Blogom nagy része arról szól, hogy vagy kiakaszt valami, valaki, vagy betegek vagyunk. Kicsit színesebb sztorikat akartam írni, de nem megy. Nincs jobb történetem. Ahogy végig nézek a családon jelen pillanatban úgy gondolom az utolsó sztorinkat pötyögöm...
Danit múlt héten pénteken kellett orvoshoz vinni. Lepkehimlő, vagy vírus, vagy nem is tudom mi a neve ennek az új cuccnak. Illetve nem új. Életem utolsó napjait azzal töltöm, hogy utána nézek ezeknek a szaroknak. Olyanokat olvastam például, hogy ez az ötödik betegség, mondjuk hányból azt vagy nem merték leírni, vagy elkerülte a figyelmemet. Viszont nekem az öt sehogy sem jön ki, mert amióta 3 évesen be kellett íratnom Danit a Fertőbe (hétköznapi nevén Óvoda) azóta talán ha öt hetet tudott ott lenni, az összes többi időt itthon töltjük betegen. Biztosan van ebben logika, csak egy magamfajta nem értheti. Nekem még vannak olyan emlékeim az oviról, hogy szerettem rajzolni, és sokszor csináltunk gyakorló feladatokat, és ezeket a papírokat mai napig őrzöm. Ha megmaradunk és Dani fel tud nőni, majd megmutatom neki, hogy régen az oviban miket alkottunk, mert mi még nem azért jártunk oda, hogy folyton betegek legyünk.
Szóval az ötödik betegséget állapították meg pénteken Daninál, amit aztán elkaptam tőle. Nekem csak a lábamon jött ki az a bőrpír, ami Daninak az egész testét borította. Legyintés, és "Óh ez semmiség" néven már a hétfőn oviba akarták engedni, de Apa, azt mondta tuti hogy nem visszük hétfőn oviba, mert egy napos betegség nincs. Emlékeztek régen ez volt a szlogen?! Egy napos betegség nincs takarodj suliba, vagy dolgozni! Covid óta bármi lehetséges.... Szóval a lényeg, hogy nemet mondott apa, és ezért kapott szerdáig akkor gyógyulási időt. Aztán csak egy Nobel-díjas vírusgyártó tudja megmondani mikor szállt el a lepke, és mikor jött az influenza! Mi nem éreztünk átmenetet, csak azt hogy fáj, folyik, bedugul, kidugul, kiszakad, láz, nem múló láz, virrasztás éjszakákon át, gyengeség, most éppen a mind megdöglünk állapot. Még hogy hétfőn ovi... Hétfőre virradóra tudtam aludni egy kicsit, addigra sikerült nagyjából levinni Dani lázát. Naiv fejemmel kértem kettő nap szabit, hogy a gyerekem mellett lehessek, annyira nem volt jól, hogy nem akartam lepasszolni senkinek sem. Bár soha nem szoktam lepasszolni, soha nem bíztam senkire sem. Mindegy. Maradhattam itthon, de ahogy a napok telnek úgy lett, lesz minden egyre szarabb. Olyan szinten, hogy szerdán felhívtam az én dokimat, hogy iszonyúan vagyok. Dokit hívtam, papot majd azt hiszem holnap...
Ma visszavittük Danit a doktornénihez. Keddig kapott gyógyulási időt. Kedd... marha messze van még, szóval ritka boldog vagyok, hogy mennyi napig kell még szenvedni, és még akkor sem lesz biztos, hogy tuti lesz a helyzet.
Szombaton kezdtem szarul érezni magam, 6 napja zabálok gyógyszereket, teázok, pihegek, és nem látom a végét! Tudja valaki ez a modern influenza meddig tart? Gyerekkorom influenzája ilyenkorra már feledésbe merült...
A legkegyetlenebb ebben az egészben az, hogy az ember nem tud a saját bajára koncentrálni sem, mert a gyerek is éppen így szenved. Előbb figyelek arra, hogy ő megkapjon minden gyógyszert, aztán jut csak eszembe, hogy nekem is kell, vagy Apának. Egyébként nem emlékszem ilyenre, hogy mindannyiunkat így kiütött volna valami. Bár ha belegondolok közösen megdögleni csak egyszer lehet...
Nem voltak nagy terveim a közeljövőre, de egy hete nem ittam kávét, mert nem bírok ránézni, vettem egy számomra újfajta lisztet szerettem volna kenyérsütésnek, pizzának kipróbálni, de ahogy most vagyunk, már mindegy.
Dani minden bajunk ellenére játszani akart. Kérdeztem mit, mikor fingani sincs erőm, nemhogy játszani... Mondta kirakózzunk. Mondtam oké. Aztán kérdeztem melyiket rakjuk ki. Átvonszoltuk magunkat a szobájába, és mutatja az állatosat... 2000 darabos... Mondom neki, azt már nincs időnk kirakni, valószínű még csak válogatnánk, mikor utol érne minket a pusztulat. Rábeszéltem egy jóval kisebbre.... Nem variált...
Ja, és még el nem felejtem! A macska nem influenzás. Hamarosan viszonylag normális macska gazdát keres... Kajád legyen neki, aztán nincs vele gond... Köszi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése