43.

Kétszer is kiszámoltam. Osztottam is, szoroztam is, bele is gondoltam, meg nem is, de akárhonnan is nézem nem változik... 43...

Nem, nem... van még pár órám, és addig csak negyvenkettő :)

Igen. Holnap szülinapos leszek. 

Ma írok, mert most van lehetőségem, holnapot még nem tudom. 

Szabadságos is vagyok. Nem hosszú hétvége és nem is szülinapos züllés a terv, sokkal szebb az ok: Kicsi Kisfiam megkezdte a vakációt a mai nappal, és vele vagyok itthon. Tök jó volt vele ébredni reggel, illetve mellette, mert ő még aludt, és csak néztem azt a gyönyörű kis arcát... Semmi nem lennék Nélküle! "Volt idő, mikor még nem voltál." Kis csoda, kis különleges csodám 💞 

Ténykedtem délelőtt, ő meg játszott, zenét hallgatott, és csacsogott. Aztán elirigyelte Mama rejtvény újságját. 3km sétáltam le a konyha, és a szobája között, mert még a kaja készült, addig folyamatosan "Nézd Anya!" ...és anya nézi... Olyan ügyesen másolta a betűket :) Nem, nem úgy fejtette a rejtvényt, ahogy kell, olvasni nem tud, de a kockákba másolta a betűket. Azt viszont ügyesen! Megcsinálta a labirintust is, azokat nagyon szereti. Aztán könyvekből Könyvárost csináltunk, ahol a "millió" autója közlekedett, és voltak tavak, meg játszótér, meg láva, és várak is, olyan volt, mint egy labirintus, és az autóknak meg kellett találni a kijáratot. Tetszett neki. Az meg nekem, ahogy játék közben belefeledkezett egy-egy könyvbe. Lapozgatta, nézegette. Anyja vére :) Még a városjáró autók sorsukat várták kezembe vettem Fazekas Anna Öreg néne őzikéje című könyvét, és elolvastam Daninak. Csendben figyelte a meseverset. 

Sokat vártam rá... lemondtam arról, hogy jönni fog... aztán a legjobbat kaptam, amikor ő Angyalkaként kiválasztott engem anyukájának💖

43... Ennyi idő alatt elég sokat tapasztal meg az ember. Ha választhattam volna a mély emberi butaságot kihagytam volna. Nem sok jutott belőle, de a díjnyertes idiótákat sikerült kifogni, és nekem nem kenyerem a bocsánat. Türelmetlennek látszom, pedig bakker de sokáig tudok tűrni. Aztán ha elszakítod a cérnát, a Jó Isten óvjon meg Téged a kimondott szavaimtól, és adj hálát azért mert a gondolataimat nem látod. 43 év... ezen időszaknak elég nagy részét olvasással töltöttem, és hidd el van a tarsolyomban pár darabolós, savban marós, betondarabot lábra kötős, és marha csúnya állapotban megtalálós sztori - szóval amikor a hálát adod Istencsávónak, azt is említsd már meg léccccii de jó, hogy nem vagyok olyan, mint akikről már sokat olvastam! 😁😏😶😉

"...hosszú még az út, és közben valamit tenni kell!"

Tervnek mindig lenni kell, és mindig van is. Persze a tervek jelentős része Daniról szól. Nekem ő a minden, és nekem akkor jó, ha neki jó.

Hazugság lenne azt állítani, hogy nem képzelem el néha a tóparti házam, mint lelki mentsváramat, és nem játszok el a gondolattal, amiben éppen esik az eső, amit tejeskávéval a kezemben csodálok, és élvezem a csend, a nyugalom adta érzést, az eső illatát... hmmm...

De belerondít a képbe, de hogy mennyi szúnyog lenne, és a csend... gyerek mellett a csend gyanús... Szóval ha csend venne körül, ott valami gikszer lenne, és az, az igazság, hogy nekem Dani és Api nélkül semmit nem érne semmilyen kulipintyó sem!

"Próbáltam másokkal máshogyan; Ma egyik is, másik is messze van!"

43... Nyugalmas időszak ez már. A múlt adott emlékeket, és éppen elég tapasztalatot abból, mire nem vágyom már. Jó így élni, jó Vele élni, és olyan jó apukája a picinykénknek. 

Hogy mit kívánnék magamnak így a szülinapom kapujában? Ez az érzelmi biztonság, amiben élek tartson jó sokáig, legyen még több türelmem az agyilag nem jól működőkhöz, azt is, hogy még jó sokáig terelgethessem a Kisfiam útját, és hogy véletlenül az én számlámra utalják a lottónyertes nyereményét! Ennyi. 

43... nem érzem magam annyinak, szóval átszámolom, lehet mégis tévedés :) De mindenképp boldog 43. Nem kell buli, meg felhajtás, csak újabb ébredés a Kisfiam mellett, hogy lássam, érezzem azt a végtelen szeretetét, amit csak ő tud adni. A legtisztább, a legőszintébb, a legfontosabb.

🎉🎈🍰💝 
 

 
   

 

Esti pötyögés

Mielőtt elkezdtem pötyögni összedobtam egy jó adag kávét, nem sajnáltam magamtól, szóval fel leszek úgy dobva lehet le sem esek. Így hét óra fele... Reggel egészen mással dobtam volna fel a napot, amilyen gyalázatosan kezdődött. Nem volt rossz beérni melóhelyre, leülni az asztalomhoz, és a munkámmal foglalkozni, legalább elterelődött a figyelmem. Hallgattam közben egy podcastet a magyar nyelvről. Igazából arról szólt, hogy különböző -mondjuk úgy- szakértők, hogyan próbálják/próbálták megfejteni a magyar nyelv eredetét, múltját, úgy, hogy mindaz, amit elmondtak tulajdonképpen cáfoltható. Tudjátok mindig hoznak fel a szupertudósok példákat, és ha úgy hallgatja meg az ember, hogy nem néz utána, bármit megetethetnek velünk, csak mert a neve mellett ott van hogy kutató, meg művészettörténész, meg mittudomén, de ha vesszük a fáradságot, és kicsit kutakodunk akkor bizony jön a tudósduma bukfenc, és kiderül, hogy nem valós az állítás. Persze nekem nincs időm keresgélni, és mindent is megcáfolni, de találtam valakit, aki ezt megteszi, és jól el is meséli. Mutatja is, de nem videót nézek, csak hallgatom a szavait, és próbálom magamban hova tenni a sztorit. Nekem minden esetre jó, mert lehet rajta gondolkodni, és lehet saját véleményem, hogy kinek mit hiszek, vagy nem is agyalok rajta, csak mosolygok egyet, aztán jöhet a következő elmélet, rejtély, vagy valami sztori. Az egyik ilyen hiszem-nem hiszem sztori a Holdra szállás volt. A videó készítője próbált meggyőzni arról, miért igaz ez a jártunk a Holdon dolog, de hiába minden érv, valahogy bennem maradtak kérdések, és még mindig tele vagyok kétkedéssel. Ami viszont visszafogott kacajt hozott ki belőlem az a lapos Földes történet. Ebbe bele sem megyek, ha valakit érdekel az bőven talál fanokat is, és cáfolatokat is, de minden esetre jó volt hallgatni mindkét oldal érvelését. Magam részéről maradok inkább a gömb formánál. El akarom hinni, hogy a kis gömbőc izélkedik a nagy világegyetemben, és nem úgy "repkedünk" mint egy leejtett papírlap :) 

Gyilkosos podcasteket is hallgattam, bár annyira nem kötötte le a figyelmem. Most nem akarok erőszakot hallgatni, így is van, ami miatt hegyezgetem a körmöm... Ezt most hagyjuk is...

Az előző posztomban ha jól emlékszem meséltem, hogy Danival voltunk dokinál, az "öröknáthája" miatt. Vettek a nózijából mintát, és annak az eredménye lett kész csütörtökre. Tegye fel a kezét az, aki sejti kinek lett igaza már megint?? Naaaa, kinek???? IIggggen! Már megint a gyerek hülye anyja megmondta a tutit! Persze hogy igazam lett... Sőt! Gyerekem arcüregében kétféle bacit is kimutatott a minta, szóval két hónapja rágom a szám, hogy antibiotikum kellene, és lám... végre megkapta! Az ördög csodaszere basszus... ÉdesIstenemFentAzÉgbenAdjTürelmetésNemHaragszomMegHaErőbőlIsJutna... Hehehehe :)

Erről jut eszembe, hogy Bibliás podcastet is hallgattam, bár annak nem értem a végére, de annyi érdekes dolgot meséltek róla, hogy majdnem eszembe jutott, hogy belevágok és elolvasom. Mondom MAJDNEM! És vakard le a mosolyod, nem azért, akarnék belenézni, hogy megtérjek, vagy ehhez hasonló dolog, még mindig nem tudna befűzni egyetlen vallási szekta sem, csak az elmondottak miatt olvasnék bele, és értelmezném a leírtakat a saját gondolataimmal. Ne, még mindig ne reménykedj, hogy egyszer csak elhiszem, de adnék neki egy esélyt, hogy értelmezhessem az én gondolataim szerint. Magamat ismerve elolvasok még pár szupergyilkosos történetet, aztán kicsit megpihenek Biblia értelmezéssel. Ez csak egy gondolat, nem bakancslistás dolog. Alszom még rá sokat.

Június közepe van. A végén lesz a szülinapom. Nem tartok semmit szülinap néven, nem érdekel. Inkább jöjjön utána a július, tele lesz csupa jó dolgokkal. Danika névnapja, a házassági évfordulónk, és a nyaralás. Majd ott megünneplünk mindent is :) Érezzük magunkon, mennyire szükségünk van már a nyugalomra, pihenésre. Volt mostanában mindenféle idegtépő dolog. 

Most meg este. Menni kell, de innen folytatom majd ;)

"Előfordul, hogy néhány órányi boldogság is elviselhetővé teszi a sok csalódást és szemétséget, amelyről az élet bőségesen gondoskodik."

(Guillaume Musso - Francia író)

    

 

pár perces

 Dani később aludt el mint szokott. Délutáni pihenőjét alussza. Nem sokat hagyom aludni, mert aztán este nem akar. Az egész napunk csúszott időben. Hétvégén mindig hagyjuk aludni reggel addig amíg jól esik neki. Ezért van a pihenő nap. 

Bolttal kezdtem a napot, aztán Janival szavazni mentünk. Gyorsan ment a dolog, hazafelé sietősen jöttünk, mert Danit mamára hagytuk. Önmagában ezzel nem lenne probléma, de amióta anyu nincs teljesen jól, csak egészen rövid időkre kérjük hogy segítsen. Daninak meg nem volt kedve velünk jönni a szavazásra, de nem baj, így azért gyorsabbak voltunk. 

Egyik kötelesség így letudva, aztán belevetettem magam a következőbe: eltüntetni a baktériumok 99,9%-át minden honnan is. Külön dicséretet érdemel Dani, mert kértem hogy pakolja össze a szobáját, mert oda is megyek felmosni, és bár sejtem, hogy apa segített neki, de olyan szép rendes szoba fogadott, hogy csak nahh! Egyébként azt nagyon szeretem Daniban, hogy ha megkérem akkor csinálja. Azt nem állítom, hogy egyből ugrik, és lelkesen kezdni, de ahogy benne van a melóba belelkesedik. Majd hogy ne legyenek útba, vagy hogy egyedül gyorsabban haladok, vagy azért mert különben is lent sokkal jobb az új puskával zombikat lőni apa levitte játszóterezni Danit, én meg munkálkodtam ezerrel. 

Miután megnyugodtam, hogy fénylik, és tiszta minden, átadtam magam a főzés örömeinek. Ezt szeretem csinálni a legjobban. A konyha olyan nekem mint kényszerzubbonyosnak a gumifalu szoba,- megnyugtat. Ilyenkor jönnek a podcastek, hallgatok ezt-azt, vagy röhögjetek ki, de nagyon szeretem például Szécsi Pál zenéit hallgatni. Egyébként Daninak rántott csirkemellet sütöttem petrezselymes-rozmaringos serpenyős újkrumplival. Szereti a fűszeres ízeket, úgy veszem észre. Persze nem esem túlzásba, de akarom, hogy ismerje az ízeket, hiszen annyiféle jó létezik. Ezt üzenem leginkább az Eatrendnek, aki olyan ócska szendviccsel "lepte" meg a gyerekeket, amihez nekem pofám nem lenne!

Eatrendnél ezt hívják margarinos korpás zsemlében toast felvágottas és jégcsapretkes szendvicsnek. Ha a jégcsapretket nem látod, akkor nem a te készülékedben van a hiba, hanem mert kifizettem azt is, és nincs... Se uborka, se paradicsom, se paprika helyette ha éppen a retek elfogyott, vagy mittudomén... Számomra ez minősíthetetlen. Mivel más választásom nem nagyon van csak erre a szarra bízni a gyerekem étkezését, így itthon törekszem arra, hogy ne utáljon enni ez a gyerek. 

Nem tudom... Azt hiszem itthon ha egy ilyent tálalnék a gyerek meg a férjem elé, visszaküldenének a konyhába, hogy próbáljam meg még egyszer, hátha jobban sikerül, de ez.... 

Nem tudnék konyhán dolgozni. Saját karom vágnám le, ha ilyent kellene bárki elé letennem. Sírva könyörögnék tálaláskor, hogy ne egyék meg ezt... 

Mindegy. A lényeg hogy a lelkiismeretem úgy diktálja, hogy itthon tanítsam meg a gyereknek hogy a konyha egy jó hely, és ott jó dolgok születnek azoknál, akik figyelnek egy kicsit a részletekre. 

Na de ott tartottam, hogy mit főztem Daninak, és hogy milyen jót evett, amitől aztán megjött a kajakóma, és mindenféle kecmec nélkül ment az ágyikóba aludni. Ez az amikor nem tudok mit mondani az óvodában miért nem akar aludni. Olyan ebéd után, amit az Eatrend ebédnek nevez, örüljünk hogy csak nem alszanak a gyerekek... 

Vár még rám egy vasalós maraton is, jó kis gőzmóka napzárásnak. 

Jövőhét megint egy tele tervekkel teli napokból álló hét lesz majd. Legfontosabb hogy lesz benne dokis nap Daninak, aztán majd 'megaszondják hogyan tovább. Jani reggeles lesz, aminek örülök, mert ilyenkor nem maradok el semmivel, együtt is vagyunk. 

Na most befejezem, haladni kell tovább a tennivalókkal! Nektek is mindenféle jó házi szórakozást :) 

 

  

Esti pihegős

Nagyon vártam a pénteket. Bár ha tudtam volna milyen lesz ama nap reggeli indulása, inkább fel sem ébredek olyan korán. 

...és most 10 perce nézem ezt az üres lapot, agyban már formálódnak a szavak, és mégsem tudom, hogyan fogalmazzam, hogyan jellemezzem a péntek reggelt. Vártam ezt a napot, mert orvosos nap volt. Daninak, és mamának. Nyilván mindkettő érdekelt, izgalomban tartott. Dani április óta nem megy ki a náthából. Hol jobb a helyzet, hol rosszabb, de tart. Igen, nem vagyok gyogyós vittem dokihoz, de szavaim mint falra hányt borsó, mindig ugyan volt a szakértés, és ugyan az a gyógyszer... Mondjuk az én logikám nem tudja összerakni azt hogy ami egyszer, vagy kétszer nem jó, és harmadszor is megyünk vissza, akkor miért kell harmadszorra is ugyan az?? Jó nem kötekedek, én csak a gyerek hülye anyja vagyok, semmihez sem érthetek. Fasz tudja hogy maradtam eddig életben... Mammer dokis programja is érdekelt, mert végre megszakértették a lábát. Illetve a lábával való történéseket, és reggel még lógott a levegőben a félelem érzése, hogy akár mondhatják azt is nem menthető a lába. Ha a bajának utána próbáltam olvasni, ott semmi jót sem írtak a dologról, legalább is gyógyulást semmikép. Szavaimból kivenni, hogy van remény, és még lába is, meg vele együtt a fájdalom érzése, de 'aszonták meggyógyul majd. Reméljük addigra nem lesz fájdalomcsillapító függő, vagy ha nem is függő, de az amúgy is gyengébb szervezete hogy reagál a sok gyógyszerre? Minden esetre végre mondtak valamit. 

...szóval péntek reggel... Marhára nem szeretem ha rajtam tölti ki valaki a frusztrációját. Marhára nem bírom ha reggel, amikor felébredek, és reményt adok az új napnak, jön valaki aki egész egyszerűen úgy érzi jól magát, ha neki szar valami akkor mindenkinek legyen az. Gondoskodik róla, hogy ha ő bal lábbal ébredt, akkor senkinek se legyen jó. Áh, nem jó így megfogalmazni, kerülgetni a dolgot.

Elmondom... 7 éve utál. Szüntelenül. Nem unja meg. Ha kialudna a gyűlölet lángja, vagy csak pislákolni kezd, újra szítja a tüzet. Eleinte idegesített, dühített, bántot, zavart, aztán megtanultam együtt élni az érzéssel, leszarni, de amikor jön az a rész, hogy újra szítja a gyűlöletét, engem újra csak idegesít, zavar... Gyenge ember. Ezért próbálom újra és újra lenyelni a húzásait. Van hogy nem megy. Emberből vagyok, de a gyengeség luxusát soha nem engedhettem meg magamnak. Lehet felidegesít, lehet hogy bánt, lehet hogy zavar, de aztán hátam mögé zavarom az érzést. Hátam mögé mert előttem ott a fiam, a férjem - miattuk, értük kell megint csak elengedni a bántó szavakat. Velük könnyebb.

Erről szólt a péntek reggel. a gyűlöletére ébredtem. Ezzel fogadott. Persze nem szemtől szembe mert egy gyenge ember nem áll szembe velem, csak nem vette észre hogy ott vagyok, és hallom a szavait. 

Feldúltan mentünk Danival a füll-orr-gégészetre. Döbbenetemre nem kellett sokat várni. Időpontra mentünk, és szinte pontosan ment a dolog. Vagy kivételes nap volt, nem tudom, de javított a hangulatomon. A doki szimpi volt, elmeséltem neki Dani soha nem múló nátháját, az ugyanazos gyógyszereket, amikről nem akarok hallani már, de aztán végre kimondta a szavakat amire április óta várok, antibiotikum kell. Ha én mondom ezt, akkor ne szóljak bele, mert én csak a gyerek hülye anyja vagyok, honnan a fenéből tudhatnám. Minden esetre mintát vettek az öröknáthából, és annak ha meglesz az eredménye célirányosan kaphatja az ördögtől való gyógyszert - antibiotikumot. Az április óta tartó öröknátha eredménye hogy Dani hallása nem az igazi erre, külön kaptunk beutalót(!!!) szóval lesz oda is egy út, majd vissza ehhez a dokihoz, kb egy hónap múlva! Végre történés van az ügyben. Igazi.

Ma már sokkal jobb a kedvem. Családostól a délelőttbe vásárolni mentünk. Ennek oka volt. Napokkal ezelőtt szörnyű baj történt! Eltörött Dani egyik puskája, vagy ahogy ő hívja puffantója! Mivel az orvosnál nagyon ügyes volt, és mindent úgy csinált ahogy a doki kérte, ezért megígértük neki, hogy kap egy új puskát a törött helyett. Sikerült egy szuper puskával pótolni a törött darabot, szóval most aztán minden is rendben van. Bővítettem a nyári ruhatárát is, szuper darabokat találtam neki megint. Aztán hazaigyekeztünk a rettenő forróságban! Ebédre is az ő kívánsága teljesült, spagettit kért/kapott. A legjobb hogy együtt voltunk hármasban, és így teljes nyugalomban.

Egyéb dolgokat is vásároltunk, nem volt hiábavaló az út, de ez most lényegtelen. 

Sokkal érdekesebb hogy volt lehetőségem podcast-eket hallgatni a napokban. Marha érdekes dolgokról tudtam meg így történeteket. Ilyen volt a Petőfi Sándorról, Ady Endréről, Kosztolányi Dezsőről, Radnóti Miklósról, vagy József Attiláról szóló általam sosem hallott, vagy ismert magánéleti történetek. Avagy semmi sem úgy volt, ahogy azt annak idején a suliban tanultuk, csak valahogy annyira egyszerű szépíteni a dolgokat, és bizonyos esetekben homokba dugni a fejünket. Döbbenetes sztorikat ismertem meg. Annyira magával ragadott a múlt, a történelem, hogy azon kapom magam, hogy még mindig eszembe jutnak a hallott történetek. Akár mosogatok, akár főzök egyszer csak újra eszembe jutnak a sztorik. Némelyik videót újra nézem, annyira más amit eddig tudtam. 

Más rejtélyes sztorit is meghallgattam, például Shakespeare-ről, a magyar koronáról, vagy éppen a Holdra szállásról, bár ebben engem nem tudtak meggyőzni, ma sem hiszem, hogy voltak ott de végül is mindegy, mert tudok tovább élni akkor is ha voltak, és akkor is ha nem. 

Mostanában szeretek ilyesmivel időt tölteni. Szeretem az olyanokat amin lehet agyalni. 

Elszaladt az idő, majd innen folytatom :)

Szép estét!     

7vége

 

Szia Olvasgató!

Jöttem picit pötyögni. Ez egy pihenéssel egybekötött iromány alkotás lesz. 

Ezen szombaton úgy döntöttem, nem dolgozom, legalábbis melóhelyen nem. Itthon kapcsoltam rá a tennivalók elvégzésére, ezért a szentháromság letudva! (Főzés, mosás, takarítás, -ámen) 

Ez a hét gyorsan telt el, sok tennivalóval. Ami említést igényel az, az ovis év vége. Ez is eljött. Eme alkalom óhatatlanul az ember eszébe juttatja a tavalyi helyzetet. Amikor még azt sem tudtuk mi lesz (ovibezárás) hogy lesz, milyen lesz a folytatás. Aztán eltelt máris az első ovis év az új oviba. Többen hittétek Dani is iskolás lesz, de nem, még nem. Még egy ovis éve van, évvesztes. Abból a szempontból örülök, hogy a mostani énjét még nem tudnám elképzelni iskolában. Még kell egy év fejlődés neki. Viszont ami kezd lassan biztossá válni, -hogy balkezes lesz. Figyelem, ahogy itthon alkotunk, rajzol, színez, eszik, legoból épít, kardozik - dominánsabb a bal keze. Családunkban nem jellemző a bal kezesség, újdonság ez. De már olvasgattam mennyi mindent alakítottak ki balkezeseknek, szóval megoldható lesz. Kis különlegesem 💖

Nyári tervben van egy kis Balatoni nyaralás, mint tavaly. Dani már többször kérdezi mikor megyünk. Az idő hiszem hogy elröppen addig, és újra mehetünk pihenni, kikapcsolódni egy jót. Tavalyi jól sikerült, és mivel maradt el olyasmi amit nem néztünk meg, idén pótoljuk. 

Tervben van még az olvasás is, kicsit hanyagoltam mostanában, pedig tengernyi könyv vár rám. Mostanában nem "gyilkoltam" sem könyvben, sem podcast-ben. Zenét hallgattam. Lelkemnek arra volt igénye. Általam kedvelt zenék nem Danibarát "muzsikák", vagy legalábbis nem akarom, hogy ilyesmit hallgasson egyenlőre, így aztán akkor zenézek ha akad lehetőségem. Szóval nosztalgiáztam a napokban. Nem vagyok képben az új dalokkal sem, pótoltam a lemaradást egy kicsit. 

A beszélgetős podcasteket részesítettem előnybe. Vagy öregszem, és jobban érdekel a duma 😁 De nem politikai marhaság, hanem amolyan pszichológiai okosságok. Vagy találtam "igaz történeteket". Jókat hallgattam akár Tibeti kirándulásról, vagy éppen egy nőről, aki elvesztette korán a férjét, és hogy nem bolondult meg egyedül maradva egy csöpp újszülöttel, és egy régi iskolai csínytevés jóvá tételét hallgattam meg. Mindegyik sztorinak volt tanulsága is, és jól esik ezeken elmélkedni. 

Június van, az én hónapom. Ekkor születtem, kicsit több mint 20 éve😁😁😁😋Nem kívánok semmit szülinapomra, mindenem megvan. Minden elérhető úgy értem. A mindenkitől távol eső tópartos erdővel kerített vityillóm még nincs meg de van még 27 napotok megszerezni és meglepni vele, csak úgy mondom. Torta nem szükséges, nehogy azt higgyjétek telhetetlen vagyok. Máris izgulok 😜

Na lassan befejezem a pötyögést, és az álmodozást is! Szép estét kívánok! 🌜