"Este van este van, ki-ki nyugalomban..."

 

Család apraja-nagyja pihenő üzemmódban, én még pötyögök egy kicsit. Illetve Apa még meccset néz a tévében. Amióta Dani "kinézte" magának kedvenc focistának Haalandot, a Manchester City-ből, azóta még én is fel-felpillantok a meccsre, és örülök, amikor Dani kedvence nagyot alakít. Vagy megmosolygom Foden-t, mert az Dani szerint csúnya fejű bácsi😁 Dani az 5 évével, még így szimpatizál velük. Különben memória fejlesztésnek sem utolsó ez a sok csapat, és játékos, ami a focit illeti, mert Dancus nagyon érdeklődik a dolog iránt manapság, és némely "bácsiról" azt is tudja már honnan hova ment játszani, vagy a kispadon lévő az csak ücsörög, és milyen az már hogy negyven évesen némelyik már kiöregedett. Meg sem merném számolni hány darab focis kártyánál tartunk, de tegnap megtörtént a csoda -így fogalmazott Dani- és végre az egyik kártyacsomagban benne volt dedikált aranykártyán Haaland -az Istenünk 😁 Kábé olyan érzés volt neki mintha Willy Wonka csokijában találta volna meg az arany ticket-et. 

Ami az influenzánkat illeti köszönjük, nem hagytunk még fel vele. Beköltözött kis testünkbe, mi meg nehezen engedjük. Dani már jobban lenne, ha az étvágya visszatérne. Mondjuk megint rengeteg gyógyszert szedett szó szerint kis szünetekkel, szóval ha a gyomra nem oké, annyira meglepődni sem lehet. A napokban próbáltam annyira összeszedni magam hogy megfőzzem a kedvenceit. Ezért csináltam neki paradicsomlevest betűtésztával, nem evett csak két falatot... Aztán főztem neki spagettit, mert sosem mond rá nemet, most abból sem evett három falatnál többet. Tegnap nem kérdeztem csak elkezdtem pizzát sütni, gondolván majd az illata meghozza a kedvét, étvágyát, ez be is jött, és annyit evett belőle, amivel azért már elégedett voltam. Ma is a kedvencével próbálkoztam, fasírtot sütöttem, ez is betalált, 5-öt bedolgozott. Az is valami. Ezek nem nagy főzések, ennyire telt tőlem. Ezek sem délre készültek, el, hanem magamat noszogattam, kezdjek már bele...

Ez az influenza nem az, ami emlékeimben szerepelt. Ezek a tünetek, koránt sem hasonlítanak arra, amiket átéltem már. Jó a láz, nem tudott másmilyen lenni. Ami nekem döbbenetes, hogy nem csak saját tapasztalatom, hogy ez más, hanem látom Janit is ugyan azokkal szenvedni, mint én. Ilyen sem volt még, amióta ismerjük egymást. Voltunk betegek, de így ennyire, meg ezekkel a tünetekkel nem. Persze ráfoghatjuk megint a szupermutálódásra, meg előadhatunk valami betanult tudományosnak mondható dumát, de van amit nem nyelek le. A mellébeszélést például nem. Olvastam egy cikket a lepkehimlőről is, amiben azt írták minden gyerek egyszer kapja el, most már überfasza lesz minden, mert Dani átesett rajta. Az megvan ugye, hogy én is elkaptam? Most akkor gyerek vagyok a negyven évemmel, csak a fociban számítanék öregnek, vagy megint nekem volt igazam, és időszámításunk előtt, amikor oviba jártam,  azt sem tudtuk mi az a lepkehimlő. Érik az új Nobel-díj...

Közben elszállt a netem, és persze nem tudtam menteni amit írtam, úgy hogy egy visszafogott sikítást most kieresztenék, de no para annyira szívesen lepötyögöm újra...

Szóval arról írtam, hogy persze orvosi felügyelettel vagyunk itthon. A köhögés igen, ez ilyen 2-3 hétig is el fog tartani, a gyengeség majd javul. A legrosszabb ez a gyengeség rajtunk, meg a folyamatos köhögés, és az estére rendszerint megérkező fejfájás, émelygés, hányinger. Nyugodt éjszaka? - nem tudjuk mi az. Aminek örülök, hogy még mi Apival felváltva majdmegfulladunk, addig Danika tud aludni. Nem ébred fel arra, hogy mi majd kipusztulunk. 

Két napja Danika az ablakban lóg. Kivágyik aranyom, de nincs egyikünk se csavargós állapotba. Ilyenkor felültetem az ablakba, kényelmesbe, ölelősen napozunk, így szívjuk magunkba a szmoggal teli D-vitamint. Szánalmasan szép...

Annyi kedvezményt kapott ma Danika, hogy elmentek Apával a közeli újságárushoz fociskártyát venni, és persze pont meglátott egy Lego-s újságot is. Nem baj. Ha már betonbörtönbe kell lenni legalább lekötötte magát valamivel. Mondjuk Api nem volt éppen jó állapotba amikor hazaértek, pedig tényleg nem egy távolság az, az újságosárus, csak se energia, se a légzőberendezés nem bírja még az ilyen egyszerű dolgokat sem. 

Itthon jobbhíján pihenünk, tévét nézünk. Danibarát műsorokat, vagy a napokban a Tininindzsa Teknősöket kérte Dani. Egyszer csak eszébe jutott, hogy oviba a nemtudom melyik csoportba ezekkel a teknős figurákkal játszott. Sok állatos vadvilágos, dokumentum filmet is néztünk Danival, és egy filmet is Jók, és Rosszak iskolája ciműt. Annyira nem volt rossz. 

Én néztem egy filmet telefonon, egyik émelygős, nem alvós éjszaka, Neflixen, azt hiszem az volt a címe Homály. Tetszett. 

Ma megpróbáltam aktívabb lenni. Takarítottam a konyhába. Dani és Apa addig az ablakon nézelődött és számolták a kamionokat. Hát nem vagyok rá büszke de az amit más esetben fél óra alatt megcsinálok, most órákig tartott. Reggel még az volt a tervem, hogy takarítás, csinálok sütit, és főzés. Na a takarítás órákig tartott, négy óra volt mire annyira összeszedtem magam, hogy süssek pár darab fasírtot, petrezselymes krumplit készítettem mellé, a sütit is megcsináltam, -este hétkor, -holnapra...

Dani aranyos volt segített a takarításban. Amolyan tedd ide, tedd oda dolgokban. Még a felmosó vödörről is az ovi jutott eszébe, elmesélte hogy bizony az oviba piros színű a vödör, nem olyan mint a miénk. Sajnálom, hogy ennyit kiszakad a gyerekek közül, de ezek szerint csak mi vagyunk ilyen nyomorúságosak, hogy benyelünk egyszerre két vadiúj vírust. 

Az vigasztal, hogy javul a helyzet. Ha arra gondolok, hogy múlt héten még mi minden fájt, ahhoz képest javulunk. 

Szerettem volna együtt töltött időt, de nem ilyen áron. Nem tudunk minőségi időt együtt lenni, mert igazából csak kínlódunk. Hogy Daninak valami újdonság legyen nyomtattam színezőt neki. Annak idején még Lilinek is nyomtattam millió Barbie-s színezőt, most Daninak dinósat, Pókemberest, és még Haaland-ost is találtam. Alkotni is akart Dani, és bár kedvem most nem sok, azért csináltunk egy kukacot, amit ha szívószállal fúj, akkor megy előre a kukac. Pont ez jutott eszembe, mikor fújni se tudunk szívószállal, mert azonnal jön a köhögés... Meg aztán ez a papírszívószál, se a legjobb... 

Mindegy. Így vagyunk most. Ez van. 

 

Influenza vs család

 Leültem pötyögni, de semmi erőm nincs. Egyik percben fázom, a másikban melegem van, és légzőberendezésem összes alkotórésze fáj. Köhögéskor majd kiszakad... 

Blogom nagy része arról szól, hogy vagy kiakaszt valami, valaki, vagy betegek vagyunk. Kicsit színesebb sztorikat akartam írni, de nem megy. Nincs jobb történetem. Ahogy végig nézek a családon jelen pillanatban úgy gondolom az utolsó sztorinkat pötyögöm...

Danit múlt héten pénteken kellett orvoshoz vinni. Lepkehimlő, vagy vírus, vagy nem is tudom mi a neve ennek az új cuccnak. Illetve nem új. Életem utolsó napjait azzal töltöm, hogy utána nézek ezeknek a szaroknak. Olyanokat olvastam például, hogy ez az ötödik betegség, mondjuk hányból azt vagy nem merték leírni, vagy elkerülte a figyelmemet. Viszont nekem az öt sehogy sem jön ki, mert amióta 3 évesen be kellett íratnom Danit a Fertőbe (hétköznapi nevén Óvoda) azóta talán ha öt hetet tudott ott lenni, az összes többi időt itthon töltjük betegen. Biztosan van ebben logika, csak egy magamfajta nem értheti. Nekem még vannak olyan emlékeim az oviról, hogy szerettem rajzolni, és sokszor csináltunk gyakorló feladatokat, és ezeket a papírokat mai napig őrzöm. Ha megmaradunk és Dani fel tud nőni, majd megmutatom neki, hogy régen az oviban miket alkottunk, mert mi még nem azért jártunk oda, hogy folyton betegek legyünk. 

Szóval az ötödik betegséget állapították meg pénteken Daninál, amit aztán elkaptam tőle. Nekem csak a lábamon jött ki az a bőrpír, ami Daninak az egész testét borította. Legyintés, és "Óh ez semmiség" néven már a hétfőn oviba akarták engedni, de Apa, azt mondta tuti hogy nem visszük hétfőn oviba, mert egy napos betegség nincs. Emlékeztek régen ez volt a szlogen?! Egy napos betegség nincs takarodj suliba, vagy dolgozni! Covid óta bármi lehetséges.... Szóval a lényeg, hogy nemet mondott apa, és ezért kapott szerdáig akkor gyógyulási időt. Aztán csak egy Nobel-díjas vírusgyártó tudja megmondani mikor szállt el a lepke, és mikor jött az influenza! Mi nem éreztünk átmenetet, csak azt hogy fáj, folyik, bedugul, kidugul, kiszakad, láz, nem múló láz, virrasztás éjszakákon át, gyengeség, most éppen a mind megdöglünk állapot. Még hogy hétfőn ovi... Hétfőre virradóra tudtam aludni egy kicsit, addigra sikerült nagyjából levinni Dani lázát. Naiv fejemmel kértem kettő nap szabit, hogy a gyerekem mellett lehessek, annyira nem volt jól, hogy nem akartam lepasszolni senkinek sem. Bár soha nem szoktam lepasszolni, soha nem bíztam senkire sem. Mindegy. Maradhattam itthon, de ahogy a napok telnek úgy lett, lesz minden egyre szarabb. Olyan szinten, hogy szerdán felhívtam az én dokimat, hogy iszonyúan vagyok. Dokit hívtam, papot majd azt hiszem holnap...

Ma visszavittük Danit a doktornénihez. Keddig kapott gyógyulási időt. Kedd... marha messze van még, szóval ritka boldog vagyok, hogy mennyi napig kell még szenvedni, és még akkor sem lesz biztos, hogy tuti lesz a helyzet. 

Szombaton kezdtem szarul érezni magam, 6 napja zabálok gyógyszereket, teázok, pihegek, és nem látom a végét! Tudja valaki ez a modern influenza meddig tart? Gyerekkorom influenzája ilyenkorra már feledésbe merült...

A legkegyetlenebb ebben az egészben az, hogy az ember nem tud a saját bajára koncentrálni sem, mert a gyerek is éppen így szenved. Előbb figyelek arra, hogy ő megkapjon minden gyógyszert, aztán jut csak eszembe, hogy nekem is kell, vagy Apának. Egyébként nem emlékszem ilyenre, hogy mindannyiunkat így kiütött volna valami. Bár ha belegondolok közösen megdögleni csak egyszer lehet...

Nem voltak nagy terveim a közeljövőre, de egy hete nem ittam kávét, mert nem bírok ránézni, vettem egy számomra újfajta lisztet szerettem volna kenyérsütésnek, pizzának kipróbálni, de ahogy most vagyunk, már mindegy.

Dani minden bajunk ellenére játszani akart. Kérdeztem mit, mikor fingani sincs erőm, nemhogy játszani... Mondta kirakózzunk. Mondtam oké. Aztán kérdeztem melyiket rakjuk ki. Átvonszoltuk magunkat a szobájába, és mutatja az állatosat... 2000 darabos... Mondom neki, azt már nincs időnk kirakni, valószínű még csak válogatnánk, mikor utol érne minket a pusztulat. Rábeszéltem egy jóval kisebbre.... Nem variált... 

Ja, és még el nem felejtem! A macska nem influenzás. Hamarosan viszonylag normális macska gazdát keres... Kajád legyen neki, aztán nincs vele gond... Köszi... 

Szia! Mi a baj? -Semmi...

 

Ma már alakul a hangulatom. Nem mondom nincs bennem egyáltalán olyan érzés, hogy felrúgok mindjárt valakit úgy le se esik, de uralom a dühkitörést. Sőt. Kifejezetten elkezdtem büszke lenni magamra. Régi Tollkóros Blogomba úgy elküldtem volna a virtuális pi***ba az illetőt(ket), aki(k) kiverte(ték) a biztosítékot, hogy füstölt volna utána(nuk) az virtuális út! Biztosan elmeséltem volna a régi blogba milyen hülyékkel vagyunk kénytelenek együtt élni a bolygón, de ma már ezt nem teszem. Most rá se néztem a gépre, és szándékosan kitaláltam valami elfoglaltságot, időm se legyen leírni a bennem tomboló dolgokat.  Most már feldolgoztam. Nagyjából. Van pár kedvenc You Tube csatornám, amiket szeretek hallgatni, és az egyik kifejezetten sokat segített a lehiggadásban. Van egy csajszi, aki bűnelkövetőkkel, gyilkosokkal, és hasonló szépreményűek ügyeit meséli el, de nem kifejezetten a bűntett a videó lényege, hanem pszichológiai szempontokat mondd el. Arról beszél többek közt, hogy mennyire nem mindegy a családi háttér, a gyerekkor, miben nő fel az illető, vagy a családjában mik történtek. Szóval ez a pszichológiai elemzés elkezdett nagyon érdekelni. Szerintem sokat lehet belőle tanulni, megérteni a miérteket. Elmondja többször is, hogy nem minden pszichés betegből lesz gyilkos, vagy bármilyen bűnelkövető, viszont érdekes a pszichés elemzés, hogy épülnek fel a történetek. Azon kaptam magam nagy dühömben, hogy elkezdtem a hallottak alapján elemezni gondolatban a legújabb "kedvenceimet" és nyilván az ő családi történetüket nem ismerem, de az arc is oly sok mindent elárul. Próbáltam  elhessegetni a mérgemet, de az ember arca előttem maradt... az arc ami sok lelkiszart tükrözött, és mire a dühöm elszállt, átvette a helyét a sajnálat. Nahh jó a sajnálat túlzás. 

Szóval mérgelődés helyett a csajszitól hallottakkal foglalkoztam gondolatban. Persze az amit megoszt a pszichológiáról ezekben a történetekben, az csak csepp a tengerben, ahhoz képest amennyit még tanulni lehetne róla. Minden esetre érdekes.

