Élménybeszámolós poszt -Tata-

Tata

Az előző posztban írtam, hogy lenne élménybeszámolós irományom, de nem volt időm lepötyögni az átélt dolgokat. Most felidézem az emlékeimet, és elmesélem milyen szép is volt Tata - megint - mint mindig. Itt elmesélem a Facebookot meg teleszóróm majd képekkel is. Legalábbis most ez a terv, ha nem jön közbe semmi így lesz. Bár jobban szeretem a friss élményeket mesélni, mint a visszaemlékezőst, mert az érzés már más ilyenkor, de ez van. Viszont pár soros, összecsapós posztot nem akartam erről, hiszen az ember a szerelemről inkább áradozik, és aki engem régről ismer az tudja Tata nekem szerelem :)

Már a vonaton induláskor tele voltunk izgalommal, és a "menjünk mááár" érzéssel. Dani is izgatott volt, örült, hogy végre kimozdulhatunk. Még az időjárásra sem panaszkodhattunk. 

Természetesen elsőre a szállás elfoglalása volt a cél. Panzióhoz érve a tulaj barátságosan, kedvesen, lazán fogadott minket. Leginkább a lazán van a hangsúly. Semmi kecmec nem volt, ahogy ő fogalmazott "Zsanikám a 4-es szoba a Tiétek, emeleten megtaláljátok, tengerre néző kilátással". Engem Tatán így fogadnak "Zsanikám". Tudják, érzik 😁

Kulcs a kezünkben, elmondta az egyetlen szabályt, hogy Panzió ajtaját mindig zárni, aztán ment is dolgára, mi pedig felmentünk a szobát megnézni. Kipakoltunk, és örömmel láttam, hogy a tenger az Öreg-tó, és bizony jó volt egyből azt látni. Minden mást magunk fedeztük fel, mivel útmutatást nem kaptunk. 

A szobához tartozott egy kisebb fürdőszoba, wc, ha kötekedni akarnék akkor oda polcokat tettem volna még, de nem beköltözni akartunk, csak valahol az estét tölteni, aludni. Tisztaságra is adtam volna még de tényleg nem akarom froclizni a dolgot. 

Közös konyha használatra lett volna lehetőség, de ezzel nem éltünk, nem főzni mentem, pihenni, és Tatán csavarogni amennyit csak tudunk. Kávé készítésre mentünk le Apával, de ennél többre nem érdekelt mi van ott, vagy milyen a dolog. Egyébként inkább a tisztaságba lehetne belekötni. Láttuk, hogy van hűtő, de meg sem néztünk, nem volt erre sem igényünk, de a szobába is volt egy kis mobil hűtő, inkább azt használtuk. 

Előre jelzett igény esetén jakuzzi is volt használatra, volt billiárd, és nem is tudom még mi. Hirdetésben grillezési lehetőség is fel volt tüntetve, de erre a célra, amit a konyha ablakból láttunk az csupa gazzal benőt sütőhely volt. Mondjuk csak grill lehetőség volt megadva, azt nem írták oda, hogy előbb ki kell gazolni. Ezen jót mulattunk magunkba. Szóval ha valaki ilyen célokkal indult volna útnak, és tartott volna ilyesmire igényt, annak nagy csalódást okozott volna az elé táruló látvány. Mikor mi voltunk, minden szobát elfoglaltak (6 szoba volt) és senkit nem hallottunk, láttunk konyhát, jakuzzit, grillt, vagy billiárd asztalt használni. Ezt úgy értem, vagy senki nem volt elájulva a látottaktól, vagy más is úgy gondolta Tata nyújtotta látványt, és élményeket akarunk.

Pontosan ezért nem időztünk a panzióban, azonnal elindultunk élményeket gyűjteni.

Mivel pont az Öreg-tóval szemben volt a szállásunk, ezért nem kellett iránytű, hogy merre menjünk. Amúgy is a szívem visz 💕

Tóparton elindultunk a vár felé. Ez Dani kívánsága volt, ő mindenek előtt a várat akarta látni. Voltunk már egyszer Danival is, de akkor az időjárás nem annyira kedvezett nekünk, meg akkor csak egy napot voltunk, szóval rövidített programokkal voltunk, nem úgy mint ezen az eseményen amiről mesélek. Dani érdeklődését úgy tartottuk fent, hogy folyamatosan meséltünk neki. Milyen látnivalók vannak, mit fogunk csinálni, hogy hol eszünk, és minden ilyesmit, ami őt érdekelhet, amit várhat, vagy esetleg hozzá fűzheti azt amit szeretne. Nálunk a családban nem farkastörvények uralkodnak, a gyerekünk az életünk része, nem húzzuk magunk után mint egy kiskocsit, hanem bevonjuk a dolgokba. Kicsit félve említek meg ilyen emlékeket (megsértődések miatt), de nekem kiskoromban az volt "majd meglátod", ezt én lerázós dumának tartom, és ezért nem is alkalmazom a gyerekemnél, mert tudom gyerekként ez nem volt annyira jó érzés. Szóval ezért írtam, hogy sokat dumálgattunk közben milyen tervek vannak, és próbáltuk tartani magunkat ahhoz, amit Dani mondott, mit szeretne. Egyik ilyen volt, hogy menjünk be a várba. Nos, még oda nem értünk a várhoz, meséltünk neki arról, hogy be lehet menni a várba, de ez nem úgy zajlik, hogy belépünk, és azt csinálunk amit akarunk, hanem a vár egy múzeum, ott őrzik a történelem megmaradt részeit, tárgyait, amit meg szabad nézni, de semmihez sem szabad nyúlni. Ugye azért beszéltünk neki arról mi is az a múzeum, mert nem járt még egyben sem. Kicsinek tartottam ahhoz, hogy megértse mit is jelent ez, és hogy ott viselkedni kell, nem idétlenkedni. Mondjuk nem idétlen habitusú Dani, de jobb ha tisztában van ezzel is. Nem félek attól, hogy nem bírna magával, de elmondunk neki mindent. Nálunk ilyen a beszélgetés, nem pedig a "majd meglátod". 

Nagyon izgatott volt Dani amikor a várhoz értünk. Azon izgult legyen nyitva! Nyitva volt. Családi belépőjegyet vettünk (két felnőtt, egy 5 éves gyerek) 3500ft volt. Ezért a jegyért körbe járhattuk a vár minden zegzugát. Illetve nagyjából mindent. Leírás, kiírás, történet mindenhol. Vitrinekben talált ereklyék, feliratozva, szóval sokat olvasgattunk Daninak mi micsoda. Makettek voltak arról hogyan is nézhetett ki a vár teljes pompájában, azt hiszem ez tetszett legjobban Daninak. Csigalépcső, különböző termek, és még egy interaktív történelem órába, vagy valami versenybe is belefutottunk, (gyerekeknek tartott valami volt a várban). Első közös, családi múzeum látogatás nagyon jól sikerült, és örök emléket adott Daninak, hogy bemehettünk. Ha ma megkérdezem mit tetszett neki a legjobban, mindig azt mondja, hogy "amikor bementünk a várba"!

Amikor beléptünk a várba esni kezdett az eső, és mire mindent megnéztünk, kijöttünk a felhők feladták és az eső elállt. A várkapunkál valami építési, felújítási munkák zajlottak. 

Várlátogatás után az Angolpark felé indultunk. Api sem ismerte, szóval örömmel vittem el oda őket, mert az a szépet látni kell! Angolparki látogatásunkat rögtönzött piknikkel kezdtük. Mivel nagy eső nem volt, találtunk padot, ahova le tudtunk ülni, és enni, így feltöltődve jó sokat csavarogtunk még. Daninak nagyon tetszett a Cseke-tó is. Arra már nem mertem vállalkozni hogy körbesétáljuk, mert hosszú lett volna Daninak körbejárni, majd még vissza a szállásra is. Így is sokat ment, büszke is voltam rá! 

Megnéztük a templomromot, a 250 éves "lebegő" platánt, a török mecsetet, a Pálma-házat, és Dani itt is felfedezést tett. Észrevette hogy a fákra fel van festve "valami". Mondtuk neki, hogy azok a jelek a túrázóknak van ott, ez adja nekik az irányt merre kell menni. Ez annyira tetszett Daninak, hogy aztán csak ment és ment előre keresve az újabb jeleket. Egyetlen dolog szomorított el... A víz hiánya. Borzasztó hogyan teszünk tönkre mindent, látványosan, és képtelenség ezt a szarcunamit megállítani. Képesek emberek egy kibaszott vállrándítással elintézni mindent, és nem érdekli őket a következmény. 

Tatát a "vizek városának" nevezik, valaha a "malmok városa" névvel is büszkélkedett. Szomorú hogy nem becsülünk semmit.

Mikor Dani már fáradt a sétától, elindultunk vissza a Panzióba. 

Másnap már reggel elindultunk megint csavarogni. Öreg-tó mellett indultunk ismét. Daninak másik kívánsága az volt, hogy kisvonatozzunk.

Eleget tettünk a kérésnek a délelőttöt erre szántuk. Még várnunk sem kellett a városnéző vonatra jól időzítettünk, éppen pont bent volt, csak felszálltunk rá. Kb egy órás út alatt sok új és érdekes dolgot hallottunk Tatáról. Mivel a Kálvária felé is elmentünk, így Daninak megtudtam mutatni mi lesz a következő úticélunk. Persze visszaérve a városnéző vonattal, ebédelni mentünk majd vissza a Panzióba, hogy Danit letegyük kicsit aludni. Kellett neki a pihenés nagyon. 

Alvás után újra útra keltünk. Elképesztő teljesítményt nyújtott Dani, mert hatalmasat sétált! A szállásunktól egészen a Kálváriáig gyalogolt, és vissza. Ez nagyon hosszú út volt. Már meséltem más posztban hogy Daninak milyen különleges kötődése van a kereszthez, rajta lévő, emberi butaság miatt szenvedő Jézushoz. Ezért is akartam mindenképp elvinni a három kereszthez. 

Innen alig tudtuk elcsalni, pedig bőven kapott időt nézelődni, volt is mit mert csodahely, és mert itt tartottunk egy nagy pihenőt. Volt aki sárkányt eregetett, azt is megnéztük, majd úgy sikerült elcsalni hogy a keresztek tövétől elhozhatott egy kavicsot emlékbe. Elindult, de újra és újra visszament a keresztekhez. Csak ült, nézte, és a gondolataiba merült. 

Annyira szeretnék olyankor belelátni a fejébe, min agyal, mi ez a kötődés, mert érdeklődésnél több. Tőlem hótziher hogy nem hallott ilyesmit, mert számomra az Istenes sztorik olyan távol vannak mint Makótól Jeruzsálem. Magamban ezt a történetet nem tudom hihetővé tenni, de Dani előtt nem fogom ezt a hit dolgot sem ócsárolni, sem tolni felé. Egész egyszerűen majd ő eldönti nagykorában hogy e kérdésben merre tart. Nem akarok egy vallást ráaggatni, ami nem biztos hogy az ő útja lesz. 

Nem mindent sikerült megnézni, abból ami a terveinkben volt még induláskor, de lett még egy ürügy, hogy miért menjünk vissza Tatára 💞 

Kimaradt a Fényes tanösvény, és a Malom-kert is, de Tatából sosem elég, és majd összehozunk egy újabb kikapcsolódós kiruccanást. 

Az hogy Danira milyen hatással volt mi sem bizonyítja jobban mint hogy hazaérve az első mondata az volt a betondzsungelunk közepén "Anya, itt nincs annyi fa mint Tatán"...

Végszónak éppen jó, igaz, és elgondolkodtató...

Menjetek Tatára ☝💕 
 
 

  
     

 

 

Fáradtság

 

Régen voltam pötyögni. Nem volt lehetőségem. Apa 3 hetet volt délutános. Nem azért mert szereti, és mert nekünk így milyen jó volt, hanem szükségállapot miatt. Letelt. Dani 12 napot volt oviban. Rekordot döntött. 12 nap után megint beteg lett. Csúnya taknyolós, köhögős, fülfájós, és egy újdonság is felkerült a listára, most már ezt is kipipálhatjuk, nem maradt ki szottyos kis életünkből, na nem csigázlak benneteket tovább - megvolt a kötőhártyagyulladás is! Viszont Dani egy kis hősként apró pityergéssel mondhatni tűrte a szemébe cseppentést, és nagyon büszke voltam rá. Kamilla virágból teát csináltam, azzal is törölgettük a szemét, és meglepő módon hamar rendbe is jött a látókája. Bár honnan is tudhatnám mennyi idő alatt jön rendbe az ilyen, eszem ágában nincs ledoktorálni. Ezekért a tippelgetésekért nem kapok doktori fizut. Állapítsa meg az aki kap érte lóvéságot. Van nekem más melóm, tennivalóm bőven. Viszont kapóra jött hogy a szeme már okés állapotban, mert ma csoport fotózás volt oviban, és szólt az óvónéni, hogy Dani is szerepelhetne rajta. Két okból örültem ennek; az egyik, hogy annyi mindenről maradt már le a sok betegség miatt, másrészt mert oki, hogy neki még van egy ovis éve, de néhány gyerek a csoportból sulis lesz, jövőre ők már nem lehetnek rajta ilyen képen, pedig így együtt kezdték szeptemberben az új kihívást. Szóval Apával megszakértettük doki helyett hogy Dani szeme rendben, engedjük néhány perce a gyerekek közé egy fotó erejééig. Aztán jöttek is haza, és remélem hamarosan búcsút mondhatunk a takonynak is. Idén remélem kapunk a zsepigyárból valami szuper ajándékot meg egy oklevelet "Az év felvásárlói" címmel!

Apa belebetegedett a sok délutános műszakba :) Na jó csak vicceltem, nem abba, nem tudom mibe, de ő sincs a helyzet magaslatán. El is ment a házi dokihoz. Nyugodjatok le, nem vagány, időpontra ment, nem csak úgy! Covid óta időpontra lehet csak beteg az ember, ész nélkül nem megyünk doktorékhoz...

Mondjuk most sem értem lázas taknyos vírusos betegséges panasszal dokinál jelentkező emberhez miért az az első kérdés mennyi cigit szív, nem tudom. Nem értem az összefüggést, és azt sem honnan veszi, hogy mindenki dohányzik?? Életében sem szívott el egy szál cigit sem... Hála Istennek. Én vagyok a mérge nem a cigi :)

Egyébként is miért kell meglepődni a függőségeken. Az elmúlt egy évben annyi gyógyszert adtam Daninak állandó betegségek miatt, hogy semmi meglepőt nem találok abban hogy tizenéves gyerekek vállnak függővé. Ennyi kemikália valami hatással tuti van... jóhatással biztos nem... 

De hát ezt nagyjaink jobban tudják...

Mivel Apa is kidőlt együtt vannak itthon Danival gyógyulni. Nekem viszont lassan meglesz egy hónapom hogy dologok és nincs benne táppénz... Ilyen apróságoknak tudok örülni. Az élet ajándéka :) Azóta is buszozok, egészen bele is jöttem. Mondjuk egyik reggel kimaradt az a járat amivel menni szoktam, de nem estem pánikba, hamarosan jött egy hosszabb menetirányos busz. Ilyen kiránduló busszal megyek dolgozni. Viszont olyan városrészen ahol ritkán járok, szóval van lehetőségem befigyelgetni mi van arra. 

Lett egy kedvenc buszsofőröm. Azért lett kedvenc, mert ő az egyetlen aki nem rádióval szórakoztatja magát és minket, a kussban, félig aluszós állapotunkba valahova igyekvős utasokat, hanem rock zenét tol bele a fülecskénkbe. Csak rockerjáratnak hívom, és boldogságos vagyok amikor utazhatok vele. 

Negatív élményem az a sofőr, aki a lecsukott sorompónál veszett össze a tanulóvezető oktatójával, hogy neki ugyan miért kellett a tanuló vezetőnek elsőbbséget adni. Erre az oktató elmondta a miérteket, tartott ez néhány percig, majd a sofőr magába morogva a volánnál elmondta hogy ő bizony 18 éve vezet, magától tanulta meg a dolgot, és lehet akkor neki kell újra vizsgázni... Volt egy gondolatom, hogy ha sikerült a legközelebbi megállóba bejutni le kéne szállnom, mert így nem éreztem annyira biztonságba magam. Főleg az ilyen okoskodást nem szeretem, ezt a túllicitálom a másikat, és ez a fúdenagykirályvagyok stílus meg pláne nem jön be. Nem akartam volna a tanulóvezető helyébe sem lenni, aki nem biztos hogy tudta miről szól a járművek ablakából a szócsata. 

Családos élmény gyűjtésben is voltunk, de arról mesélni már nincs időm, későre jár az óra, térjünk inkább nyugovóra! Fogok majd mesélni, csak kell még egy kis idő, hogy behozzam a lemaradásaimat! 

  

Győr-ajánló

Egyedül vagyok még egy pár órát. Danika oviban, Api dolgozni ment. Mai napom úgy alakult itthon vagyok. A hajnali migrén kihozott belőlem mindent. Most úgy érzem magam mint akin a tank átment, de mindegy. Ez egy ilyen nap. Első iszonyú migrén kipipálva. Sosem éreztem még ezt.  Mondjuk nem is vágytam rá, hívatlan vendég volt. Ha már így alakult, mesélek itt egy kicsit.

Május egyedikén nem voltunk majálison. Azóta nem akarok menni, amióta Dani három évesen majálisos búcsúzás után rota vírussal kórházban kötött ki. Nem valószínű hogy ott szedte össze, miután az oviban akkoriban többen is betegek lettek, de az "élmény" így jött ki, és azóta nincs kedvem ott lenni, majd egyszer elmúlik ez az emlék, aztán lehet kimegyünk, de helyette inkább a Belvárost választottuk. Győri vagyok ide pottyantott a gólya, de van néhány dolog Győrben, ami még nem volt meg, ezért ilyen programot választottunk. 

Dani izgatott volt, mert mondtuk neki, hogy megyünk a toronyba, és hogy megnézünk egy Jézusos keresztet, mert nem tudom mikor került oda a Káptalan dombra, vagy az ott is volt, de sose tűnt fel, vagy nem tudom, de megnézzük. Ennek oka, hogy nem hirtelen felindulásból megtértem, hanem Dani valami különleges kötődéssel van eme esemény, vagy látvány, vagy a sztori mögött rejlő emberi érthetetlenség vonza. Nem tudom. Nem tudom mit látok a gyerekemen amikor döbbenettel, mégis érdeklődve, ugyan akkor sajnálattal néz a keresztre feszített Jézusra. Benne nem áll össze a kép, hogy lehet az, hogy egy ember akivel gyalázatos módon így elbántak, mégis egyszer csak ajándékot hoz... Ahhoz ő még kicsi hogy elmagyarázza mit érez pontosan, mit gondol, de ismertettük vele a történet azon részét is, amikor anyukája megtudja, hogy feltámat, és minden jó ha a vége jó. Megrögzött ateistaként furcsa a számból eme szavak, de Dani még kicsi, és az én véleményem az hogy ráér eldönteni miben hisz ha nagy lesz. Ha ő úgy gondolja felnőttbe, hogy hiteles az Istenes sztori, és hinni akar benne, akkor oké, de én nem foglalok most állást abban, hogy Kisfiam ez hülyeség, vagy nem! Számomra nem hiteles, de nem fogom ezt táplálni benne. Már csak azért sem, mert a történetnek akár lehet tanulságos része is, és ettől meg olyan mint a magyar népmesék... Lehet hülye hasonlat, de jahh. 

Szóval ott tartottam, hogy beérve a Belvárosba, egyből a Káptalan domb felé vettük az irányt, megnézni, hogy egyáltalán nyitva van-e a Püspökvár, felmehetünk-e a toronyba. Nyitva volt. Jegyet venni a torony látogatáshoz nem helyben kellett, (mármint a torony bejáratánál) hanem egy picit sétálnunk lefelé a templom mellett, és egy kávézóval szemben meg is találtuk a látogató központot, ahol egy kedves fiatal nő fogadott minket, kaptuk a jegyet, ami Daninak a korára való tekintettel ingyenes volt. (Egyébként a két felnőtt belépő összesen 3000ft volt, Dani öt éves, neki ingyenes. Ezt azoknak írom, aki esetleg Győrben akar turistáskodni, vagy győri de neki sem volt meg minden Győrben, akkor itt az infó. A kávézóban a jegy felmutatása után adnak 10%-os kedvezményt, mi ezzel nem éltünk, nem kávéztunk, csak mondom, hogy tudd, ilyen bónusz is jár!) 

