Idei utolsó

Sziasztok!

Mindenképpen akartam még egy utolsó posztot összehozni. Most olyant ami ilyenkor jellemző: az évről, érzésekről, tapasztalatokról, jóról, és rosszról.

Ebben az évben támasztottam fel a blogom. Nagy lelkesedéssel kezdtem bele, és bár voltak fenntartásaim, ma sem bánom, hogy újra pötyögök, ha találok erre énidőt. Nem mondom, hogy túlszárnyaltam az elképzeléseimet, de 25 poszt került ki a nyilvánosságnak. Próbáltam nem dühből írni, amikor olyan történt, pedig sajnos ebben az évben volt pár olyan történés, ami számomra égbekiáltó volt. Arra is figyelni akartam, hogy ne csak Daniról szóljon, mert nem egy Dani fejlődéséről szóló blogot akartam, vagy olyant amiben agyonra sztárolom magam, milyen überszülő vagyok. Nem vagyok. Hibázom, max tanulok belőle. Arra is tudatosan figyeltem, hogy ne is olyan blogom legyen mint régen volt, mert azt az időszakot lezártam, elzártam magamba mélyen. Akkor még egyedülálló, életbe kapaszkodó emberlánya voltam, aki olyan gondokkal küzdött meg, amire ma már úgy gondolok vissza, hogy fú de jó, hogy a hátam mögött van már. Gondoltam arra az elején hogy megosztom honnan sikerül felállni, és miért sikerült egy lehiggadt emberré válni, de nem szeretek már a múlton rágódni, sőt, egyszerűen rágondolni sem akarok, szóval ezért nem készült az elején ilyen poszt. Változtam, változtattam, és ezért a név maradt nagyjából. Mint ahogy a Zsani is maradt nagyjából. Tollkórost meg azért találtam ki anno, mert mindenem az írás, ez az írás, és ez nem változott, és ahogy a dologok jelenleg állnak nem is fog változni :)

Nagy hangsúlyt fektettem idén abba a posztjaimnál, hogy ne kerüljenek a fák kivágásra. Ahogy figyelem a várost, és fejlesztésnek csúfolt dolgokat, ezek az égbe kiáltások elnémultak mire célba értek volna. Hmm.. Semmi baj. Lehet jobb is lesz ha mielőbb kipusztítjuk magunkat, akkor még a Földgolyóbisnak van lehetősége megmenekülni. Nem ilyen jövőt képzelgetek el, amikor elképzelek, de akkora leszarom van a világban, hogy ember legyen a talpán aki hallatni tudja a hangját a jóért. Jövőre lépek egy nagyot, és többet nem akarom megmenteni az embert, mint Földlakót. Néma, szavak nélküli posztokat képzelek el jövőre ez ügyben. Csak mutatni fogom, és ha a szemet sem hatja meg, akkor... ÁMEN.

Volt sok időm gondolkodni idén, mert marha sok időt töltöttem betegen, fájdalomban itthon. Tavasz kezdetétől nyár végéig fájt... kétszer műtöttek meg, százszor szarták le a gondjaimat a nagy orvosok. 2 naponta jártam a sebészetre, amit sem most, sem akkor nem tartottam normális dolognak. Végeredménybe lett egy összekaszabolt cicim, mindenféle méretű vágási, szúrási sebhelyekkel. Egy áldás, hogy nem vagyok egy magamutogató cicababa, mert most bajba lennék, hogy posztoljak  erről a borzalomról, amit sikerült itt gyógyítás, orvoslás néven összehozni... Minden esetre, és kicsit szomorúvá is tett,- de azon posztok, amik a cicibajomról szóltak, sokkal népszerűbbek voltak mint bármelyik másik. Kiugró nézettséget értek el... 

Szerettem olvasni idén is! Sajnos nem jegyzeteltem fel sehova sem, hogy hány könyvet olvastam ki csak ebben az évben, és sajnos arról sincs infóm, mennyit szereztem be. Megígérem jövőre erre is odafigyelek. Amit még ígérhetek, hogy jövő évben is lesz olvasós élménybeszámolóm, és biztosra veszem, hogy szeretett hobbimnak megpróbálok még több időt szentelni. Olvasásról még annyit, hogy cikkeket is olvastam. Sokszor jött szembe velem a face-n olyan cikkek, amik arról szóltak, hogy állítólagos óvónénik mit üzennek a tróger szülőknek. A cikkek szerint minden szülő tróger. Sokszor kaptam agyfaszt ezektől, sokszor akartam hozzászólni, hogy meg a lónak a farkát azt, posztokat is terveztem, és csapatokat akartam gyűjteni ellentáborba, de mindig lehiggadtam és arra jutottam, hogy egy arctalan újságíróval akarok én virtuális harcoskodni??? Tényleg?? Ha azt tenném éppen olyan hülye lennék, mint ő. Így aztán megtaláltam a tiltó "gombot" és hát a brit tudósok is megállapították, hogy aki hülye azt likvidálni kell és ennyi. Többet nem zavart semmilyen jólmegaszondomarcnélkülatutit. 

Egy visszatérő hobbival is szemezgetek idén, de nem léptem még afelé, hogy belevágjak. Fejben minden annyira patent amit kitalálok, de aztán rájövök, hogy nem egyedül élek a bolygón, és valami mindig közbejön. Például el kell menni dolgozni, ahol nem szabadfoglalkozás van, szóval ott sem hobbizhatok, itthon meg vár a család, és persze hogy Danival-Janival jobb lenni, mint magamban ügyködni. Amikor meg énidőm van, akkor meg a kedvem nem biztos, hogy van ehhez vagy ahhoz. Szóval igen, néha túlgondolom a dolgokat. Ezen is javítani kell jövőre. Túl sok hibám nincs de ez igen :D :D

A rossz tapasztalatok és élmények mellett voltak jó, nagyon jó, szuper jó, überszuperjó dolgok, napok, események is. Ilyen például az első kis családi nyaralásunk. Dani már elég nagy lett az utazáshoz, és a sok tennivaló mellett megtudtuk oldani, hogy elvigyük, és új élményekkel gazdagodjon. Ez nagyon jó érzés volt. Minden jól sikerült, minden jól alakult, éppen olyan lett ahogy megálmodtuk. Az hogy csak idén tudtunk nyaralni az is jó dolgok miatt alakult így. Második éve újítgatjuk a lakást. Tavaly a konyha, előszoba vitte el az időt, és pénzt a nyaralástól, de idén a szoba, fürdő, és wc felújítása olyan jól haladt, mint pénzben, mint időben, hogy maradt a nyaralásra is. Szóval az hogy nem nyaraltuk eddig nem volt panasz. Helyette annyi minden sikerült. Nem éltük meg kudarcnak. Jövőre is vannak tervek a lakással kapcsolatba. Anyu szobája, meg az erkély fog szépülni. Fejemben már patent a dolog, azzal megint nincs gond, majd a kivitelezés is ennyire egyszerű legyen. Ezen kivűl vannak már terveim jövőre mire van szükségem, megint dolgozhatunk ezerrel, hogy minden sikerüljön. De fejembe vettem, úgy hogy nem fogok engedni belőle :D

Amiről talán keveset írtam, és nem jeleztem semmit a face-n a dologról, az ügyről, az emberemről  az Jani. Tudatosan nem szerelmeskedünk nyilvánosan. De most kicsit nyálaskodok... Természetesen minden szuper, és szépen elvagyunk megvagyunk, nyugodt, és szeretetteljes a kapcsolatunk, élvezzük a kis családi életünket, azzal a nekünk a világon a legszebb és legjobb kincsünkkel Danikánkkal vagyunk. Nem mutatjuk kifelé de nagy a szerelem azanyámúristenit! És megígérhetem, hogy ez jövőre sem fog változni :) Áprilisban hetedik éve lesz hogy megpecsételte a sorsát Jani,  és Júliusban 4 éve lesz annak, hogy aláírta a végítéletet azzal, hogy feleségül is vett. Én pedig hálából ugyan így fogom nyúzni jövőre is mint eddig bármelyik éveben :) 

Nagyon sokat köszönhetek neki! A türelmét, a figyelmét, a jóságát, a szeretetét, és a kisfiamat. Pedig szintén a mindenben is fantasztikus orvosok megaszonták, hogy nekem pedig nem lesz gyerekem... hmm... Köszi a lélekrombolást, igazán jól esett, és szeretném be-illetve megmutatni a fiam, és pontosan azért mert annyi lelket rombolnak még ezekkel a soha semmivel be nem bizonyított szavakkal. Csak én el tudtam engedni a csúnya szavakat, mert olyan habitusú némber vagyok aki képtelen elviselni ha meg akarják mondani mire vagyok képes, vagy mire nem, mit tudok csinálni, vagy mit nem. Halálosan utálom ha beleszólnak a dolgaimba :D 

Amit mindenképpen megígérhetek az, az hogy jövőre sem fogok változni. Mondjuk ez nem mindenkinek jó hír, de ez van. Idén még utoljára elmondom, hogy NE VÁGJATOK KI TÖBB FÁT! -jövőre más formában fogom finoman jelezni ha ilyen téren hülye vagy :D Jövőre is pötyögni fogok, megpróbálok évi 25 posztnál többel jelentkezni. Megmaradok ilyennek, és jövőre is termel a Tollkóros Zsana-anya.

Nagyon Boldog, Sikeres, Mosolygós, Olvasós, Famentős Évet Kívánok Mindenkinek! Köszönöm, hogy idén követted a naplóm feltámadását, hogy velem örültél ha éppen úgy alakult, vagy elolvastátok a nyomorom, nekem jól esett kiadni magamból. Kövess jövőre is, és a blogra felíratkozni is lehet, nem fogok megsértődni ha megteszed! 

Minden jót kívánok!

Jövőre ugyan itt!

Legyen 2024 olyan éved, amilyennek megálmodtad! 

Hamarosan következik: 

 

  

 

 

"Ez nem katasztrófa, csak karácsony..."

...Megénekelte nekünk annak idején az Animal Cannibals. És milyen igaz is ez a dal.😁

December 23. Nekünk már a készülődésről szólt. Átgondoltuk a boltos dolgot, van-e minden, aztán már izzott a kezem, hogy süthessek 😉 Szeretem ezt a karácsonyi érzést, főleg amióta Dancusom megszületett. Azért gyerek mellett főleg más, hiszen az ember neki akarja a legszebbet, legjobbat. Nem utolsó sorban pedig azt vártam, hogy együtt legyünk, mondjuk nem úgy ahogy sikerült, betegek voltunk. Idén kivétel nélkül mindenki elkapott valami nyavalyát. Persze Danika ment ki belőle a legnehezebben, aztán jómagam sem voltam a helyzet magaslatán a köhögéssel, torokfájással, de Apika se maradhatott ki ebből... -Köszönjük szépen, díjat érdemelne ez a víruskészítő is.... (szarkazmus) 

Inkább a karácsonyról, és sütésre izzó kezeimről. Danival idén sokkal másabb az ünnep, mivel nagyobb, még egy kicsit érettebb is, annál inkább lázban égett, látva a készülődést. Bár hogy őszinte legyek egy dolog nem változik - méghozzá az, hogy minden évben szinte már rettegek attól, hogy a gyerekem rosszullétig izgulja magát. Nem túlzás, komolyan mondom napokig nem eszik, nem alszik, nem iszik, egy görcsben van, mikor jön a Jézuska. Játszik, és egyszer csak mondja: "Anya, én jó kisfiú vagyok hoz ajándékot a Jézuska" És hasonló dolgokon pörög az agya. Pedig sosem mondjuk neki, hogy nem kap, ha ez vagy az nincs úgy, és a többi! Nem idegesítjük ezzel, hiszen így is érvágás közelében van...😶23-án estére már túl voltam a tervezett sütésen. Diós-vaníliás kifli, zserbó, mákos szelet, és sonkás-újhagymás mini pogácsák készültek. Bejglit idén nem sütöttem. Valahogy az nálunk kóstolásig oké, aztán senkinek sem kell, és marad két fél rúd aztán csak kerülgeti mindenki. Nem a szemetesnek sütök, szóval nem fárasztottam magam vele. Ja, és nem azért mert rossz!! Csak valahogy nem kedvenc! Helyette olyan sütiket találtam ki hogy a mák, a dió maradjon főszerepben, mégis kedvvel járnak rá 😊

23-án estére terveztük a karácsonyfa díszítést. Közben szólt Papa, hogy nála már járt a Jézuska. Ez kapóra jött, Dani olyan tempóban még nem öltözött, vagy kereste a papucsát, mint azon az estén amikor mehetett fel a Papához az ajándékokért! Még ő Papánál bontogatta az  ajándékait, és játszott, addig becsomagoltam az ajándékait. Egy nagyobb táskába rejtettem vissza a csomagokat, majd tettem el úgy hogy Dani ne vegye észre. Elkezdtem a fát díszíteni. Majdnem végeztem, amikor lejött Danci nagy boldogan újságolni mit hozott neki a Jézuska Papához. Na az a csillogás a szemében, amikor meglátta a karácsonyfát...😇 Hagytam neki is pár gömböt, hogy tudja felakasztani a fára. 

Éjfél felé járt az idő, mikor végre ágyba kerültünk. Fáradtak voltunk, nem szoktuk meg hogy így elcsúszunk az időben. Dani kitalálta hogy nem hajlandó a helyén aludni, ő a kanapén fog, mert onnan látja a karácsonyfát, és látja majd mikor jön a Jézuska. Még a szemüvegét sem akarta levenni, hogy biztosan lásson mindent. Apát akarta a kanapéra maga mellé... mondanom sem kell, nem egy kétszemélyes ágyról beszélünk 😄 Éjjel kettőkor még csipogott... Apja-anyja a halálán volt az álmosságtól, de az Istenért sem tudtuk alvásra bírni! Végre jött az álommanó, és elaludt Dani. VÉGRE! Ekkor még a maradék erőmet összeszedtem, és kilopakodtam az ajándékért, a fa alá csempéztem, aztán nincs több emlékem az elkövetkező alig négy óráról!

Nem volt hat óra sem 24-én reggel amikor arra ébredtem, hogy Dani ébresztgeti az apját, és mondja "Apaaa! Apaaa! Apa történt valami!" 🎄

Aztán az történt, hogy négy órát sem aludtunk és ébredtünk, mert megjött a Jézuska. Még mamát is felébresztette, hogy történés van 😀 

Hét órakor már közösen társasoztunk, ismerkedtünk a játékokkal. Azt hiszem jól választottunk, minden bejött neki! 

Ez az egyik társasjáték. Csak ajánlani tudom ha 5-99 éves között vagy! Népmesék világában játszódik. Még egy mese is mellékelve van hozzá! Kedves játék. Kardot kell gyűjteni, amivel a sárkányt győzzük le, és tárgyakat, amiket jótett cselekedetért cserélni lehet kulcsra, hogy bejussunk a várba, legyőzzük a sárkányt, hogy kiszabadulhasson a királylány. Dani mint amolyan gyerek, veszíteni nem nagyon szeret, és tud. Még megvan benne a sértődés, vagy könnyel telik meg a kis szeme, de határozott célunk volt, hogy ezen változtassunk. Próbálok neki vicceseket mondani, hogy tereljem a figyelmét ha rájönne a sértődés. De az, az igazság esélyünk sincs Dani ellen... Ennek a gyereknek olyan szerencsés keze van! (Istenem, csak maradjon ilyen az életben) Pillanatok alatt gyűjt össze mindent, mindig pont annyikat dob, amiket éppen kellene, a sárkánnyal nem küzd, átlépi a mezőket, mert pont annyikat dob hogy sikerüljön... Kész vagyok tőle... Nagyon szerencsés kis emberke!

Ez a másik társasjáték, amit a Jézuska hozott. Ha már elmúltál 5 éves játszhatsz, szóval ezt is csak ajánlani tudom. Ez nem csak ügyességi, de memória fejlesztő is egyben. Sosem találnátok ki, de gyémántot kell gyűjteni. Négy féle színű gyémántból kell egyet-egyet gyűjteni, és ha az megvan, akkor ki kell menni az erdőből. De nem ilyen egyszerű! Ennek nem táblája van, hanem kártyákból áll. 81 darab kártyát kell lefordítva lerakni 9×9 négyzet alakban. ebből 4 darab kártya lehet felfordítva, minden sarokban a kezdő lap amin be illetve kilépünk az erdőbe/ből. Ebben a játékban törpék vagyunk. Mindig a közvetlen mellettünk lévő kártyát lehet felfordítani és rálépni. Ezek a kártyák feladatot adnak. Vagy sziklamászást, itt annyit kell dobni, vagy többet dobókockával, ami a kártyán szerepel hogy haladhassunk tovább. Vagy a mocsárban ragadhatunk, amin szintén a dobókocka segít, és még manók is vannak, amihez másik szimbólumokkal teli dobókocka tartozik, itt segíteni, vagy hátráltatni lehet a másik játékost. És van egy-egy kártya ami a gyémántokat jelzi. Van egy piros, egy kék, egy sárga, és egy zöld.  Ezeket kell megtalálni. Minden lépéshez felfordítunk egy kártyát, minden lépés után ahonnan elléptünk lefordítani kell a kártyát. Így ha valaki gyémántos kártyát talál, és szerzi meg az adott színű gyémántot, meg kell jegyezni aztán hol volt, mert visszafordításra kerül, és lassan lehet arra haladni, hogy megszerezzük mi is. 

Remélem nem írtam le túl bonyodalmasan, de nekem ez nagyon tetszik. Izgalmas, és nem egyértelmű ki lesz a győztes. Kivétel Dani. Kapásból  megtalálja a gyémántos kártyákat, az akadályozó lapoknál mint a mocsár, vagy a sziklamászás, simán megdobja dobókockával, amit kell, hogy haladhasson, még én öt körben sem tudom kidobni azt a számot, amivel haladhatnék... Tényleg fantasztikus szerencsés keze van! Szóval szeretnénk vele elfogadtatni, hogy veszíteni sem rossz, lehet vicces az egész, az a lényeg, hogy együtt játszhatunk - de egyenlőre ott tartunk, hogy esélyünk sincs ellene! 💁

Ezt a társasjátékot Eilin Jézuskája hozta Daninak. Egy nagyon vicces játék! Az egész család röhögött közben. Arról szól, hogy nagyi megkapaszkodik a ruhaszárítóban, aztán jön a kis szél, vagy a tornádó, és bizony repül minden a szárítóról. Dobókocka jelzi az időjárást, és az a röhögő hang amit a nagyi ad, amikor kapaszkodva repül körbe, az valami kész!! 😂 Komolyoknak nem ajánlott 😋Az nyer aki az összes ruhadarabot fel tudja akasztani a szárítóra úgy hogy aztán fent is maradjon. Maximum 4 játkos játszhat egyszerre, annyi féle színű ruhák vannak. 

Ezt a kis bemutatót ajánlónak is szántam. Karácsonyon túl leszünk, de vannak szülinapok ilyesmik, amire ajánlani tudom! 

Kapott még Legot Papától is, itthon is, Dani szereti nagyon, és egyre kreatívabban tud építeni. Szerintem ez is tud fejlesztő is lenni egyben. Ráadásul mi is szívesen építkezünk Danival együtt, így ez is lehet simán egy közösen játszós dolog.

