Örömködés

 

Szia Kedves Olvasgató!

Pötyögésem megint egy ajánlóval kezdem. 

Ma vásárlással indítottam a napot. Jövőhéten már karácsonyi fotózás lesz az oviban, és gondoltam felpróbáltatom Danival a ruhákat, amibe szeretném hogy fotózzák. Az ing, amit erre szántam volna, már kicsi rá, kinőtte. Na így vettem a várost a nyakamba és elindultam inget vásárolni. Találtam is, utána  örömmámorban néztem körbe az üzletbe, hogy azért valami meglepit is viszek a nagyfiamnak. Találtam is a könyvet, avagy munkafüzetet, amiről a képet feltettem. Ez a mai ajánlóm főszereplője. Pont Daninak való, mert utolsó évet járja oviba, és ez amolyan fejlesztős dolog. Van benne labirintus, amit nagyon szeret a fiam. Színező is van benne, rajzolást segítő feladat, avagy bizonyos egyszerűbb formákat kell befejezni. Van benne hibakereső, avagy két kép közötti különbségeket kell megtalálni. Van benne vonalvezető segítő, ami majd az írás tanuláshoz lesz jó, vagy ahhoz is. Van benne olyan feladat amibe bizonyos tárgyakat kell megkeresni és megszámolni. Olyant is tartalmaz hogy adott figurák körvonala számokkal jelezett, és azokat kell sorban összekötni, ezt is nagyon szereti Dani. Aztán képpárok, amiket össze kell kötni, és egyéb ilyen szuper feladat. Ahogy hazaértem és mutattam neki, hogy mit kap, már hozta is a ceruzákat, hogy belefogjunk a feladatokba. Addig csináltuk, még kedve volt hozzá. Legfőképpen azt gyakoroltattam vele, hogy ne cserélgesse a kezébe a ceruzát. Majdnem biztos vagyok abban, hogy balkezes lesz, de szokása cserélgetni a ceruzát, ha jobbra esik a feladat, akkor cserél, nem variál rajta. Egyébként én is éppen így használom a bal kezem, sosem okozott problémát, igazából írni nem tudok csak bal kézzel, de régen ez nem volt gond, ma már van rá valami modern betegség erre is. Milyen meglepő. Szóval hiszti elkerülése miatt, ma sokat gyakoroltattam, hogy ne akarjon jobb kézzel, ha a bal az ügyesebb. Ezen dolgozunk majd még, iskoláig van idő, hogy megtanulja. 

Szereti ezeket a foglakoztató kiadványokat. Amikor találok ilyesmit megveszem, mert hasznára válik. Egyébként azért is hoztam mutatni, hogy nem csak hasznos, de árban is elfogadható. Pepco az objektum ahol megtalálható, és csak 1000ft volt.

Volt más fajta is, kettő közül nekem ez tetszett jobban, ezt hoztam. Egyébként még olyant is láttam, ami már kisiskolásoknak való, számolós gyakorló, de annak az árát nem néztem, minden esetre okos dolog szerintem - szólt ez azoknak akiket már ez érint. 

Ajánló befejezve. 

Következő sorokban az örömömet szeretném megmutatni. Tavaly, amikor belefogtunk a nagy lakásfelújítós dologba, rengeteget pakoltunk. Mindenhol. Sok minden került kidobásra, ezért volt bővem mit átnézni, átforgatni. Könyvekből is volt sok. Anyu is gyűjtögetett jópárat. Ahogy nézegettem akkor a könyveket kezembe akadt egy bakancslistás darab, és tátott szájjal lestem, hogy banyek ez megvan nekünk??? Van egy listám könyvekről, amit be akarok szerezni, (mondjuk csak hosszabb lesz mindig) és ez is rajta volt! Amikor a szoba kész lett, és a könyves polcot rendezgettem (ez volt a felújítás legjobb része😁) ezt a könyvet az olvasandók tetejére tettem, hogy mielőbb belefogjak. 

John Fowles A lepkegyűjtő című könyvéről áradozok. Le is fotóztam, hogy megmutassam nektek, '82-es kiadás, már egy éve éldegéltem ekkor, és 35 forintba került. Most rákerestem mennyiért lehet beszerezni, az Antikváriumban ugyan ez a kiadás 940 forintért már kapható, de van ahol újabb kiadásban 3500-at is elkérnek érte... Nekem meg itt bújkált a lakásban... Betojok...  Viszont olvasni, sajnos csak most tudtam elkezdeni. Igen, még mindig a buszon van lehetőségem olvasni mikor megyek melóba, és jövök haza, de nem panaszkodom, legalább van egy kis időm, amit erre szánhatok. Kb felénél járok már, és nem hiába került ez fel az olvasandók listájára. A könyves blogba majd felkerül úgy is. 

Ami még tervben van hogy az elkezdett sorozatok újabb részeit is megvegyem, olvassam, de annyi van még amit el akarok kezdeni, hogy lassan jobb lenne ha lenne két életem, abból az egyiket könyvek közt élném le tuti. Nyugivilág. Imádom. Totális nyugalom agyban. 

Kell. Bár már jobb a lelkem, de volt már jobb is. 

Most ennyit tudtam mesélni dologidő van még. 

Kellemes estét neked is Olvasgató! 

   

Ajánló!

 Sziasztok Bloggerek :)

Irományomat rögtön egy ajánlóval kezdem! Méghozzá egy rádiót ajánlok a figyelmetekbe. Nem mondom, direkt nem mondom, hogy csak gyerekeknek, mert Janival mi is szívesen hallgatjuk az új Csukás meserádiót. Na nem egész nap, pedig lehet az sem lenne rossz. Családunkban a rádió legnagyobb rajongója Dani. Néhány napja kezdtük el hallgatni alvás előtt délidőben, és este. Napok óta nem okoz gondot ha szólunk eljött a fürdés fekvés ideje, mert szívesen jön rádiót hallgatni. Hallottuk már a Dzsungel könyvét - valami színházas adást, és nekem ez nagyon tetszett. Igaz a végére nem jutottunk, mert Dani hamar bealudt aztán. Ma egy üzbég népmesére Az Ostoba Sah meséjére aludt el. Hallgattuk már Kalab Jakab kutyás dalos meséjét, és még voltak dalok akiket nem ismertem. Arra a csúnya és gonosz telefonra töltöttük le az Online rádió appot, amin millió rádiót lehet hallgatni, de ott van közötte a Csukás meserádió is. Hallgassatok bele, szerintem jó. Amúgy is kezdett unalmas lenni a JimJam meseadó a tévében, mert ott aztán mindent is ismételnek. Valószínű majd itt is, de egyenlőre újakat hallottunk. Minimaxot meg eleve nem engedem nézni Daninak, mert kisül az agya tőle... Meg az enyém is.

Na de azért emeltem ezt ki mert aki esetleg utazik, vagy hosszabb az út ide és oda szerintem le lehet kötni a gyerek figyelmét akkor is a meserádióval, amit csak hallgatni kell, max a dalokat együtt énekelni az előadóval. Dani is egyik este "balettozott" az ágyban mert valami olyan dalt énekelt egy csaj. Ugi-bugi tánc vagy mi. Nem ismertem, de Daninak bejött a kezet lábat előre, meg hátra meg taps, szóval alvás előtt még tornázott is egyet. Elvileg vannak klasszikus mesék is, Magyar Népmeséknek kifejezetten örülnék, azokat nagyon szereti Dani. Abból is a Holló Jankót, meg a Rest leány a kedvence. Egy szó mint száz nekünk tetszik, tetszen neked is :)

 Betegségből halad kifelé, láza már nincs, az orr is okés, de van ami még aggaszt, de majd megorvosoltatjuk. Magamnak meg valami lélekgyógyítót keresek. Nem orvost. Egyre többet jut eszembe, hogy előszedem, leporolom a gyöngyeimet, és füzök ezt azt, de gyerek mellett? Valószínű tovább tartana előkészülni mint amennyit foglalkozni tudnék vele. De minden esetre jól esne mostanában egy kis szünet az agyamnak. Az emberekből. Úgy általában sok volt. 

Még az álmaiban is visszaköszön ez a feszültség. Szar amikor aludnék, avagy alszom is, -és akkor ez már nagy szó- na akkor meg baromságokat álmodok össze. Múlt éjjel egy régi ismerősöm halt meg álmomban, és szar érzés volt. Igaz hogy vajmi kevés emberrel tartok kapcsolatot, de akkor se dobja fel a bacskert senki! Megnéztem mit jelent, és igazából semmi rosszat, szóval nyugi, nincs veszélyben senki, ami az álmaim valódiságát illeti. Inkább az én életemben jelent valami lezárást, valami véget ha lehet hinni ennek az álomfejtéseknek. Persze ez a befejezés, és vég pont aktuális lenne, mert így túlélne az idegrendszerem és az meg mindenkinek jó lenne! 

Valószínű feltűnt már nektek is, hogy nem túl pozitív posztok születnek, pedig higgyétek el nagyon igyekszem. De mostanában nem minden rózsaszín, ami a hangulatomat illeti, és csak ismételni tudom magam, hogy aki a régi blogomat követte az pontosan tudja, hogy még nem volt olyan ebben az életben amit ne oldottam volna meg így vagy úgy, és ne dolgoztam volna fel a legnagyobb szarcunamit is!

Annyi minden van mögöttem, hogy ezen is átlépek majd, csak addig még az agyam másfelé dolgozik, és megoldásokat kutatok, addig a hétköznapokban anyuka vagyok, és ez teljes embert kíván, gondoskodom arról, hogy ebéd legyen, és tiszta ruha meg lakás, és igen van segítségem mert Jani nem az a tökömet vakaró típus szerencsére, különben elástam volna inkább saját magam...

Régi Zsani már kiadta volna magából a mindent is, attól függetlenül, hogy megoldás lenne avagy sem, -bár régen sem azért írtam le akármit is mert attól vártam volna megoldást, csak van aki iszik bánatában, van aki elszív öt szál cigit, én meg koptatom a billentyűzetet. Ennyi. Gondja mindenkinek van, ki így, ki úgy oldja meg. Van akinek az a megoldás hogy másokon vezeti le a feszültségét, én meg betűkön. 

Akartam egy ilyen magyarázkodós posztot írni, hogy megnyugtassak mindenkit, aki idejön és időt szán arra, hogy elolvassa a posztot -nyugi akkora nagy baj nincs, csak lassabban jön a megoldás mint szeretném. Bár az előzmények sem kellettek volna. Egyszer úgy is kiadom magamból, úgy fognak itt füstölni a szavak, hogy csak nahh, mert valahol mélyen oly tanulságok ez a dolog, csak...

Nahh jó. Nincs itt az idő most még, szóval köszönöm a türelmed, és hogy ennyi agybajos poszt után jössz és olvasgatsz itt nálam, és megígérem nemsokára jó lesz, jól leszek!

esti kikapcs

Dani alszik. Elcsúsztunk ma az idővel. Fél 10-re vittük ma az orvoshoz ahova két óra csúszással be is jutottunk. Bár megszokhattam volna, de nem tudom megszokni, mert nem bírom elviselni ha totális zavar áll be a napomba. Két óra úgy ment el az életemből, hogy nem tudok elszámolni vele - magamnak. Nem fél bele az életembe a káosz. Két óra iszonyat hosszú idő. Marha sok minden is belefért volna. Orvos után patika, ami szintén nem egy rohamtempós dolog, főleg ha azt vesszük bele, hogy a patikus annyira beszélt angolul mint én -sehogy- és végig várni, meg nézni ahogy hangosan, de lassan, magyarul beszél a külföldi csávónak, aki nem fogyatékos, és süket, csak éppen nem magyarul beszél....Tiszta vicc ahogy mi kezeljük a más nyelven beszélőt! Miből jön a gondolat hogy lassan mondva és kiabálva megfogja érteni a csávó mit mondd? Agyonra iskolázott emberekről beszélünk... Mindegy. Csak sorra kerültem. Utánra elsétáltunk a pékségbe. Ezt a részét szerettem a napnak, mert ma szuper az időjárás. Vagy volt akkor amikor mentünk a pékségbe. Annyi séta a levegőn kellett is Daninak is - láthatóan élvezte. Leültünk napozni az egyik padra még megette a pékségből kapott kajáját, aztán hazajöttünk. Pizzát sütöttem, ettünk, és addigra lett fáradt Dani, zsipsz-zsupsz elaludt. Mivel beteg nem ébresztgetem. Elcsúszott nap, elcsúszott este lesz, de ez van. Holnapra helyreáll a rend. 

És holnap is ki akarok menni a lakásból egy kicsit hogy élvezzem az őszt. Képtelen vagyok ennyi bezártságot elviselni, pedig az itthonoban is fel tudom találni magam. Tavaly, meg minden évben így indul az ősz. Lesz olyan hogy másban gondolkodunk, és nem bacikban meg vírusokban? Ilyen kezdés után milyen folytatásban bízzak? Idén kevesebb nap jár arra hogy itthon legyek Danival amikor beteg... Egyszerűen nem is értem, hogy amikor időzített vírusok vannak? Van min gondolkodni. Van mit megoldani, és pont ezért viselem nehezen hogy totális csúszásban minden amikor beteg lesz a gyerek. 

Szóval Dancusom pihen én meg jöttem pötyögni. Jöttem, mert szeretem, mert megnyugtat, és mert kávézás közben jól esik itt a gépen garázdálkodni, miközben az ablakon át élvezem az ősz hangulatát. Az illatát, ahogy a szél elcsendesedett, sötétedik, szürkül, de ezt annyira szeretem. Amikor az ősz beköszönt minden egyes alkalommal jön az emlékkép...

2010-re datálódik ez az emlék. Katához. Aki a régi blogomat követte annak nem lesz új a dolog, de aki nem ismeri a sztorit annak elmondom, hogy Kata és én mondjuk úgy nem voltunk legjobb barinők akkoriban. Sőt! Mokkáskanál víz is elég lett volna Katának ahhoz hogy belefojtson! Aztán egy napon egy kiadós beszélgetést követően megváltozott a helyzet. Így vagyok ma is az élők sorában. Elásva a csatabárdot, Kata elhívott magukkal valahova... Tata. 

Ezt a fotót akkor készítettem, és ahogy ránézek ma is érzem azt amikor odaérve kiszálltunk a kocsiból és úgy voltam vele, ha itt akar mégis kinyírni, és úgy elásni meg se találjanak, akkor elfogadom, sőt én ugrok a gödörbe, csak ott maradhassak abban az őszi csodában, abban amit akkor láttam, és amit átérezhettem. 

Egy hétvégét töltöttünk ott, és az őszi Tata minden csodáját megnéztük akkor. Annyira belém éget, hogy minden ősszel előjön ez az emlék. Semmihez nem fogható az ősz illata, hangulata, az őszi napsütés a valaha megélt legnagyobb csoda -nekem. 

Avagy az őszhöz köthetőek a csodák nekem. Hiszen a fiam is ősszel született. Csodanapsütés volt akkor is amikor jöttünk haza vele a kórházból, és őt is megérintette Tata szépsége már. Igaz eddig csak kétszer járt ott Dani, de éppen a napokban mondta hogy menjünk Tatára. Tiszta Anyja!

Lesz októberben egy kirándulós napunk, de nem Tata lesz a cél, egészen más, de onnan is lenyűgöző lesz az ősz úgy gondolom. 

Örömmel tölt el, hogy Danit ennyire érdeklik már ezek  kiruccanások, érdeklődve, nyitottan jön-megy. Ahogy az emlékei gyűlnek, és amikor eszébe jut, és említi jól esik, hogy maradandót adtunk neki. 

Hát így juttatta eszembe a mai napsütés a 2010-es csodahétvégét Katával. 

Őszi csodavilág. Ha meggyógyul Dani megyünk gesztenyét gyűjteni, falevelet, tobozt. Ilyeneket szoktunk. Ezekre vágyom, nem arra hogy itt üljek és ablakon keresztül keressem az érzést...

Tavaly minden betegség megvolt. Belefáradtam. És senki ne jöjjön a milyen vitamint adjak neki, mert az én gyerekem napi almaevése se tartja távol az orvost, pedig a titkos kuckóban tegnap két almát evett meg, előtte nap is kettőt. Ma nagyobb almákat vettem így egy lesz az adag, de ő minden nap gyümölcsöt eszik. Szőlőt, banánt, dinnye ment kilószámra, alma, szilva, kivi... mit mondjak még... ezek után jön a narancs meg mandarin szezon azt is naponta eszi, mert kéri. Ezek a modern vírusok szarnak minden vitaminra. Hány gyerekről hallok, aki gyümölcsöt se eszik, nálunk ilyen nincs. Az első aminek minden nap kell itthon lenni az a gyümölcs. A lényeg hogy nem tudom mit csináljak, de nem emlékszem olyanra hogy az én gyerekkorom ezzel telt volna... Aztán lehet tévedek, de hogy 3 éves kora óta így kell indulni az őszbe........

 

kezdőőőődik!!!

 

Ősszel együtt megérkeztek a vírusok is. Természetesen még mindig elhiszem hogy magától indulgatnak el éppen mindig egy időben. Mivel ezt tudom már néhány éves tapasztalat alapján (ezt nemrég tanultam, hogy lehet erre hivatkozni) szóval az a bizonyos tapasztalat azt mondatja velem, hogy tudhattam előre, és úgy is készültem. Dani náthával, és sűrű tüsszentéssel kezdte meg a hétévégét, és vasárnapra elérte a láz is. Befigyeltük előre a lázcsillapító készletet, zsebkendőt hozattunk egy kamionnal, és tea is előre rakva a polcokon várta, hogy bevetésre kész legyen. Vicces hogy erre így előre lehet készülni, de ez van. Minden a véletlen műve, meg hát a gyerekek bekerülnek közösségbe, mert eddig a Marson pihentek félretéve😶

Ha a hivatalos verzió ez, akkor elhisszük.

Egyébként örülök hogy itthon van, figyelgetem, lázat kezelünk, fújja az orrát, és nekem nem esik nehezemre segíteni neki benne, és dicsérni milyen ügyes már. Tegnap aggódós nap volt, mert az étvágya nem volt az igazi, de a meleg teát elfogadta és itta. Estére vacsorát sem kért, csak almát fogadott el. Annak is örültem, hogy legalább egy kis gyümölcsöt evett. Szerencsére az almát bármikor megeszi, ezek szerint nincs az a vírus, ami legalább ebbe bekeverne. Ilyenkor az éjszakákat nem szeretem. Alig alszom, mert nézem hogy mizu láz ügyben, vagy éppen a takarót lesem, hogy rajta legyen, mert baromi hideg a lakás. Mármint gyereknek hideg. Nekem éppen jó, de Danit féltem. Miatta szerettem volna ha legalább estére nyomatnak egy kis meleget, de hát ez van. Mivel éjszaka alig pihenek csak, ját az agyam. Mindenen is. Tervezgetek. Egyszer az októberi kiruccanásunkat, máskor már a karácsonyi menüt, néha két kezi pusztítást is, de aztán elvetem az ötletet, és próbálok továbbra is a földön járva megoldásokat keresni/találni.

Tegnapi napot a Szerelmem tartotta izgalomban... Tette ugyanis a kedves jó férjem, hogy elindult dolgozni busszal, és szerelemtől megvakulva elhagyta a buszon a telefonját. Kolléga telefonján üzent nekem, hogy így járt, és a buszon a sorfőnek odaadták, aki estig melózik, de megadta a címet hova adja le. Erre én -mert egyébként iszonyatosan jófej ember vagyok azzal aki kiérdemelte- fogtam magam és az adott címre mentem, az adott időben, ahol megkaptam azUram telefonját. Itthon aztán egyszer csak megszólalt a telefon. Egyébként nem szokásom a férjem hívásait fogadni, mert mással bunkó vagyok, és nem beszélgetek idegenekkel, szóval az adott szitu miatt mégis fogtam a telefont, és fogadtam a hívást! Aztán azt hallottam a telefonba mit sosem akartam volna hallani...

"Szia, Kitti vagyok. A játszótéren figyeltelek, és sikerült megszerezni a számodat..." Volt benne még a szuperszimpi vagy meg kávézzunk duma is, és már majdnem roppant a frissen megmenekült telefon a kezemben, amikor feltűnt hogy a csaj géphangú, de mikor kezdett volna tovább udvarolni az Enyémnek, egyszerűen csak kinyomtam a hívást, asztalra tettem a telefont és annyit mondtam "FúúúJanibazdmegeztmegúsztad!" 😃 Nem tudom ez kinek a trollkodása, magánszámas hívás, de rosszul is elsülhet egy ilyen baromság. Adathalász, vagy csak troll nem tudom, minden esetre Géphangú Kittit is eltudok ásni...

Ezek után még úgy se fogadom a hívásait 😁Ha Géphangú Kitti mégis létezett, és én jó ideig nem írok ide akkor tudjátok hogy életfogytig pihenek. 😉 Kitti meg az enyészeté lészen valahol...

Tiszta izgalom Öcsém! Szuperpontos vírus, meg Géphang Kitti... Nem tudok unatkozni baaszkii!

Most nyugi van. Jani meccset vár a tévében, Dani titkos kuckót épített párnákból és almát majszol a bunkiba, én meg örülök, hogy most éppen nincs láza ... na meg pötyörészek, és kiadom magamból, amit jónak gondolok. Bár ettől függetlenül van aki azt gondolja ismeri az egész életünket, meg úgy mindenkiét... 😁Hajrá! Nekem ilyen az olvasás. Sok életet megismerek, még talán át is élek, de nem állítom soha hogy tudom is! Ajánlom mások vesézgetése helyett az olvasás hasznosságát! 👆 Mindenkinek jobb lesz. 

Kellemes őszi estét Nektek is! 

Jöttem, írtam - olvassátok szeretettel

 

Ősz. Eső. IMÁDOM!

Viszlát nyár. Jó hogy voltál, de jobb hogy nem vagy... Azért voltak a nyárnak jó pillanatai, főleg a Balatonon, vagy a Soproni kiruccanás. 

Idénre még egy terv van most hogy így a  kiruccanást említettem, és ha az még sikerül, akkor a drágámmal jól megveregetjük a vállunkat idénre. Sikerült eljutni Tatára, Balatonon is megáztattuk Danit, Soproni álma is teljesült, és még egy van idénre, de majd akkor mesélek róla, ha már van mit. 

Egyéb sikerélmények is vannak, de most nem erről akarok írni.

Írni... azt kellene most írnom, hogy jajj de nem volt időm, és jajj de áhh azért nem írtam mert... de nem állítok ilyent.

Az igaz hogy elfoglalt voltam, és mindig akadt tennivaló, de ha akartam volna írni biztosan akadt volna rá lehetőség. De olyan gondolataim és érzéseim voltak, amiket szándékosan nem akartam kiírni magamból. A régi blogomba a régi énem úgy szórta volna magából, hogy csak nahh, de ha megdolgoztam azért hogy ilyen legyek aki most vagyok, szóval nem avanzsálódom vissza leszarommá...

Nem mintha érdekelne hogy ha véleményem van valamiről, akkor azt ki nem osztja, vagy mittudomén, de néha a csend szava többet ér. Többet ér számomra, mert rendelkezem azzal a türelemmel, amivel kitudom várni a karma milyen mozit rendez számomra. 

Ezért voltam itt régen. Büszke is vagyok arra, hogy sikerült ezt így lépnem. Azt is megvallom hogy józan ésszel jönnek a jobb ötletek, és miután kidühöngem magam, lehiggadtam és jött a megoldás is. Sikert tudok magam mögött, és ez nem csak az én érdemem. Családos összefogós, fejet összedugós, végig gondolós, nagyokat lépős, de a tanulság a dologból, hogy nem érdemes idegbajosnak lenni, józan ésszel kell végig gondolni mindent. 

Bárcsak többen ébrednének rá, hogy józan ésszel mennyivel jobb létezni. 

