dani kijátszotta magát, aztán sétáltunk tovább a szállásra.
Szállás.
Taverna nevű panziót szemeltük ki itthon, hogy egy éjszakára éppen megfelelne nekünk. Légkondis, tiszta, kisebb szoba, saját fürdővel, légkondis!, és Dani egy picinyt megszeppent, hogy három külön ágy van, de nagyfiúsan hangoztatta, hogy ő bizony egyedül fog aludni. Légkondis azt mondtam?? :D Mivel kint az összes fok volt, Isteni volt az embernek való hőfokos szoba. Azt elmondom, hogy volt egy kis szobarendezés, mert Dani estére már nem akart annyira nagyfiús lenni, és egyedül aludni, így két ágyat összetoltuk, és örömében anyára csimpaszkodva aludt el este... Na de addig is annyi történés volt :)
Látnivalók.
Több tervvel indultunk. Kirándulóterv, látnivalóterv, de még esőterv is volt. Elsőre Dani a Tűztornyot szerette volna megnézni. Mondjuk mi is, mert hát szinte a leghíresebb látnivalója a városnak. Tekeregve a macskaköves szűk utcákon, elértünk a Várfalsétányra, ahol a várfal mellett szemet gyönyörködtető látvány mellett haladtunk a torony felé. Egyszerűen itt teljesedett ki a szerelem érzése a szívemben, hogy bakker, én nem gondoltam, hogy Sopron ilyen csodahely. Nem tudom megmondani miért, de én úgy képzeltem, olyan lesz mint Győr. Nagy, koszos, panelos, csupasz, néhol egy-egy látnivaló, aztán majd elkönyvelem magamba - ez is megvolt. De nem. Sopron - egy új szerelem. Most még nem tudom Tata, vagy Sopron a nagyobb szerelem, de fúúú, hatása alatt vagyok még most is! Szombat délután, lézengő emberek a múltat idéző kis utcákban, nem árkádok, plázák, árnyék, fa, egy csokorba öntött szerelem a szívemnek! Minden fal, és épület mesél, és adja a képzeletemnek a sztorit. Díszes épületek. Építészetére jellemző, és áhh annyira csodás is az hogy egyik épület magasabb a másik alacsonyabb, igazi kavalkádnak tűnik, de ettől mesés. A felújított épületek élénk színekbe pompáznak, mégis abba az egységképbe nekem tetszetős. Oké, persze láttunk hanyagoltabb részt is, de hol nincs olyan. Itt tudom a miértjét, ott nem. Tűztorony ott magasodott a Fő térnél. Látogatását a kőtárral kezdtük. Aminek még kifejezetten örülök, hogy ez is érdekelte Danit, gondolom főleg azért, mert hangulatos volt, ahogy a feltárt köveket megvilágították. Ez a félhomályos ismertető érdekes volt. Kérte olvassuk el neki a kövekhez tartozó ismertető szöveget. Aztán elindultunk fel a toronyba. Gyerekem kis lábai ügyesen szedték a lépcsőfokokat. Aztán egyszer csak elétárult a látvány! Minket hosszabb, őt rövidebb ideig nyűgözte le, mert hát ha már toronyba vagyunk akkor katonásat kell játszani. Így aztán kiválasztott egy másik tornyot, a távolba, és játsziból lőtte a kezeivel. :) Ekkor már gyülekeztek a felhők, és dörgéssel fenyegetett az idő minket. A szél is megélénkült, a nap a felhők mögé került. Ennek összessége jóleső érzés volt, éppen pont csavargós idővé vált az időjárás. Toronyból lejövet a városnéző kisvonathoz mentünk. Ezt nem hagyjuk ki, Dani szereti nagyon. Éppen egy fehér kisvonat, piros puha ülésekkel állt a Főtéren, és várta a városlátogatókat egy 20 perces körútra. Felültünk, vártunk, majd indulás előtt 5 perccel megérkezett a kisvonat egyik társa, a kocsi tetején egy dinóval, és az egész olyan hatást keltett, mintha a Soproni Jurassic Parkból jött volna. Naná, hogy Dani tátott szájjal leste, és vágyta, hogy az sokkal jobb lenne, és ekkor a mi kis romantikus hangulatú kisvonatunk sofőrje, megkért minket hogy szálljunk át a Jurassic Parkosra, mert ott jobban elférünk, többen igényelték a járatot, mint amire a kis fehér elegendő lett volna. Azt a boldogságot Daniban! Azonnal sietett át a másik járatra. Átszállás, majd amikor az új felszállók elkényelmesedtek, elindultunk. Lassan