Szeretem a januárt úgy kezdeni, hogy ez új év, új kezdet, új lehetőségek. Szeretem ezt a tiszta lapos indulást. Persze aztán ahogy kimegyek az utcára emberek közé, rájövök, hogy csak engem vonz az új, az emberek mindent ott folytatnak ahol abbahagyták. Kiléptem mosolyogva, még a Nap is sütött, aztán meghallottam az embert beszélni, annyira illúzió romboló volt. Éppen egy nagymama butázta le az unokáját. Ilyenkor tök jó lenne újra kezdeni, újra kilépni mosolyogva, újra élvezni a Nap sugarának simogatását, és nem hallani semmit...
Kicsit visszaolvasgattam a blogom, és nem mindig éreztem pozitívnak. Nem kezdődött jól a tavalyi év, mert akkor robbant az ovis dolog. A bezárós. ügy. Túl vagyunk a nehezén, bár fájdalmas kinézni az ablakon, és látni egy üres, sötét épületet, ami jelenleg az enyészeté, nincs gyerekzsivaj, nincs benne élet. Ha jobban belegondolok ez is új dolog, mégsem okoz örömet. Ez új. Egy új pusztítás.
Tavaly akaratom ellenére a politikai dolgokon is felhúztam magam. Szerintem ilyen önelégült pusztító hadjáratot a város ellen nem láttam még.
Az idei év jobban kezdődött. Nem is akarok olyan elkeseredett, szomorú posztokat, mint ahogy az indulás történt. Hiszen annyira jó érzés volt újra indítani a blogolást. Nem pont azt képzeltem, hogy arról írok majd milyen világ lett abban a városban ahol születtem, ahol élek. Mondjuk lehet előtte sem volt rózsás a helyzet, csak nem figyeltem fel rá, nem tudom, de az ovis dolog övön aluli ütés volt. Azon is elgondolkodtam, hogy akkor is bosszantott volna-e ha nincs gyermekem, nem vagyok érintett. Arra jutottam, hogy igen, mert nem a gyerekem miatt nem bírom elviselni azt hogy tönkretesznek mindent.
Ne de tényleg nem akarok lehangoló bejegyzést. Ez az év jól kezdődött. Új terveim vannak, új lehetőségek jöttek szembe. A 2023-as utolsó posztomban írtam egy régi hobbiról, amivel kacérkodtam, nézegettem, tervezgettem... Első dolgom volt utána menni ebben az új kezdésbe. Amúgy a keresztszemes hímzés, amiről írok. Onnan jutott eszembe, hogy Dani nagyon szereti az Eiffel-tornyot, meg a Big Bent, az amerikai szabadságszobrot, és ezeket úgy tudom neki idehozni, ha mondjuk csinálok neki párnahuzatot ezen mintákkal. Erre kezdtem keresgélni, és akkor láttam meg milyen szuper minták vannak keresztszemes hímzéssel, persze elmentettem egy csomó ötletet. Egy darabig csak nézegettem, keresgettem. Az idei évet azzal indítottam, hogy igen, ez jó ötlet, lesz neki saját tornya, meg szobra, meg ilyenek, így aztán lelkesen a napsütésben elsétáltam a méterárú üzletbe, hogy mielőbb elkezdhessem a varrást, mert azért az időbe fog telni kihímezni. Azzal kezdtem, hogy a mindent is tudó Facebook-on megnéztem az üzlet nyitva van-e. Meglepi ne érjen. Az infó jött, nyitva az üzlet, mentem. Mikor odaértem egy papír fogadott hogy január 10-ig leltár miatt zárva.... Hogy utálom a meglepetéseket... Azt meg főleg, hogy ha sztárolom magam a Face-n, akkor egy rohadt mondatot nem lehet odaírni, nincs nyitva mert... Oké nem vagyok vállalkozó, szart se tudok az idejükről, de ha már hirdetek, mert hát kell a reklám, akkor egy ilyen apróka infó tényleg nem fontos? Na ezért mondom az új év, új kezdet, új lehetőség csak az agyamba, az álmaimban létezik, egyébként áhhh...
Próbálom higgadtan felfogni, hogy nem mindenki gondolkodik úgy ahogy én, -jobb is- eddig sem kapkodtam el a dolgot, akkor várok. Ötletből nem fogyok ki, feltalálom magam, ami a tervezést illeti.
Az agyam mindig dolgozik valamin. Viszont idénre azt találtam ki, hogy minden ilyen legyen kisebb, akár nagyobb ötletem tervem felírom, aztán ha sikerült pipa, akkor év végére jó kis listám lehetne arról, mennyire lett sikeres az év, vagy mennyire vállalom túl magam agyban. Érdekes lenne. Szóval készülget egy ilyen ötlet lista, lesz az olvasott, és beszerzett könyvekről is.
Erre az évre egy giganagy tervem van. Egyenlőre nemírok róla, mert csak "A" terv ez egyenlőre. Nem akarok előre inni a medve bundijára. Nagy terv, és ha sikerülne, sok minden változna, ha nem sikerül, kitalálok majd "B" tervet. Nem gyerek, és nem bankrablás! :) Az egyiken már túl vagyok, a másik meg nem megoldás, szóval nem ilyesmi, de nekem nagy álom válna valóra. Léptem is az ügyben rögtön így új év, új lehetőség alapon, szóval visszajelzésre várok az univerzumtól :)
Összességében az gondolom jóval boldogabban, pozitívabban kezdtem ezt az évet, mint a tavalyit. Így is akarom folytatni. Ezért azt a tanulságot vontam le, hogy nem kell annyira nyitott szemmel, vagy inkább füllel járnom, mint eddig tettem, és akkor a kedvem is jobb marad, a lelkesedésem is nagyobb lesz, mintsem butázó nagyikra felfigyelni. Igen ez lesz az új életcél. Különben is ha nekik úgy jó élni, akkor nekem mi a fene közöm van hozzá.
Talán ez a bejegyzés sem lett rossz hangulatú, nem annak szántam. Nem lehet hiszen az ébredésünk is olyan cukira sikerült. Utálom a cuki szót, de ez most valóban az volt.
Jani délutános. -Utálom műszakos-. Dani is hiányolja apát délután. Pedig lejött Danihoz papa, estig itt volt, Lego-maratont tartottunk. Építettünk tűzoltó állomást, börtönt, és rabszállítót is. A kórház, és rendőrség már adott volt, szóval egész délután építkeztünk. Dani adta a feladatot, segített keresgélni kockákat, szóval jól sikerült délután volt. Este gyors pancsi, és bújás az ágyba. Tegnap este Dani tartott mesét. Eszébe jutott a régi ovis kirándulása, a két óvónéni, és bár kiszínezte -nem- kicsit a történetet, de mesélt, és mesélt. Beleszőtte a történetébe a társasjátékához kapott mesét. Az a mese arról szól, hogy jótettért cserébe a legényke egy kulcsot kap. 7 darab kulcsot gyűjt össze, amivel aztán bejut a várba és kiszabadítja a királylányt. Na, Dani ezt a jó dologért kapott kulcsot költötte bele a meséjébe. Aranyos volt, végig mosolyogtam a sztoriját. Ha ilyen fantáziadús marad nagy korára, akár író is lehetne:) Mivel olyan mese volt, aminek nem láttam a végét, de a mesélőm egyre többet ásított felvetettem neki az ötletet (mondom ötletgyáros vagyok) hogy aludjunk... Erre a kiskiflim hozzámbújt, és percek alatt elaludt. Alig múlt hajnal 5 óra, amikor ébresztgetni kezdett... "Anya... Anya"... Ilyenkor még csak egy "hmmm"-re vagyok képes, így kierőltettem magamból, hogy "Hmmm??"- és Dani azt mondja:"Anyaaa, mi ez a hosszú láb, és hosszú test itt :) ?" Kinyitottam az egyik szemem, hogy "Miivaaan??" Erre álmosan vigyorogva mutogat az apjára :) Annyira várta este, de persze mire apa hazaért, mi már aludtunk. Éppen hajnalban vette észre, hogy teljes a létszám, és már nem is tudott visszaaludni. Most apával legoznak :)
Nem bánom a korán kelést, nem vagyok egy sokáig alvó típus. Annyi minden van fejben, hogy nem pazarolhatom az időt alvásra! :)
Megyek is, boltolok egyet, Kisfőnököm rakott brokkolit kért ebédre! Vagy ahogy ő mondja: Lakott blokklolit :)
Szuper új évet kívánok mindenkinek!
Sziasztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése