Ma már alakul a hangulatom. Nem mondom nincs bennem egyáltalán olyan érzés, hogy felrúgok mindjárt valakit úgy le se esik, de uralom a dühkitörést. Sőt. Kifejezetten elkezdtem büszke lenni magamra. Régi Tollkóros Blogomba úgy elküldtem volna a virtuális pi***ba az illetőt(ket), aki(k) kiverte(ték) a biztosítékot, hogy füstölt volna utána(nuk) az virtuális út! Biztosan elmeséltem volna a régi blogba milyen hülyékkel vagyunk kénytelenek együtt élni a bolygón, de ma már ezt nem teszem. Most rá se néztem a gépre, és szándékosan kitaláltam valami elfoglaltságot, időm se legyen leírni a bennem tomboló dolgokat. Most már feldolgoztam. Nagyjából. Van pár kedvenc You Tube csatornám, amiket szeretek hallgatni, és az egyik kifejezetten sokat segített a lehiggadásban. Van egy csajszi, aki bűnelkövetőkkel, gyilkosokkal, és hasonló szépreményűek ügyeit meséli el, de nem kifejezetten a bűntett a videó lényege, hanem pszichológiai szempontokat mondd el. Arról beszél többek közt, hogy mennyire nem mindegy a családi háttér, a gyerekkor, miben nő fel az illető, vagy a családjában mik történtek. Szóval ez a pszichológiai elemzés elkezdett nagyon érdekelni. Szerintem sokat lehet belőle tanulni, megérteni a miérteket. Elmondja többször is, hogy nem minden pszichés betegből lesz gyilkos, vagy bármilyen bűnelkövető, viszont érdekes a pszichés elemzés, hogy épülnek fel a történetek. Azon kaptam magam nagy dühömben, hogy elkezdtem a hallottak alapján elemezni gondolatban a legújabb "kedvenceimet" és nyilván az ő családi történetüket nem ismerem, de az arc is oly sok mindent elárul. Próbáltam elhessegetni a mérgemet, de az ember arca előttem maradt... az arc ami sok lelkiszart tükrözött, és mire a dühöm elszállt, átvette a helyét a sajnálat. Nahh jó a sajnálat túlzás.
Szóval mérgelődés helyett a csajszitól hallottakkal foglalkoztam gondolatban. Persze az amit megoszt a pszichológiáról ezekben a történetekben, az csak csepp a tengerben, ahhoz képest amennyit még tanulni lehetne róla. Minden esetre érdekes.
Aztán azon a részén kezdtem el gondolkodni, hogy milyen sokat kell majd Daninak ezekről beszélni a jövőben. Na mindegy. Nem akarok most ezekre gondolni se... Még kicsi. Most a lényeg, hogy túl van a nutellás kenyeren, ma is volt legozás, tűzoltózás, katonázás, nevetés, és ölelés. Most még pont jó így. Pont jó irányba halad, hogy belőle ne legyen olyan szomorú tekintetű, reménytelen jövőjű idegroncs, mint a.... áhhh....
Ma mikor hazaértem munkából Dani aludt. Odabújtam mellé, és annyira jó volt nézni azt az ártatlan, békés arcát...
Na jó. Megnyugodtam. Lehiggadtam. Most megtanultam, hogy dühvel nem megyek semmire...
De hoztam most is ajándékötletet!
A játék neve Bingo.
Ez ismerős lehet mindenkinek. Daninak van ilyen játéka, társasjátéka. Igaz nem mostanában kapta, de mindenképpen meg akartam mutatni. Ez is szuper ajándékötlet. A játék lényege hogy mindenki kap kártyát. Attól függ hányan játszunk annyi kártyát szoktunk osztani. Ha hárman játszunk 2-3 kártyát kapunk fejenként. A golyókat Dani pörgeti a gömbben, majd mondja a kihúzott számot. Nyugi nem lesz szerencsejátékfüggő, viszont szuper ötlet arra hogyan gyakorolja a számokat leolvasni a golyóról, kikeresni a kártyán, hogy szerepel-e az adott szám. Ha szerepel a szám a kártyán, akkor egy korongot kell rátenni. Egyszerű, gyakorlós, fejlesztős játék gyerekeknek.
Vegyétek, játszatok, és higgyétek el, nem érdemes felhúzni magatokat másik emberi lény miatt, mert nem láthatsz mögé, és nagy a valószínűsége hogy sokkal szarabb neki, másrészt úgy sem érdekli, ha az idegeiden táncol. Nekem ez a tanulság. Persze így lehiggadva könnyebb így gondolni, de valahogy megtanítom magamnak, hogy semmi értelme füstölögni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése