Idei utolsó

Sziasztok!

Mindenképpen akartam még egy utolsó posztot összehozni. Most olyant ami ilyenkor jellemző: az évről, érzésekről, tapasztalatokról, jóról, és rosszról.

Ebben az évben támasztottam fel a blogom. Nagy lelkesedéssel kezdtem bele, és bár voltak fenntartásaim, ma sem bánom, hogy újra pötyögök, ha találok erre énidőt. Nem mondom, hogy túlszárnyaltam az elképzeléseimet, de 25 poszt került ki a nyilvánosságnak. Próbáltam nem dühből írni, amikor olyan történt, pedig sajnos ebben az évben volt pár olyan történés, ami számomra égbekiáltó volt. Arra is figyelni akartam, hogy ne csak Daniról szóljon, mert nem egy Dani fejlődéséről szóló blogot akartam, vagy olyant amiben agyonra sztárolom magam, milyen überszülő vagyok. Nem vagyok. Hibázom, max tanulok belőle. Arra is tudatosan figyeltem, hogy ne is olyan blogom legyen mint régen volt, mert azt az időszakot lezártam, elzártam magamba mélyen. Akkor még egyedülálló, életbe kapaszkodó emberlánya voltam, aki olyan gondokkal küzdött meg, amire ma már úgy gondolok vissza, hogy fú de jó, hogy a hátam mögött van már. Gondoltam arra az elején hogy megosztom honnan sikerül felállni, és miért sikerült egy lehiggadt emberré válni, de nem szeretek már a múlton rágódni, sőt, egyszerűen rágondolni sem akarok, szóval ezért nem készült az elején ilyen poszt. Változtam, változtattam, és ezért a név maradt nagyjából. Mint ahogy a Zsani is maradt nagyjából. Tollkórost meg azért találtam ki anno, mert mindenem az írás, ez az írás, és ez nem változott, és ahogy a dologok jelenleg állnak nem is fog változni :)

Nagy hangsúlyt fektettem idén abba a posztjaimnál, hogy ne kerüljenek a fák kivágásra. Ahogy figyelem a várost, és fejlesztésnek csúfolt dolgokat, ezek az égbe kiáltások elnémultak mire célba értek volna. Hmm.. Semmi baj. Lehet jobb is lesz ha mielőbb kipusztítjuk magunkat, akkor még a Földgolyóbisnak van lehetősége megmenekülni. Nem ilyen jövőt képzelgetek el, amikor elképzelek, de akkora leszarom van a világban, hogy ember legyen a talpán aki hallatni tudja a hangját a jóért. Jövőre lépek egy nagyot, és többet nem akarom megmenteni az embert, mint Földlakót. Néma, szavak nélküli posztokat képzelek el jövőre ez ügyben. Csak mutatni fogom, és ha a szemet sem hatja meg, akkor... ÁMEN.

Volt sok időm gondolkodni idén, mert marha sok időt töltöttem betegen, fájdalomban itthon. Tavasz kezdetétől nyár végéig fájt... kétszer műtöttek meg, százszor szarták le a gondjaimat a nagy orvosok. 2 naponta jártam a sebészetre, amit sem most, sem akkor nem tartottam normális dolognak. Végeredménybe lett egy összekaszabolt cicim, mindenféle méretű vágási, szúrási sebhelyekkel. Egy áldás, hogy nem vagyok egy magamutogató cicababa, mert most bajba lennék, hogy posztoljak  erről a borzalomról, amit sikerült itt gyógyítás, orvoslás néven összehozni... Minden esetre, és kicsit szomorúvá is tett,- de azon posztok, amik a cicibajomról szóltak, sokkal népszerűbbek voltak mint bármelyik másik. Kiugró nézettséget értek el... 

Szerettem olvasni idén is! Sajnos nem jegyzeteltem fel sehova sem, hogy hány könyvet olvastam ki csak ebben az évben, és sajnos arról sincs infóm, mennyit szereztem be. Megígérem jövőre erre is odafigyelek. Amit még ígérhetek, hogy jövő évben is lesz olvasós élménybeszámolóm, és biztosra veszem, hogy szeretett hobbimnak megpróbálok még több időt szentelni. Olvasásról még annyit, hogy cikkeket is olvastam. Sokszor jött szembe velem a face-n olyan cikkek, amik arról szóltak, hogy állítólagos óvónénik mit üzennek a tróger szülőknek. A cikkek szerint minden szülő tróger. Sokszor kaptam agyfaszt ezektől, sokszor akartam hozzászólni, hogy meg a lónak a farkát azt, posztokat is terveztem, és csapatokat akartam gyűjteni ellentáborba, de mindig lehiggadtam és arra jutottam, hogy egy arctalan újságíróval akarok én virtuális harcoskodni??? Tényleg?? Ha azt tenném éppen olyan hülye lennék, mint ő. Így aztán megtaláltam a tiltó "gombot" és hát a brit tudósok is megállapították, hogy aki hülye azt likvidálni kell és ennyi. Többet nem zavart semmilyen jólmegaszondomarcnélkülatutit. 

Egy visszatérő hobbival is szemezgetek idén, de nem léptem még afelé, hogy belevágjak. Fejben minden annyira patent amit kitalálok, de aztán rájövök, hogy nem egyedül élek a bolygón, és valami mindig közbejön. Például el kell menni dolgozni, ahol nem szabadfoglalkozás van, szóval ott sem hobbizhatok, itthon meg vár a család, és persze hogy Danival-Janival jobb lenni, mint magamban ügyködni. Amikor meg énidőm van, akkor meg a kedvem nem biztos, hogy van ehhez vagy ahhoz. Szóval igen, néha túlgondolom a dolgokat. Ezen is javítani kell jövőre. Túl sok hibám nincs de ez igen :D :D

A rossz tapasztalatok és élmények mellett voltak jó, nagyon jó, szuper jó, überszuperjó dolgok, napok, események is. Ilyen például az első kis családi nyaralásunk. Dani már elég nagy lett az utazáshoz, és a sok tennivaló mellett megtudtuk oldani, hogy elvigyük, és új élményekkel gazdagodjon. Ez nagyon jó érzés volt. Minden jól sikerült, minden jól alakult, éppen olyan lett ahogy megálmodtuk. Az hogy csak idén tudtunk nyaralni az is jó dolgok miatt alakult így. Második éve újítgatjuk a lakást. Tavaly a konyha, előszoba vitte el az időt, és pénzt a nyaralástól, de idén a szoba, fürdő, és wc felújítása olyan jól haladt, mint pénzben, mint időben, hogy maradt a nyaralásra is. Szóval az hogy nem nyaraltuk eddig nem volt panasz. Helyette annyi minden sikerült. Nem éltük meg kudarcnak. Jövőre is vannak tervek a lakással kapcsolatba. Anyu szobája, meg az erkély fog szépülni. Fejemben már patent a dolog, azzal megint nincs gond, majd a kivitelezés is ennyire egyszerű legyen. Ezen kivűl vannak már terveim jövőre mire van szükségem, megint dolgozhatunk ezerrel, hogy minden sikerüljön. De fejembe vettem, úgy hogy nem fogok engedni belőle :D

Amiről talán keveset írtam, és nem jeleztem semmit a face-n a dologról, az ügyről, az emberemről  az Jani. Tudatosan nem szerelmeskedünk nyilvánosan. De most kicsit nyálaskodok... Természetesen minden szuper, és szépen elvagyunk megvagyunk, nyugodt, és szeretetteljes a kapcsolatunk, élvezzük a kis családi életünket, azzal a nekünk a világon a legszebb és legjobb kincsünkkel Danikánkkal vagyunk. Nem mutatjuk kifelé de nagy a szerelem azanyámúristenit! És megígérhetem, hogy ez jövőre sem fog változni :) Áprilisban hetedik éve lesz hogy megpecsételte a sorsát Jani,  és Júliusban 4 éve lesz annak, hogy aláírta a végítéletet azzal, hogy feleségül is vett. Én pedig hálából ugyan így fogom nyúzni jövőre is mint eddig bármelyik éveben :) 

Nagyon sokat köszönhetek neki! A türelmét, a figyelmét, a jóságát, a szeretetét, és a kisfiamat. Pedig szintén a mindenben is fantasztikus orvosok megaszonták, hogy nekem pedig nem lesz gyerekem... hmm... Köszi a lélekrombolást, igazán jól esett, és szeretném be-illetve megmutatni a fiam, és pontosan azért mert annyi lelket rombolnak még ezekkel a soha semmivel be nem bizonyított szavakkal. Csak én el tudtam engedni a csúnya szavakat, mert olyan habitusú némber vagyok aki képtelen elviselni ha meg akarják mondani mire vagyok képes, vagy mire nem, mit tudok csinálni, vagy mit nem. Halálosan utálom ha beleszólnak a dolgaimba :D 

Amit mindenképpen megígérhetek az, az hogy jövőre sem fogok változni. Mondjuk ez nem mindenkinek jó hír, de ez van. Idén még utoljára elmondom, hogy NE VÁGJATOK KI TÖBB FÁT! -jövőre más formában fogom finoman jelezni ha ilyen téren hülye vagy :D Jövőre is pötyögni fogok, megpróbálok évi 25 posztnál többel jelentkezni. Megmaradok ilyennek, és jövőre is termel a Tollkóros Zsana-anya.

Nagyon Boldog, Sikeres, Mosolygós, Olvasós, Famentős Évet Kívánok Mindenkinek! Köszönöm, hogy idén követted a naplóm feltámadását, hogy velem örültél ha éppen úgy alakult, vagy elolvastátok a nyomorom, nekem jól esett kiadni magamból. Kövess jövőre is, és a blogra felíratkozni is lehet, nem fogok megsértődni ha megteszed! 

Minden jót kívánok!

Jövőre ugyan itt!

Legyen 2024 olyan éved, amilyennek megálmodtad! 

Hamarosan következik: