Ajánló!

 Sziasztok Bloggerek :)

Irományomat rögtön egy ajánlóval kezdem! Méghozzá egy rádiót ajánlok a figyelmetekbe. Nem mondom, direkt nem mondom, hogy csak gyerekeknek, mert Janival mi is szívesen hallgatjuk az új Csukás meserádiót. Na nem egész nap, pedig lehet az sem lenne rossz. Családunkban a rádió legnagyobb rajongója Dani. Néhány napja kezdtük el hallgatni alvás előtt délidőben, és este. Napok óta nem okoz gondot ha szólunk eljött a fürdés fekvés ideje, mert szívesen jön rádiót hallgatni. Hallottuk már a Dzsungel könyvét - valami színházas adást, és nekem ez nagyon tetszett. Igaz a végére nem jutottunk, mert Dani hamar bealudt aztán. Ma egy üzbég népmesére Az Ostoba Sah meséjére aludt el. Hallgattuk már Kalab Jakab kutyás dalos meséjét, és még voltak dalok akiket nem ismertem. Arra a csúnya és gonosz telefonra töltöttük le az Online rádió appot, amin millió rádiót lehet hallgatni, de ott van közötte a Csukás meserádió is. Hallgassatok bele, szerintem jó. Amúgy is kezdett unalmas lenni a JimJam meseadó a tévében, mert ott aztán mindent is ismételnek. Valószínű majd itt is, de egyenlőre újakat hallottunk. Minimaxot meg eleve nem engedem nézni Daninak, mert kisül az agya tőle... Meg az enyém is.

Na de azért emeltem ezt ki mert aki esetleg utazik, vagy hosszabb az út ide és oda szerintem le lehet kötni a gyerek figyelmét akkor is a meserádióval, amit csak hallgatni kell, max a dalokat együtt énekelni az előadóval. Dani is egyik este "balettozott" az ágyban mert valami olyan dalt énekelt egy csaj. Ugi-bugi tánc vagy mi. Nem ismertem, de Daninak bejött a kezet lábat előre, meg hátra meg taps, szóval alvás előtt még tornázott is egyet. Elvileg vannak klasszikus mesék is, Magyar Népmeséknek kifejezetten örülnék, azokat nagyon szereti Dani. Abból is a Holló Jankót, meg a Rest leány a kedvence. Egy szó mint száz nekünk tetszik, tetszen neked is :)

 Betegségből halad kifelé, láza már nincs, az orr is okés, de van ami még aggaszt, de majd megorvosoltatjuk. Magamnak meg valami lélekgyógyítót keresek. Nem orvost. Egyre többet jut eszembe, hogy előszedem, leporolom a gyöngyeimet, és füzök ezt azt, de gyerek mellett? Valószínű tovább tartana előkészülni mint amennyit foglalkozni tudnék vele. De minden esetre jól esne mostanában egy kis szünet az agyamnak. Az emberekből. Úgy általában sok volt. 

Még az álmaiban is visszaköszön ez a feszültség. Szar amikor aludnék, avagy alszom is, -és akkor ez már nagy szó- na akkor meg baromságokat álmodok össze. Múlt éjjel egy régi ismerősöm halt meg álmomban, és szar érzés volt. Igaz hogy vajmi kevés emberrel tartok kapcsolatot, de akkor se dobja fel a bacskert senki! Megnéztem mit jelent, és igazából semmi rosszat, szóval nyugi, nincs veszélyben senki, ami az álmaim valódiságát illeti. Inkább az én életemben jelent valami lezárást, valami véget ha lehet hinni ennek az álomfejtéseknek. Persze ez a befejezés, és vég pont aktuális lenne, mert így túlélne az idegrendszerem és az meg mindenkinek jó lenne! 

Valószínű feltűnt már nektek is, hogy nem túl pozitív posztok születnek, pedig higgyétek el nagyon igyekszem. De mostanában nem minden rózsaszín, ami a hangulatomat illeti, és csak ismételni tudom magam, hogy aki a régi blogomat követte az pontosan tudja, hogy még nem volt olyan ebben az életben amit ne oldottam volna meg így vagy úgy, és ne dolgoztam volna fel a legnagyobb szarcunamit is!

Annyi minden van mögöttem, hogy ezen is átlépek majd, csak addig még az agyam másfelé dolgozik, és megoldásokat kutatok, addig a hétköznapokban anyuka vagyok, és ez teljes embert kíván, gondoskodom arról, hogy ebéd legyen, és tiszta ruha meg lakás, és igen van segítségem mert Jani nem az a tökömet vakaró típus szerencsére, különben elástam volna inkább saját magam...

Régi Zsani már kiadta volna magából a mindent is, attól függetlenül, hogy megoldás lenne avagy sem, -bár régen sem azért írtam le akármit is mert attól vártam volna megoldást, csak van aki iszik bánatában, van aki elszív öt szál cigit, én meg koptatom a billentyűzetet. Ennyi. Gondja mindenkinek van, ki így, ki úgy oldja meg. Van akinek az a megoldás hogy másokon vezeti le a feszültségét, én meg betűkön. 

Akartam egy ilyen magyarázkodós posztot írni, hogy megnyugtassak mindenkit, aki idejön és időt szán arra, hogy elolvassa a posztot -nyugi akkora nagy baj nincs, csak lassabban jön a megoldás mint szeretném. Bár az előzmények sem kellettek volna. Egyszer úgy is kiadom magamból, úgy fognak itt füstölni a szavak, hogy csak nahh, mert valahol mélyen oly tanulságok ez a dolog, csak...

Nahh jó. Nincs itt az idő most még, szóval köszönöm a türelmed, és hogy ennyi agybajos poszt után jössz és olvasgatsz itt nálam, és megígérem nemsokára jó lesz, jól leszek!