Pedig annyi cetlim van ám amire címszavakat írtam fel, rövidke gondolatokat arról, hogy miről fogok írni, amikor itt pötyögök, most elő sem vettem a fecniket, mert ha kiadom magamból azt amit oda írtam, akkor oda minden büszkeség érzésem, amiről az előbb írtam. 

Tanulságos pár nap - ennyi.

Szülinapoztunk. Danika 6 éves lett. Istenem, hiszen csak most született. Rohan az idő. Hat csodaszép év vele. Piciny csendes, nyugodt babámból, hat éves nagyfiú lett, akinek a foci a minden, és bármit megépít legoból, és ahogy ő mesél, és fantáziál, arról én csak álmodtam egész életemben. Tegnap este alkotott. Nagyon benne volt a munkában. Papírt kért, ollót, ragasztót, és filcet. Apa hiányzott neki, és apának készített meglepetést. Színezett, vágott, ragasztott, mesélte közben hogy mi készül. Nagyon precíz volt, mért, átgondolt, tervezett. Örömmel néztem, pedig nemrég még azt állították róla nem tud ragasztani....

Monológot írhatnék most de azt sem fogok. Tovább mesélek. Szóval elkészült a mű, és olyan örömmel adta oda apának. Nekem életem ezek a pillanatok. Nem az ölembe hullt, mert éppen eszembe jutott, hanem kibaszott egy fos út vezetett idáig. 

"Mielőtt elítélsz vedd fel a cipőmet és járd végig az utamat, járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, örömeimet. Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megettem, és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. S mindegyik botlás után állj fel és és menj tovább úgy ahogy én tettem. Csak is ezután ítélkezz rólam, felettem. Akkor mondhatod hogy ismersz!"

Addig meg pofa befogva hogy tudod az életem, és mindent is tudsz. Szart se. Kicsi apró foscseppet se, ha már a véleményemet kell kiadni magamból.

6 év. És az első szülinapi buli a barátaival. Készült rá, de mennyire hogy készült, és várt. Szerintem a rendelt focis csokitorta finom volt. Ezt kiemelem, mert új helyről rendeltük, a szokott helyünkön már nem sütnek tortát. Nem rendeztem még gyerekeknek bulit, az első alkalom volt, azért utólag jutott eszembe még hogy mit hogyan kellett volna. De alapjaiban szerintem jó volt. 

Amúgy is megjött az ősz, az idő már nem kedvez a játszóterezéshez, bár ha szívemre teszem a kezem bevallom kicsit azért hiányzott az átmenet. Egyik nap még megdöglöttünk kint a másik nap azt sem tudtam mit adjak még a gyerekre. Mondjuk az esőben séta is jól sikerült, jó volt.

Furcsa a hirtelen váltás. Egyik nap még jegeskávét kívánok aztán meg a meleg teát! Az utóbbi kedvemre való. Szívesen bámulok ki az ablakon az esőre, szívemnek kedves a hangulat és pillanat ahogy a buszon begubózva ülök, és olvasom a magammal vitt könyvet. Nem érdekelnek az emberek és a rengeteg negatív energia amit ontanak magukból, nem akarom hallani éppen miért morognak, és mi nem jó. Inkább viszem a könyvet és átadom magam a sztorinak. Amúgy is hosszabb járattal megyek, és örömteli az érzés olvasással tölteni az időt. Éppen ma tettem fel miket olvastam, és párról még írtam is a könyves blogomba. Majd azt is folytatom még. 

Könyvem van sok, amit nem olvastam el, szóval megélem még a pillanatokat, élvezhetem az őszi esős borongós buszoszós olvasós dolgot. Itthon pedig a szeretetet. Danival alkotgatunk még és elhagyjuk az alkotásainkat ahogy tettük és várjuk ki találja meg. Van egy ilyen csoport, és Daninak nagyon tetszett ez az ajándékozós, alkotós dolog. 

Mert jó adni, és mert annyira kevés is elég ahhoz hogy szebbé tegyük más napját, kedvét, mert a cél ez. A végtelen butaság kicsit sok volt...