mentünk, és hallgattuk a város történetét. Itt tudtunk meg sokat a városról, és közben megfigyeltük apával mit merre találunk. Mivel nem nagy város, azért nem volt bonyolult feltérképezni még nekünk se akik első alkalommal voltunk ott. Tetszetős utunk után Daninak volt kedve bemenni a Bányászmúzeumba. Szerintem ez tetszett a legjobban Daninak. Interaktív látnivalótól az ásványokig elkezdve a gyerekeknek kialakított sötét folyósó, amihez kaptak egy világítós bányászsisakot is, bányászkellékek - minden is látható volt. Volt egy csille is amibe Dani belemászott, és a sötétben apa tolta végig a rövid úton. Képes, forgatható kockákból különböző képeket lehetett kirakni, és még el nem felejtem de a lejutás is szuper volt, mert egy csúszdán juthatott le gyerek és bátor felnőtt. Lépcső is volt persze. Danira két okból voltam büszke: egyik hogy féken tudta tartani kíváncsi kezeit Dani, és amit nem szabadott megfogni azt nem szabadott, és a sötét... na ott volt egy kis para, de folyton lelkesítettük, hogy nézd meg ezt vagy azt, szóval egyszer csak tetszett neki, hogy ő egy kis bányász volt akkor! Este, amikor összebújtunk, azt mondta "Anya! Ha nagy leszek bányász leszek!" :) Életkém... még annyi információ vár rá, de addig maradhat egy kis csodavilágban is.
Múzeum után, és addigra már jól benne jártunk a délutánba, megéheztünk. Dani is hangot adott ennek, így aztán nyakunkba vettük a várost, és kerestünk valami helyet, ahol ehetünk. Egy kifőzdét találtunk. Jól esett a pihi, jól esett enni, aztán egy boltba mentünk hogy vegyünk innivalót, majd elindultunk a panzióhoz, mert az idő eddig tartott ki. Kiülős kajáldába már hallgattuk, ahogy az ég egyre sűrűbben dörög. Kibírta addig még ettünk.
Este.
Estére visszaérve a szállásra, zuhanyoztunk, pihengettünk, beszélgettünk kinek mi tetszett. Apa, és Dani elaludt hamar, engem a zajok marhára zavartak. Egy kisgyerekes család olaszos módra éjszakázott a panzió kiülős teraszán, ami engem marhára zavart. Ment a dinom-dánom, fel-le járkálás a lépcsőn, csattogó papucsok, és ajtó ki-be csukás... Egyszer csak vége lett a bulinak, csend ült a panzióra, elaludtam. Egészen addig sikerült is pihenni, még az időjárás rá nem kapcsolt. Mikor csavargásból visszaértünk esett csak, éjjel már úgy hallottam mintha jég verte volna a párkányt, dörgés és villámlás folyamatos volt. Nem zavart a vihar, hallgattam ahogy dühöng az ég, emlékekbe merültem, amiket aznap gyűjtöttünk be. Mire a vihar visszavonulót fújt, addigra megjöttek a panziólakó fiatalok is, és ők rendeztek csődületet. Szóval nemsokat aludtam ami azt illeti.
Ma.
Dani hajnal négykor megébredt a randalírozó csávókra. Nem is tudtam visszaaltatni. Kicsit átírta ez a mai napunkat. Ilyen korai ébredésnél Danit muszáj délután letenni aludni, mert nem bírja az egész napot. Ezért egyet csavarogtunk még Sopronba, és kisétáltunk a vonatra. Mindhármunkra hatással volt ez a kis kiruccanás. Beleszerettünk Sopronba. Dani majdnem pityergett is, amikor a vonatunk elindult hazafelé.
Mondjuk a vonaton én is, amikor Jani szólt, hogy cseréljünk helyet. Cseréltünk, bár nem értettem miért aztán rájöttem. Átlósan szemben velem, egy idősebb semmi esetre sem szomjas asszonyság előre hajolva a cuccaira, újságot lapozgatott és a csecseit premier plánba szabadjára engedve tette láthatóvá az utastársaknak. Hirtelen csak annyit tudtam mondani Janinak, hogy "Ez most komoly??!!" Erre a Drágám röhögött és mondta, ő nem kíváncsi rá! :D Nagy szerencsére a nő nem Győrbe készült, 10 percnyi szexizés után leszállt a vonatról! Rendeződtek is a gondolataim...
Egyértelmű, hogy elsőre, de nem utoljára jártunk Sopronba. Hagytunk látnivalót, hogy visszamehessünk :)