Aztán azon a részén kezdtem el gondolkodni, hogy milyen sokat kell majd Daninak ezekről beszélni a jövőben. Na mindegy. Nem akarok most ezekre gondolni se... Még kicsi. Most a lényeg, hogy túl van a nutellás kenyeren, ma is volt legozás, tűzoltózás, katonázás, nevetés, és ölelés. Most még pont jó így. Pont jó irányba halad, hogy belőle ne legyen olyan szomorú tekintetű, reménytelen jövőjű idegroncs, mint a.... áhhh.... 

Ma mikor hazaértem munkából Dani aludt. Odabújtam mellé, és annyira jó volt nézni azt az ártatlan, békés arcát...

Na jó. Megnyugodtam. Lehiggadtam. Most megtanultam, hogy dühvel nem megyek semmire...

De hoztam most is ajándékötletet!

A játék neve Bingo.

Ez ismerős lehet mindenkinek. Daninak van ilyen játéka, társasjátéka. Igaz nem mostanában kapta, de mindenképpen meg akartam mutatni. Ez is szuper ajándékötlet. A játék lényege hogy mindenki kap kártyát. Attól függ hányan játszunk annyi kártyát szoktunk osztani. Ha hárman játszunk 2-3 kártyát kapunk fejenként. A golyókat Dani pörgeti a gömbben, majd mondja a kihúzott számot. Nyugi nem lesz szerencsejátékfüggő, viszont szuper ötlet arra hogyan gyakorolja a számokat leolvasni a golyóról, kikeresni a kártyán, hogy szerepel-e az adott szám. Ha szerepel a szám a kártyán, akkor egy korongot kell rátenni. Egyszerű, gyakorlós, fejlesztős játék gyerekeknek. 

Vegyétek, játszatok, és higgyétek el, nem érdemes felhúzni magatokat másik emberi lény miatt, mert nem láthatsz mögé, és nagy a valószínűsége hogy sokkal szarabb neki, másrészt úgy sem érdekli, ha az idegeiden táncol. Nekem ez a tanulság. Persze így lehiggadva könnyebb így gondolni, de valahogy megtanítom magamnak, hogy semmi értelme füstölögni.... 

Influenzán innen, és túl

Hétfő. A szokásos "nemszeretem" nap, de a sors most kicsit odatette magát, mert szépen süt a Nap, ezzel sokat javít  a hétfői hangulaton. Ez a nap még egy itthon maradós napom, mivel betalált egy influenzaszerű akármicsoda még múlt héten csütörtökön. Lázas voltam, és ez az izé ráment az ízületeimre, szóval olyan helyen éreztem fájdalmakat, amikről azt sem tudtam van olyanom, csak most éreztem hogy fáj. Mondom nincs táppénz mentes hónap....! Aztán kiderült, hogy családi vírus, mert tesóm is beteg lett, vasárnap este Jani sem volt toppon.  Ezért aztán nem teljesen alakult úgy a hétvége ahogy előre tervezve volt. 

Talán csak a vasárnap. Lili szülinapját ünnepeltük.  Ebéddel, tortával készültünk. Dani nagyon szereti egyébként ezeket a családi, baráti összejöveteleket. Akár Lili jön párjával, akár tesómék, akár más barát, ismerős neki az örömnap. Már reggel úgy ébred ki mikor jön, izgatottan vár egész nap, aztán amikor megjönnek a vendégek nem győzi játszani a fejét 😁 Van hogy túl is lő a célon kissé! 

Estére így aztán teljesen kifárasztotta magát. Amúgy Dani is beteg volt, szegényem valami szupertaknyosságot gyűjtött be, a fülfájásos baja után. Megkapta az "ezredik" immunerősítőt is, most úgy néz ki az jó, de ezekre már "nem merek mérget vetni". Majd ha lesz egy hónapunk betegség nélkül, majd megírom a véleményem róla. 