A mesekönyvnek nagyon örült, ami melegséggel tölti el a szívem! Szeretném ha megmaradna neki ez a szeretet a könyvek iránt.

Napok óta most alszik a legjobban Dani. Megnyugodott, és mi hagyjuk most teljesen kipihenni magát, mert a szervezete már kezdett kimerülni, a sok izgalomba! Úgy féltem a kis valagát, de majd ha nagyobb lesz talán ez a nagy drukk lemegy majd róla... 

Szeretem ezt az időszakot, minden fárasztó készülődésével együtt. Nekem ilyenkor minden olyan más. Szeretem ez a csillogást, hogy mindannyian együtt vagyunk. Olyan jók voltak a tegnapi röhögések, a viccelődések, a várakozás, és este a pihenés, összebújás. Dani is, annyira bújós most, ő nem tudja még elmondani, de érzi ezt az olyan jó a szabadság érzést!  Remélem mindenki ilyen érzésekkel van most tele, azt meg még jobban hogy ez így is marad. 

További nagyon szép napokat kívánok, nagyon boldogan telt időszakot, csillogást és néhány plusz kilót mindenkinek 😁💝🎄

Karácsonyról, könyvekről, és mindenről is

Megint elrohant egy csomó nap. Nekem iszonyú gyorsan mennek a hetek. Dani náthásos időszakon van túl. Vagy remélem hogy túl! Itthon voltunk. Itthon könnyebb kezelni neki ezt a soha véget nem érő orrfújásos történetet. Aztán ő oviba ment, én dolgozni, de most meg én szenvedek valami torokfájós köhögős nyavalyától. Imádom ezeket. Próbálom nem elhagyni magam, és akkor is megcsinálni amit elterveztem. 

Az ajándékok amiket a Jééézusom hoz Daninak, már megvannak. Legot kap, mert az kihagyhatatlan, de ömlesztett verzióba, mert most nagyon szeret úgy játszani vele, hogy azt építsen amit akar. Így a rendőrséget, a kórházat, meg a tűzoltóságot szétkaptuk, és most focipálya mellé építettünk lelátót, büfét, és öltözőt. Egy ápolónő lego emberke lett Haaland, mert annak szőke hosszú haja van és összefogva, éppen mint az említett focistának. Most éppen ő Dani kedvence, meg persze Szoboszlai. 

Ezért aztán Jézuska hoz neki Szoboszlai mezt, meg két társasjátékot is. Egy kincskeresős, meg egy magyar népmesék ihlette társast. Dani szeret társasozni, de veszíteni nem. Egy ideje dolgozunk már ezen hogy a társasjáték nem arról szól, hogy őt szórakoztatjuk, hanem arról ki lesz az ügyesebb, szerencsésebb. Szóval a két új játékkal remélem elkezdni megtanulni elfogadni, hogy nem csak ő lehet győztes. Kap mesekönyvet is. 100 magyar népmese van egy kötetbe gyűjtve. Nagyon szereti a magyar népmeséket. Holló János a kedvence, meg a Rest leány, vagy mi is a címe... Amiben a lusta leány nem segít senkinek a csecse-becse lábacskáival, meg a csacsa-vacsa kezecskéivel... Nahh ezt ahányszor elmondják benne, azért is tetszik neki - szerintem. Könyvet mindig kap, mert azt akarom olyan legyen mint az anyja :) 

...és ha már az anyjáról esett szó... az anyja is kapott könyvet ,az apjától :) Naná! 3 könyvet vehettem. 4-et... 

Szóval hármat vettem meg. Camilla Läckberg A kőfejtő az egyik. Ez annak a sorozatnak a 3. része amit elkezdtem olvasni. Az első rész még olyan laza volt, a második a Prédikátor már jobban tetszett, kíváncsi vagyok ez milyen lesz. Fjällbacka a helyszín, és arra gondoltam megmutatom nektek is, mert szerintem elképesztően szép hely!

Ugye? Ezek a svédek de szép helyen vannak ezen a golyóbison :) Persze nem helyszín szerint választok könyvet, de ha már lehet rákeresek. Daninak Anglia van bekattanva, folyton oda akar menni, biztos jó is lehet, de ha már elindulok a világba, inkább nézném meg ezt a helyet például. Addig is maradnak a skandináv krimik nekem. A másik amit megvehettem az A. M. Ollikainen Mérleghinta című könyve. Az írói név egy házaspárt takar, akit erősen hasonlítanak (az én kedvenceimre) a Lars Kepler néven író finn házaspárra. Ez a hasonlítás vitt arra rá, hogy megvegyem eme könyvet, hát majd kiderül én mit érzek majd ami a hasonlóságot jelenti. Egyébként csak hogy még nagyobb kedvet csináljak az olvasásához, gyorsan megemlítem hogy Lars Kepler néven író házaspár bejelentette hogy egy másik néven is készül könyvük. Alex Ahndoril néven fognak megjelentetni egy ha jól értettem új sorozatot. Eddig ezzel foglalkoztak, és most visszatérnek Joona Linna nyomozóhoz, és készülhet a 10. rész :)

A harmadik könyv amit megvehettem az Jozef Karika Félelem című könyve. Tőle a Hasadék nagyon tetszett, ezért beszereztem már a Fergeteg cimű könyvét is, még nem olvastam, de utána jöhet ez az új szerzemény is! Szimpatikus amit és ahogy ír. Egyébként misztikus thriller. Ezt a három könyvet a férjemtől kaptam karácsonyra. 💖

...és igen van még plusz egy. Ezt a Marketplace dobta fel nekem. Fiona Cummins A gyűjtő című könyv. Ennek a második részét sikerült megvennem egy szintén az említett oldalon talált csajszitól. Most meg szembejött velem az első rész, szóval ezt sem hagytam ki. Arról pedig nem is beszélve, hogy kölcsön is kaptam könyvet a nagynénémtől, szóval azt hiszem most egy ideig lesz mit lapozzak. 

Várom a karácsonyi pihit. Minden miatt is. Dani már volt beteg, most én vagyok rottyon, és Jani sincs toppon, szóval jó lesz leállni. Az hogy benyeltem valamit nem is lep meg. Iszonyat tömeg mindenhol, köhögnek bele a nagyvilágba, szóval ilyenkor persze hogy terjed az idegbetegség mellett a vírus is. Mondjuk az idegbaj rólam lepörög, amit az emberek azért éreznek mert jön a karácsony, meg a Jézuska. Végre megérthetnék, hogy Jézus nem a Nébih, vagy az ÁNTSZ beépített embere. Hogy lehetne velük megértetni, hogy arról szól maradjanak otthon pihenni zabálni, együtt lenni a családdal és a többi? Vagy olvasson, vagy mittudomén, csak ne vetítse ki az idegbajt mindenhova. 

Mi egyszerűen csináljuk ez a karácsonyi készülődést. Janival összeülünk, és listát írunk. Időben kitaláljuk a forgatókönyvet. Összeírjuk a kaját, rögtön ezzel együtt elkészül a bevásárló lista is, éppen így találjuk Dani mit kapjon a Jézuskától. Idén még az óvónéni is besegített, mert egy fogadóóra keretében elmondta a tapasztalatait Daniról, és ő is említette a veszteni nem szeret dolgot, és csak erősítette bennünk, hogy ezen az úton akkor jól haladunk, és ha a fene fenét eszik is megértetjük vele, együtt játszani jó, és annyira mindegy ki jön győztesen. Szóval megerősítést kaptunk arról, hogy a társasjáték jó lesz. 

Eddigi években a karácsonyfánk színesbe pompázott, idén viszont arany színű lesz. Csak úgy jelzem miattunk idén sem kell fát kivágni, még mindig a műfenyőt részesítem előnybe. Kifejezetten örülök, hogy az igazi fa ára egyre magasabbra emelkedik, így többen fognak műfenyőt venni, mert évekig nem lesz rá gondja, és NE VÁGJUNK KI FÁT!! 

Pusztul ez a nyomorúságos bolygó! Gondolkodjunk el egy kicsit. Megszülettek a gyerekeink. Hol a fenébe fognak felnőni, és ők családot alapítani ha mi nem teszünk a pusztítás ellen? Persze mondhatjuk nem máról holnapra lesz vége, de megállítani a bajt sajnos lassú folyamat. Még mindig többen nem érzik ennek fontosságát. 

Oldalakat lehetne írni arról naponta mit tapasztalok... Még mindig fogalmuk sincs sokaknak a szemetet hova kell dobni, és hány csikket látok röpülni pofából csak úgy el valahova... Még mindig nem akarom elhinni, hogy ezek tényleg olyan nagy dolgok... 

Szóval a fa arany szín díszekkel lesz szépítve. Idén éppen úgy mint tavaly is volt, hogy megkértük a Jézuskát hozza el a fát csak úgy, és mi díszítünk Dancival közösen. Ezt a verziót Daninak meséltük. Akarom, hogy a folyamat része legyen. Tavaly díszítés közbe még be is feküdt a fa alá! Mi ezt az időszakot kihasználjuk, és tényleg együtt töltött idő lesz. Olyan rohadt sok időt vagyunk külön, amikor apa délutános. Most is kapunk belőle, egy hetet még, szóval pont jó lesz aztán együtt ünnepelni, pihenni, esténként sétálni, és lesni hol látjuk a világító karácsonyfákat. 

Légyszi emberek élvezzétek hogy van egy ilyen év végén. Olyan szép ez. Tényleg az! Csak meg kell látni. 

Nekem is volt szar időszakom, szarabbnál szarabb évem, én is akartam egy időben kiállni valahova a semmibe és beleordítani, hogy legalább úgy levezessem a feszültséget, de nem tettem, és soha de soha nem hibáztattam a Jézuskát, meg a Karácsonyt semmiért sem. Mindig azt a szépet láttam meg benne, ami éppen adódott. 

Nekem is van a múltamból aki hiányzik.

Még mindig több karácsonyom volt magányos mint amit most már a saját kis családommal élek meg. 

Nekem is volt olyan, amikor mindig az aznap volt biztos, és a holnapra gondolni se mertem. 

Túléltem. Túlvagyok rajta. Tanultam belőle. Pontosan ezért akarom jól csinálni. Nyugisan. 

Persze tök más ezt anyaként is megélni. Minden molekulám azon van, hogy a gyerekem szemében lássam a csillogást, a boldogságot, az örömöt. 

...és itt nem csak Danira gondolok. Lilire is. Hiába öregszik Lili -😁- mi akkor is örökre egy kis család maradunk. Akkor is ha nem vagyunk együtt nap mint nap, attól még olyan szál köt össze, ami örökre szól, szólt, nem pedig addig még felnő. 

Nem is tudom ki kérdezte egyszer tőlem, de hogy Lilivel mizu van. Lili éli az ő kis életét, és nincs rövid pórázon tartva, de az nem jelenti azt hogy elengedtem, csak azért mert megszületett Dani. Az életben ilyen gondolatom nem volt. 

Aki követte a régi blogom, tudja hogy Lili a húgom lánya, és az én szárnyaim alá került, amikor húgom meghalt. Szóval ezért is írtam, hogy nekem is volt olyan időszakom amikor az életnevű izébe jó nagyot rúgtam volna, iszonyat dühből, de nem a Karácsonyt meg a Jézuskát hibáztattam. 

Az élet soha nem arról szólt hogy mindig minden felhőtlen és szuper. Vannak nehézségek, és igen is meg kell tanulni kezelni őket. Állítólag a jó pap is holtig tanul, de inkább hagyom a papokat, nem annyira bírom őket. 

De ez mindegy is. Szóval írtam Liliről is :) 

Mindenkinek izgalmas készülődést kívánok, sok könyvet a Jézuskától, na meg persze nyugit! 

Sziasztok :)