Esti pihegős

Nagyon vártam a pénteket. Bár ha tudtam volna milyen lesz ama nap reggeli indulása, inkább fel sem ébredek olyan korán. 

...és most 10 perce nézem ezt az üres lapot, agyban már formálódnak a szavak, és mégsem tudom, hogyan fogalmazzam, hogyan jellemezzem a péntek reggelt. Vártam ezt a napot, mert orvosos nap volt. Daninak, és mamának. Nyilván mindkettő érdekelt, izgalomban tartott. Dani április óta nem megy ki a náthából. Hol jobb a helyzet, hol rosszabb, de tart. Igen, nem vagyok gyogyós vittem dokihoz, de szavaim mint falra hányt borsó, mindig ugyan volt a szakértés, és ugyan az a gyógyszer... Mondjuk az én logikám nem tudja összerakni azt hogy ami egyszer, vagy kétszer nem jó, és harmadszor is megyünk vissza, akkor miért kell harmadszorra is ugyan az?? Jó nem kötekedek, én csak a gyerek hülye anyja vagyok, semmihez sem érthetek. Fasz tudja hogy maradtam eddig életben... Mammer dokis programja is érdekelt, mert végre megszakértették a lábát. Illetve a lábával való történéseket, és reggel még lógott a levegőben a félelem érzése, hogy akár mondhatják azt is nem menthető a lába. Ha a bajának utána próbáltam olvasni, ott semmi jót sem írtak a dologról, legalább is gyógyulást semmikép. Szavaimból kivenni, hogy van remény, és még lába is, meg vele együtt a fájdalom érzése, de 'aszonták meggyógyul majd. Reméljük addigra nem lesz fájdalomcsillapító függő, vagy ha nem is függő, de az amúgy is gyengébb szervezete hogy reagál a sok gyógyszerre? Minden esetre végre mondtak valamit. 

...szóval péntek reggel... Marhára nem szeretem ha rajtam tölti ki valaki a frusztrációját. Marhára nem bírom ha reggel, amikor felébredek, és reményt adok az új napnak, jön valaki aki egész egyszerűen úgy érzi jól magát, ha neki szar valami akkor mindenkinek legyen az. Gondoskodik róla, hogy ha ő bal lábbal ébredt, akkor senkinek se legyen jó. Áh, nem jó így megfogalmazni, kerülgetni a dolgot.

Elmondom... 7 éve utál. Szüntelenül. Nem unja meg. Ha kialudna a gyűlölet lángja, vagy csak pislákolni kezd, újra szítja a tüzet. Eleinte idegesített, dühített, bántot, zavart, aztán megtanultam együtt élni az érzéssel, leszarni, de amikor jön az a rész, hogy újra szítja a gyűlöletét, engem újra csak idegesít, zavar... Gyenge ember. Ezért próbálom újra és újra lenyelni a húzásait. Van hogy nem megy. Emberből vagyok, de a gyengeség luxusát soha nem engedhettem meg magamnak. Lehet felidegesít, lehet hogy bánt, lehet hogy zavar, de aztán hátam mögé zavarom az érzést. Hátam mögé mert előttem ott a fiam, a férjem - miattuk, értük kell megint csak elengedni a bántó szavakat. Velük könnyebb.

Erről szólt a péntek reggel. a gyűlöletére ébredtem. Ezzel fogadott. Persze nem szemtől szembe mert egy gyenge ember nem áll szembe velem, csak nem vette észre hogy ott vagyok, és hallom a szavait. 

Feldúltan mentünk Danival a füll-orr-gégészetre. Döbbenetemre nem kellett sokat várni. Időpontra mentünk, és szinte pontosan ment a dolog. Vagy kivételes nap volt, nem tudom, de javított a hangulatomon. A doki szimpi volt, elmeséltem neki Dani soha nem múló nátháját, az ugyanazos gyógyszereket, amikről nem akarok hallani már, de aztán végre kimondta a szavakat amire április óta várok, antibiotikum kell. Ha én mondom ezt, akkor ne szóljak bele, mert én csak a gyerek hülye anyja vagyok, honnan a fenéből tudhatnám. Minden esetre mintát vettek az öröknáthából, és annak ha meglesz az eredménye célirányosan kaphatja az ördögtől való gyógyszert - antibiotikumot. Az április óta tartó öröknátha eredménye hogy Dani hallása nem az igazi erre, külön kaptunk beutalót(!!!) szóval lesz oda is egy út, majd vissza ehhez a dokihoz, kb egy hónap múlva! Végre történés van az ügyben. Igazi.

Ma már sokkal jobb a kedvem. Családostól a délelőttbe vásárolni mentünk. Ennek oka volt. Napokkal ezelőtt szörnyű baj történt! Eltörött Dani egyik puskája, vagy ahogy ő hívja puffantója! Mivel az orvosnál nagyon ügyes volt, és mindent úgy csinált ahogy a doki kérte, ezért megígértük neki, hogy kap egy új puskát a törött helyett. Sikerült egy szuper puskával pótolni a törött darabot, szóval most aztán minden is rendben van. Bővítettem a nyári ruhatárát is, szuper darabokat találtam neki megint. Aztán hazaigyekeztünk a rettenő forróságban! Ebédre is az ő kívánsága teljesült, spagettit kért/kapott. A legjobb hogy együtt voltunk hármasban, és így teljes nyugalomban.

Egyéb dolgokat is vásároltunk, nem volt hiábavaló az út, de ez most lényegtelen. 

Sokkal érdekesebb hogy volt lehetőségem podcast-eket hallgatni a napokban. Marha érdekes dolgokról tudtam meg így történeteket. Ilyen volt a Petőfi Sándorról, Ady Endréről, Kosztolányi Dezsőről, Radnóti Miklósról, vagy József Attiláról szóló általam sosem hallott, vagy ismert magánéleti történetek. Avagy semmi sem úgy volt, ahogy azt annak idején a suliban tanultuk, csak valahogy annyira egyszerű szépíteni a dolgokat, és bizonyos esetekben homokba dugni a fejünket. Döbbenetes sztorikat ismertem meg. Annyira magával ragadott a múlt, a történelem, hogy azon kapom magam, hogy még mindig eszembe jutnak a hallott történetek. Akár mosogatok, akár főzök egyszer csak újra eszembe jutnak a sztorik. Némelyik videót újra nézem, annyira más amit eddig tudtam. 

Más rejtélyes sztorit is meghallgattam, például Shakespeare-ről, a magyar koronáról, vagy éppen a Holdra szállásról, bár ebben engem nem tudtak meggyőzni, ma sem hiszem, hogy voltak ott de végül is mindegy, mert tudok tovább élni akkor is ha voltak, és akkor is ha nem. 

Mostanában szeretek ilyesmivel időt tölteni. Szeretem az olyanokat amin lehet agyalni. 

Elszaladt az idő, majd innen folytatom :)

Szép estét!