Jani délutános a héten. Mivel ezen a napon tudtunk csak együtt lenni délelőtt, ezt ki is használtuk. Dani oviban volt, mi pedig a játékboltba mentünk. Még mielőtt elmesélem mit vettünk, elmondom, hogy mi már a Húsvétra készülgetünk. Karácsonyra és a Húsvétra is szeretünk előre készülni. Kifejezetten nem szeretem, ha egyszerre zúdítunk rá mindent is a hónapra, ünnepre. Jobban szeretek előre gondolkodni, és jobban szeretem ha jut is marad is, és nem vagyok rá büszke de bevallom: elfelejtős típus vagyok. Azt mondják a nők képesek több mindenre is koncentrálni - én nem! Ez van! Az, az igazság ha egy hónapra hagynék mindent is, akkor csak utolsó pillanatba futnék, hogy ezt is - azt is elfelejtettem... Szóval jobb az ilyesmit időben elkezdeni, éppen ezért a játék részét most letudtuk. A mai nap éppen alkalmas volt arra, hogy Janival ketten válasszunk neki ajándékot. Na és most van az a pillanat amikor szeretném megmutatni mit találtunk neki.

A társasjáték neve: Magyarországi körutazás. Egy dobókockás, kártyás, lépegetős játék. Két okból esett erre a választásunk. Egy, mert Dani szeret társasozni, és még mindig gyakorolni kell neki, hogy bizony nem csak Ő lehet a győztes, másrészt ebből a játékból sokat tanulhat, akár most, akár majd később, amikor iskolába jár majd a megyékről, városkoról, nevezetességekről. Dani nagyon szereti az épületeket, építményeket, így azt gondolom ez egyben fejlesztheti is a tudását. Talán nem írok hülyeséget, ha azt írom, hogy még a térképet is jobban megismeri, és amikor a suliban földrajz órája lesz, vagy történelem, akkor lesz fogalma arról, hogy mi is az a térkép, térképolvasás. Szerintem a játék mellett sokat tanulhat majd. A másik társasjáték amit kap, az Verdás, és egyszerűbb amolyan Ki nevet a végén típusú játék. Lego sem maradhat ki az ajándékozásból. Mivel mostanában nagyon rákapott a Titanic történetére, hát lesz egy saját Titanic-ja, Legoból. De ezt a nyuszi tojja majd, addig minden eldugva előle! Ezeket azért is meséltem el most, még jóval az ünnep előtt, mert tudjátok szoktam, és szeretek ajándékötletekkel is ostromolni minden érdeklődőt! 

Akinek még korai a húsvétolás, annak marad még a Valentin nap, vagy a Nőnap! Higgyétek el, egy ilyen társasjáték nem hervad el, együtt játszani meg jó, szóval mindenre is lehet ilyesmit adni! 

A mi Valentin-napunk Janival nagyon egyszerűnek ígérkezik, lesz egy nyugodt délelőttje a férjemnek. Ő itthon lesz, én melóba, így a garantált nyugi lesz az ajándéka! Hétvégén már együtt leszünk, vége lesz a nyuginak😁

Ez volt a poén része. Janival már régen megbeszéltük, hogy a névnap, szülinap, nőnap, valentin-nap, házassági évforduló, anyák napja, apák napja....stb ilyeneket mi külön nem ünnepelgetünk. Az a pénz amit ezekre dobnánk ki feleslegesen az ablakon, pl. elhervadó virágra, segget növelő csokira, vagy 100. ájlávjús macira, abból inkább menjünk el valahova Dancinkkal. Sokkal több értelme van. Szerintem. Pont ezért várjuk már azt az áprilisi Tatai pihenőt! Szerencsére minden nappal közeledik az időpont! 

Addig még ezer a tervem. Danika végre beleegyezett hogy válogassunk a játékai között. Eddig nem volt hajnaldó, de nemrégiben nem csak beleegyezett, de adakozó kedvében is volt. A "kisbabás" játékokat külön gyűjtöttük, rábeszéltem hogy ő ahhoz már nagyfiú, és ezt elfogadta. Különösen büszke tud lenni arra, hogy ő bizony már nagyfiú! Aztán néhány kukásautótól is megválik, ezt az egyik kis barátjának Tihamérnak tette el. Sajnos mivel kétszer egymás után lett beteg Dani ezért még nem jutott el a kukásautó az új gazdájának, de ami késik nem múlik! Viszont nagyon büszke voltam Danira, amikor elém állt, hogy "Anya! Ezeket a kukásautókat Tihamérnak adom, mert ő nagyon szereti a kukásautókat!" 

Ruháit én válogattam ki, lassan végzek a szekrényeivel. Muszáj válogatni, mert van két polc amit kiiktatnék a szobájából, viszont a rengeteg kockát, katonai akármicsodákat, tengernyi csetreszt valahova tenni kell, és erre új lehetőséget találtam, szóval idővel meg is valósítom. Ha sikerül a végére érni a pakolásnak, és megvalósítani ami a fejemben már kész, akkor megmutatom. Szerintem másnál is tengernyi a játék, és jó egymástól ötletelni!

Ja, és ha az a kérdés hova tesszük a feleslegessé vált dolgokat, akkor mondom: elajándékozzuk. 

Folyamatosan azon vagyok, hogy tanítsuk neki milyen jó adni, nem csak kapni. Mivel mi az apjával nem ajándékozzuk egymást, azt a részét nem látja, attól függetlenül szeretném ha megtanulná adni jó dolog, nem kell feltétlenül adott ünnephez kötni! 

Lesz majd még egy kis ajándékozási dolog, már mint Dani ad majd meglepit, de erről most nem írok, mert ugye akkor már nem lenne meglepetés a dolog 😁 De mindenképp mutatni fogom kinek és mivel készülünk majd! 

Addig is szép napot mindenkinek!

 
  

 

A teremtés koronái

 

Van egy picike énidőm, most csendbenség van, Dani a délutáni pihenését alussza. Ilyenkor szeretek ideülni a gép elé, és pötyögni. Van mit. Mindig találok okot. 

Tegnap tesómékhoz mentünk vendégeskedni, Újvárosba. Busszal mentük. Dani nagyon izgatott volt, alig várta az indulást. Ilyenkor azzal telik a délelőtt, hogy "Mikor megyünk már?" Már a buszmegállóban csicsergett egyfolytában. Nem vártunk sokat a buszra, majd többedmagunkkal felszálltunk. Dani és apa rögtön az ajtó mögötti ülésre leültek. Én megálltam az ajtóval szemben, a babakocsiknak fenntartott  helyen. Nyugodjon le mindenki a pi***ba, Apa mindig megkérdezi le akarok-e ülni, de tudja nagyon jól, hogy nem. Nem szeretek. Jobban szeretem ha Ő ül le Danival én meg figyelek, anyatigris üzemmódban. Alig hagytunk el két megállónyi távolságot, mikor arra figyeltem fel, hogy a szeretteim mögött egy fickó feltűnően nézte a....

...a pontosan nem tudom mit. A férjem nyakát??? Vagy a nyakán lévő tetoválást??? Netán a gyerekem felé nézegetett??? Nem tudom, de feltűnően  bámult bele a nyakába, vagy le mellé a gyerekemre, onnan ahol láttam nem tudtam megállapítani. Egyszer csak elővette a telefont, és már fotózásra tartva fel, amikor odaugrottam a férjem mellé, és a karommal a nyakát öleltem, közben gyilkosos nézéssel a faszit lestem. Ő persze rögtön eltette a telefont, és kerülte a nézésemet. Sajnos egy nénit meglöktem, ahogy odarobbantam a család mellé, ezúton is nagyon sajnálom, nem direkt volt, csak ösztönből védtem ami az enyém. Nem mondom hogy nem nyílt szóra a szám, de a szájkaraténak nincs akkora nyomása mint a lelkiterrornak! Nézni egész úton azt a degenerált, idióta, agytalant sokkal nagyobb nyomás volt, mint vitatkozni. Zavarában fészkelődött, és magában dumált. Én pedig csak néztem, néztem gyilkososan, ő azt sem tudta merre nézzen, majd letakarodott a buszról. Legnagyobb örömömre.

Ma szintén buszoztam, egyedül. Vásárolni mentem Daninak. Töltöm fel a ruhatárát, most hogy mindenét nagyobb méretre kell cserélnem akkorát nőtt. Szóval éppen az egyik üzletben merültem bele a méretek, fazonok nézegetésébe, amikor hangzavarra lettem figyelmes. 

Egy síró gyerekre szólt rá az apja, olyan stílusban barátom.... Volt benne Fogd be a pofádtól, a Kurva szádig minden... Egy gyereknek öcsém! A gyerek kisebb volt mint a fiam! (Ezek a gyerekek egyszer milyen rohadt "hálásak" lesznek ennek a CSOK programnak.... ) Zengett az üzlet apuci dührohamától - mennyivel jobban jártunk volna ha otthon marad faszt verni egyedül. Óh...-ez kicsúszott! Bocs. 

Hálás köszönet a Sorsnak, hogy nem ilyen embert teremtett mellém... El sem tudom képzelni, hogy itthon, vagy egy üzlet vagy a tökmindegy hol minek a közepén így beszéljek a gyerekemmel. Van hogy kiakaszt, és milliárdszor kell rászólni, elmagyarázni, de hogy a Kurva szádat kifejezést használjam a saját gyerekemre-nek.... Döbbenet...

...és el tudom képzelni, azt ahogy anyu kimagyarázza ezt az Istentelent, hogy de ő egy kincs, egy jó ember, egy adonisz.... - lószart! Egy mérgező, pszichóroncs! Pattintsd le anyukám, marhagyorsan! 

Megvolt a mai jó cselekedett, adtam egy jó tanácsot, a többi rajtad múlik anyukám! 

Most hogy nincsenek itt a férfiak, beszélhetünk a hüvelygombáról is 😁- de nem! Van egy sokkal jobb témám! ☝

Mint említettem vendégeskedtünk tesóméknál, és ők mutattak egy nagyon szuper társasjátékot. 

Az a neve Tutto, és ez egy dobókockás kártyajáték. Izgalmas, fordulatos, rövid játékidő, és még Dani(5) is tud vele játszani, hamar megtanulta a szabályokat, nyilván számolni segíteni kell, de nahh. 

Nekem ez nagyon megtetszett, jókat nevettünk, és nem, nem azért tetszett mert kettő körben is nyertem 😁

Igyekszem beszerezni, mert Dani nagyon kedveli a közös játszós időt, nagyon szereti a társasozást, már több társasjátékot is fel kellett írni a nyuszis kivánságlistára!

Bogyó és Babócás társasjátékot is kért, mert azt mondja van olyan az oviba és tetszik neki. Annak még nem néztem utána, de ha tényleg olyan szuper, hát beszélhetek azzal a nyúsvéti nyúllal! 😉

Nem csak az élmény miatt osztottam ezt meg, hanem már máskor is írtam ajándékötletet. 

Idei első kiolvasott könyvet is megmutatom:

Kölcsönkapott könyv. Sok mindenben az első: 

Az idei első elolvasott könyv

Az első hogy úgy mondjam olasz történet amit olvastam. 

Régóta az első olvasmányom, ami nem brutálisan véres-horroros

Donna Leon - még csak nem is olasz írónő. 

Az aranytojás- A történet nagyon tetszett.  Lassú, vontatott, de talán csak megszoktam  hogy mostanában véresebb történeteket olvastam, ahol belevágtak a közepébe egyből. Tudtam volna még színezni ezt a történetet, de alapjaiban nagyon tetszett. Kezdésnek szuper! Egyébként 3 nap alatt olvastam ki. Nyilván így tudtam időt szánni rá. 

Az írónőt nem ismertem, csak a könyv olvasása után néztem utána, és meglepett, hogy nem olasz származású, de élt Olaszországban. Több könyvet is írt a szereplő felügyelővel, szóval valami sorozat lehet, de nem volt zavaró, hogy ez nem az első rész. Úgy olvastam film is készült az írónő regényéből, vagy regényeiből? - nem tudom pontosan.