A Püspökvár a képen az a szögletes torony. Nahh oda mentünk fel. Hosszú csigalépcső vezetett fel, szintenként pihenőhely, olvasnivaló fogadott bennünket, és időrendi sorrendbe kirakott képeken a győri püspökök. Fent csodaszép kilátás nyílik a Kisalföldre, a folyók olyan szép látványt nyújtottak, na és az a sok épület, hogy eltörpült onnan a magasból. Rálátás nyílt az új, ész nélkül felújított strandra, és ami rögtön megragadta a figyelmem, hogy a strandon minden van, csak fa nincs... Nincs árnyék, nincs menedék. Mindegy, ez másik sztori.

Tetszett, hogy Dani milyen bártan és ügyesen szedte a csigalépcső fokait, nem idétlenkedett, és a toronyba is annyit kért vegye fel az apja, hogy ő is jól kilásson. Kigyönyörködtük magunkat, a várból a Széchényi-térre mentünk, mert ott egyik csavargás alkalmával dinós fagyit evett, és szeretett volna újra azt enni, de most nem volt. Azért a kínálatból talált magának nyalni valót. A téren leültünk, megette a fagyit, majd kitalálta hogy epret is akar enni. A zöldségesnél volt, meg málna is, ezért aztán lementünk a Duna partra és vitaminkúrát ott tartotta. Kacsákat nézegettünk, jó nagyot beszélgettünk, aztán eszébe jutott Daninak az ágyúk, a várfalnál, hogy nézzük meg. Jó kis séta vezetett odáig, közben meg-megállt valamit megcsodálni. A legjobban az tetszett meg Daninak, amikor a Rábán úszó hordalékfán utazó kacsát meglátta! 

Nem Győrinek mondom, hogy nem keverem a folyó neveket, hanem a Rába belefolyik a Dunába, éppen azon részen ahol sétáltunk, így van az hogy a vár mellett amikor az ágyukhoz mentünk a Rába partján mentünk, de távolabb, ahol üldögéltünk, már a Rába vize egybefolyt a Dunával és mennek az örök messzeségbe együtt :)

Végül az ágyúzásból semmi sem lett, mert esküvői fotózás zajlott éppen, és szerintem nem annyira örültek volna ha ott idétlenkedünk a háttérben. Ezért sétálgattunk tovább, még Danika el nem fáradt, és hazajöttünk. 

Jó kis nap volt. Mindenkinek új élmény volt a Püspökvár. 

Nem vagyok egy kifejezetten nyár rajongó, nekem jobb az ha nincs, de attól függetlenül most örömmel tölt el a jó idő, és hogy szabadban lehet lenni. Dani is élvezi, és jól esik végre nem abban gondolkodni hogy csak itthon ülünk, betegeskedünk.

Tegnap shoppingolni mentem. Mivel nagy az arcom mert bérletem van így busszal mentem. Elsőre a Belvárosba egyik busszal, majd ott némi várakozás után egy másikkal a shopping helyszínre. Dunacenterbe mentem, ami a Rába parton van, szóval nálunk ez a Duna-Rába keveredés azért befigyel mindenhol is :)

Belvárosban még álltam, és vártam a shoppingos buszra, odalépett hozzám két kábé kínai nő. Sajnos olyan idióta vagyok, nem tudom megkülönböztetni ki honnan való, szóval mindegy is külföldiek. Mosolyogva valamit kérdeztek, én meg húztam a vállam, a szám, és finoman jeleztem nem értem őket. Ekkor telefonos fordítóval kezdtünk kommunikálni, és végül sikerült rögtönzött Activity-vel elmutogatnom, hogy mennyiért lehet buszozni, és visszafogottan mutogattam a pénzükre, a tárcában, hogy kettejüknek melyik pénznem az ami elég lesz rá. Mire a gyors Activity végére értünk, meg is érkezett a buszuk, felszálltak, jegyet vettek, leültek és még a busz el nem ment addig integettek nekem :) Tök cukik voltak! 

Komoly élménygyűjtésben vagyok, amióta tömegközlekedek! :D 

Annyi betegszabis bezárkózás után fedezem fel, hogy élnek a bolygón emberek rajtunk kivűl :D

Lassan megyek a Kincsemért az oviba, mert reggel kicsit elkenődött, hogy neki menni kell, az anyja meg éppen a dinók sorsára jut úgy néz ki, de össze szedem magam, és minden megy tovább ahogy azt kell. 

...és gyertek Győrbe, a várba, meg csak úgy is, mert végül is nem annyira rossz itt :D