Pihenős szombat este

Amikor a címen gondolkodtam, és beírtam a Pihenős szombat estét, kicsit elmosolyodtam, mert legtöbben alig várják a szombat estéket duhajkodni, nekem meg az a buli, ha gép elé ülhetek, énidőt tarthatok, olvasgatok blogokat, majd írhatok saját posztot. Ilyen komolyba nyomom a szombat estét. Ma. 

Tegnapi nap nem volt ennyire nyugis. Pénteken hajnal 4 óra tájt Dani ébresztett, hogy fáj a füle... Mondom csoda volt a majdnem 3 hét ovi. Gyorsan adtam neki gyógyszert, és az miután hatni kezdett még tudott picit pihenni. Én nem. Rögtön tervezgetni kezdtem, most akkor hogyan legyen. Láza nem volt, gondoltam, akkor nem hívom fel a doktornőt. Dani pénteki napját igazolom, és milyen csodás, hogy volt egy nap tavalyi szabim (azt hiszem). Péntekünk azzal telt, hogy Dani délelőtt még egyszer kezdett rosszabbul lenni, -hőemelkedés, fülfájás. Gyógyszer után jobban lett, evett is. Szokott időben aludt egy jót, alvás után megint gyógyszer kellett, de aztán elkezdett jobban lenni. Múlt éjszakánk már nyugodt volt, ma már nem volt fülfájás, sőt egész nap jól van. Ha holnap is így lesz, mint ma akkor hétfőn mehet oviba. Csak nem esik vissza. Remélem hogy nem, és "ennyivel megússzuk". Teázik, és millió játékot húzkod elő. Most már egyre többször játszik el egyedül. Itt vagyunk együtt, körülötte, néha igényli hogy kommenteljük a dolgokat, de aranyosan játszik. Mindig eljátszik valamit, amit utoljára látott, felkeltette az érdeklődését. Focitól a filmig mindent. Mondjuk filmet nézünk a legritkábban. Ami Janit és engem érdekelne, ami elé leülnénk, az olyan kategória ami Daninak nem való, szóval olyasmit nem nézünk. Egy sorozat van, amit milliószor végig néztünk már, de újra és újra az kerül elindításra az a Castle. Egyszerűen nem tudjuk megunni, sem a sorozatot, sem a poénokat, se a sztorit. Igazából nálunk Castle, foci, és JimJam mesecunami megy a tévében. Ennyi, néha megszakítva gyógyszerreklámokkal... - virágzó gyógyszermaffia -. 

Közben megmutatom, hogy haladok a Eiffel-tornyos párnahuzat hímzéssel. Alakul a dolog. Idegnyugtató is. Bár nem tudom mikor végzek vele, közben már lettek új terveim is, miket lehetne még csinálni. Facebook-on találtam egy csoportot, ahol annyi szép munkát tesznek fel, annyi ötletet adnak. De nem rohanok így előre, hiszen ezzel is csak ennyire jutottam egyenlőre. Jó csinálni. 

Most az olvasással maradtam el. Pedig "ezernyi" könyv vár rám. Vannak napok amikor úgy érzem 24 óra olyan kevés egy napnak, mikor annyi mindent csinálnék még. 

Jövőhéten Jani délutános lesz. Ezeken a napokon Danival jobbára ketten vagyunk. Mivel pont a farsang hete lesz, és úgy gondolom az oviban is megy a készülődés az eseményre, talán nem un rá Dani ha itthon is alkotunk valami farsangost. Elmentettem egy csomó kreatív, ötletes dolgot, amit szeretnék megcsinálni Danival. Majd megmutatom miket csináltunk. 

Gondolom érdekel titeket, hogy mizu a futópaddal. Köszöni szépen jól van 😁 Bírja a terhünket. Naponta edzünk rajta Janival. Nagyon bevált. Decemberben kezdtem a diétát. Jól megy, nem panaszkodom, bár a diéta tartással sosem volt problémám. Már amikor éppen csináltam. Igyekszem olvasgatni utána, nézegetek recepteket, és ismerkedek más diéta formákkal is, bár a saját szokotthoz ragaszkodom. Régen 180gr szénhidrátos diétát csináltam, ami jól ment, most ezen változtattam és a legminimálisabbra csökkentettem a cukor, és szénhidrát bevitelt. Nyilván kitartóbban csinálom, elszántabb vagyok, és mert ilyen ügyesen csinálom, meg is szabadultam eddig 7 kilótól. Nincs kitűzött cél, nincs álom súly, nem így fogom fel. Érezzem jól magam, ennyi. Ehhez marha sokat segít a futópad. 40 perc, 1 óra egyenlőre a teljesítményem rajta, de majd belejövök. Az biztos hogy olyan helyeken is van izomlázam, ahol nem tudtam hogy van izom 😁 Diétát követni szerintem nem nagy kunszt, csak mozgás nélkül nem sokat ér. Nekem sokszor ezért ment el a kedvem tőle. Nem jött úgy az eredmény, mint most. Jövőhéten, hogy Danival csak ketten leszünk is tudok majd edzeni, és mégis a gyerekemmel leszek. Azt találtam ki, hogy még nyúzom magam a futópadon addig Dani mellettem az asztalnál fog puzzle-el játszani, enni, vagy legózni. Ezekkel jól letudja magát kötni. Figyelhetem, mégis teszek valamit magamért is. Az is segít, hogy naponta látja az apjával edzünk a gépen, és hinni akarom türelemmel megvárja azt a 40 percet. Nekem nagyon fontos, hogy együtt éljük meg ezt is, és nem úgy hogy lepasszolom a gyereket. Lelkileg nagyon kicsinál, hogy naponta 4 órát vagyunk együtt... kb. Fél négyre érek oda az oviba érte, inkább kicsit később, hazajövünk, este nyolcra már ágyban szeretem tudni Danit. Nagyon legkésőbb kilencre aludjon. Szóval van négy aktív óránk együtt, aztán alvás, és reggel ő aludni fog mikor én már elmegyek itthonról. Illetve kb akkor ébred, és viszi apa oviba. Janinak ezért a jövőhét még rosszabb lesz. Ennyit látja Danit - felébreszti, elviszi oviba, és ennyi. Este amikor hazaér apa, mi már "húzzuk a lóbőrt". Marha kevés idők ezek együtt... Sajnálom, hogy ennyi jut csak, ennyi időbe kell beleszorítani mindent is. 

Mai napomba sűrítettem, hogy válogattam Dani ruhái között. Elképesztő hogy nő ez a gyerek... Mintha esténként nyújtógépbe fektetnénk. Most néztem össze mit kell vennem neki. Mondjuk mindent. Nadrágot, pólót, trikót, hosszujjú felsőt, rövid ujjút, zoknit. Arról nem is beszélve milyen hosszú a lista amit a nyuszinak írunk már 😁 Nem semmi, milyen kívánságlistája van. Persze azt elmondjuk neki, hogy abból válogat majd a nyuszi, vagy szponzorok segítségét várjuk 😁😁😁

👋
 
 

Aktív január

Ez a hónap minden szempontból aktív. Az 5. bejegyzést kezdem pötyögni, pedig a hónap vége még sehol sincs. Megígértem, hogy többet posztolok, és eddig sikerül is tartani magam hozzá. Avagy mindig van miről osszam a betűket. Aktív a hónap az ovi témában is. Volt pár napom, amikor kiakadtam mint egy taxióra, de azóta tovatűnt az idegbaj. Viszont Dani 2 egész hetet volt oviban! Még egyszer mondom: 2 hetet volt oviban! Na ez ám a nagy szó! Kéne valami fogadást kötni meddig tart ez még! Még végén lesz egy hónapom, amiben nem lesz táppénz???Na, azért ne igyunk előre a medve bundijára! Holnap még csak hétfő.... És mint tudjuk a hétfő nem kedvenc nap!

Aktív hónap a tervekben is. Egyrészt megálmodtam a Tatai kiruccanást áprilisra. Azért április mert hinni akarom hogy addigra már lesz tavaszi időjárás, nem hideg és nem meleg, hanem nekem való, és hiszem, hogy pont jó időpont lesz arra amit megálmodtam megmutatni Daninak. Meg Janinak is, mert ő se látta, és ha én szerelmes vagyok Tatába, akkor ők is legyenek azok, vagy minimum örömködjenek velem, amikor arról áradozok, hogy ez itt ez, az meg ott az, és áááhhhhh..... Ja, és mivel láttam újdonságot is, jó lesz együtt felfedezni, megnézni. Másrészt, mert áprilisban lesz 7 éve annak, hogy Jani bírja velem, mellettem. 💕👏👍Így aztán arra gondoltam, hogy e nemes, és szép ünnepi alkalmat is pont jó lesz Tatán megünnepelni. Nincs a kettő közt logika, de nem is az a lényeg 😃 

Volt egy másik tervem is. Igaz nem januárban fogant meg agyban, egy ideje gondolkodtam már azon hogy tehetném mozgásban is aktívabbá a napjaimat. Szeretem az otthonomat, de az idegrendszerem  is kezdi megérezni azt hogy itthon vagyok a legtöbbet. De a december is betegséggel telt. Mint ahogy azóta minden egyes hónapom, hogy Danit oviba kellett adnom. Most meg nem csak Dani volt beteg, mi is azok lettünk Janival. A hócipőm tele hogy állandóan arról szólnak a hónapok, hogy ez beteg, vagy az. Danit is sajnálom, hogy töménytelen mennyiségű gyógyszerrel kell tömni, de nem tudok mit csinálni. Mindenféle immunerősítővel is tömtem, mindhiába. Mindent is eszik, jut vitaminhoz, de az sem elég. Kikerülhetetlen a folyamatos betegeskedés. Pont ezért írtam csoda az hogy 2 hetet már volt oviban! 

Ha Jani délutános pláne nincs lehetőségem azon agyalni délutánonként, hogy én. Akkor Danival vagyunk ketten. Oké ha együtt sétálunk, vagy alkotunk valamit, szóval nem arról van szó unatkozom, csak éppen nem mozgok annyit, és úgy ahogy szeretném.

Mielőtt Janit megismertem minden nap tornáztam, mozogtam, hajtottam a célomat. A szerelem - igen, mindenről az tehet 😃

Meg egy csomó minden, de most nem írom le hosszan, meg amúgy is megosztó téma is lenne, és nincs most időm vitatkozni 😃 A lényeg, hogy betonbörtönbe zártak, csak fogalmam nincs mikor lesz a bezárásnak vége. Előre tervezni nem lehet. Így hogy Dani kettő hetet volt oviba, a következő hétre már semmit nem tervezek, mert tuti jön egy láz, egy köhögés, és a takony. De holnaptól minden nap ünnepnap, amikor nem kell gyógyszert adagolni. Szóval előre borítékolható, hogy jön a bezártság megint a kecóba. 

De! Jöhet takony, jöhet láz, jöhet a világvége bánom is én, csak szegény gyerekem jön ki szarul megint a sztoriból, mert neki kell elviselni a nagyok vírusjátékát. Jajj, de csúnyán fogalmaztam....😶

Megálmodtam, és bár első alkalommal lebeszéltem magam, hogy áááhhh, drága.... áhhh mi van ha nem olyan jó, mint aminek látszik.... áááhhh mi van ha arra sem lesz idő.... - de így nem állhatok mindenhez, hiszen akkor egyetlen álom se valósul meg. Ezért aztán megvettük a futópadot.👍 Ha nincs lehetőség kint, akkor behozom a lehetőséget... Életfogytot kaptam a betonbörtönbe.... szóval itt kell megoldanom a dolgot, és megoldottam. Második nap élvezem a mozgás örömét rajta. Végre ér majd valamit a diéta, mert azt tartani nem kunszt, csak önmagában annyit ér mint szarnak a pofon. Nem utolsó sorban Daninak is tetszik. Persze, hogy ő is kipróbálta! 

Így együtt vagyunk, sportolhatok úgy hogy szem előtt van a gyerekem. Most ez úgy feldobott, hogy elfelejetettem minden mérgemet, avagy kimozogtam magamból. Ez pedig mindenkinek jó lesz! 

Majd mesélek arról, hogy haladok, mi mennyit változott, de most egyenlőre az újdonság öröménél tartok. És megérte... 👍💕

 

Zeneterápia

 

Lehiggadtam. A mai zeneterápia segített. Meló közben bömböltettem a fülembe, a fejembe a zenét. Ilyenkor Disturbed, Trivium, Green Day, vagy magyarok közül Vad Fruttik, Zanzibar, és ma valahogy eszembe jutott a nagyon régi Bonanza Banzai is. Igaz mire a Bonanzaig értem már lehiggadtam. Valahonnan fejben előjött a Jel szövege, és most annyira jól esett a lelkemnek...

"Hogyha túl sok a baj, és őrjít a zaj, és ha nem maradt semmid, akkor engem akarj... Aki hozzád hajol, aki csak hozzád szól, Neked hinned kell bennem hát jegyzed meg jól... ....és ha nem hiszel már, és ha senki sem vár, és ha megbántál mindent, és ha késik a nyár..." - tippem sincs honnan ugrott be, de hát magam is retro darab vagyok, szóval inkább a régi zenék jönnek be. Ritkán hallgatok zenét itthon, inkább csak meló közben. De most kifejezetten jól esett.

Tegnap sikerül baromira felhúzni magam. Van amikor lepörög az emberi hülyeség rólam, de tegnap nem ment át, tombolt bennem. Este mikor lefeküdtünk még kezembe vettem a telefont és keresgettem. Minden olyant ahova elbújhatok, elmenekülhetek, elmehetek családostul, nyugiba lenni. Viszonylag embermentes, szép, fás, erdős, vizes, léleksimogató helyet nézegettem... Aki ismer, és kicsit is követte a régi Tollkóros blogom, akkor most vigyorog és tudja miről beszélek, és azzal is tisztában van, hogy még mindig egy igaz helyszerelem van a kis életemben az pedig 💕Tata💕 Igen. Igaz nem holnap , majd április környékén, de mennem kell... Ha nem akarok börtönnaplót vezetni, akkor kell ez a cél, ez a remény, hogy kapaszkodjak egy dátumba, és magam mögött hagyhassak mindent úgy hogy csak nahh... Ahogy a terv kerekedett a fejemben, úgy kezdett a lelkem javulódni. Mikor a telefont letettem Apa, és Dani aludt, a fejemben még mindig dolgozott a dolog. Már tudom mit szeretnék Daninak megmutatni mindenképpen, azt is tudom mennyi új dolog, néznivaló lett Tatán. Szóval egyre elégedettebben sikerült elaludni nekem is. Ami a lelkemben zajlott, az beleivódott az álmomba is. Ezt inkább nem fejtegetem, de jó volt reggel megébredni. Korán. 5 óra fele. Néztem a kisfiamat ahogy aludt. Olyan tiszta lelkű, és ártatlan... Persze, hogy neki csak a jót akarom. Csak a jót érdemli. És biztos vagyok benne ezer rossz dolgon fog átesni, keresztülmenni, ami a kis lelkét erősíti majd, de most én vagyok az aki védi, aki óvja, aki tanítja, és aki tegnap a szarba magára hagyta, és nekem ez szétcincálta a lelkem. Mert tegnap így éreztem magam, amikor a jégverembe otthagytam, hogy a fűtött melóhelyemre menjek, és találjam ki a nyári leállást, szabit, ügyeletet, miközben a telet sem tudják megoldani.... Nem olyan a habitusom, hogy minden szarkupacon át tudjak lépni egy vállrándítással. Megrágós, emésztős, lelkidühöngő vagyok. Utálok, belekötök, kimondom, leírom, vállalom, aztán túllépek, vigyorgok - nem őszintén, de jahh...

Velem azt csinálnak amit akarnak, azt letudom sz**ni, de a gyerekem - ő más. Nála azonnal kitolom a körmöm, azonnal hegyezgetem, és csak akkor, de csak akkor húzom vissza a hegyezett körmöket ha nem érzem a "szarszagot". Anyatigris lettem, és nem kérek elnézést érte...

Lehiggadtam. Vigyorit erőltetek magamra, aztán minden megy tovább, egészen a dátumig, aztán Tatán mindent megbocsátok....

Túlpörgök a témán, mert egy: nincs jobb dolgom; kettő: nem gondolom, hogy csak úgy át kell lépni rajta; 

Viszont lassan pihenés, és szeretném ezt nyugodtan csinálni, szóval nem hergelem a lelkem. Lassan Bóbita éneklés Daninak, és ciróka a végtelenségig, meg rejtett néma ígéret a picimnek, hogy lesz ez a világ még szép is... 

   

Nagyon hétfő

 

Nagyon hétfő a mai nap. 

Ha egy csettintéssel elintézhetném, akkor most egy eldugott helyen lennénk, emberektől távol, ahol kiszellőztethetném az agyamból a beleivódott ökörségeket. Ahol csak a csicsergő kisfiammal lennék, és mindenhez is hatalmas türelemmel álló, és bíró férjemmel. Nekem ők ketten a világ, és az a világ amit ők képviselnek, pont szuper. Ez amiben élni kényszerülünk, hát hogy is mondjam... kritikán aluli... A hétfő amúgy is kritikus nap. Rossz. Az összes nap között a legnegatívabb, a nap amit fogalmam sincs hogyan de megváltoztatnék. Pedig nem akartam olyan posztot, ami arról szól éppen mi nem tetszik, mibe tudok belekötni, és mi az amitől égnek áll a hajam. De hétfő van. Önmagában is gyötrelem, de az hogy elviszem a gyerekem oviba, ahol nincs fűtés... hááát, hogy is mondjam. Az ovi kötelező. Nem önszántamból viszem, hanem kényszerből. Mert egy okos egyszer kitalálta, hogy az ovi jó. Igazából az elképzeléssel nem volt baj, a kivitelezésbe mindig beüt valami gikszer. Azóta is. A gikszer ma a fűtés volt... Az érzés, hogy a gyerekemet ott kell hagyni egy jégverembe, hát ütős... Kiléptem az ovi ajtaján, mögöttem bent a gyerekem fagyoskodott, hát az hittem szétrúgok valamit. Semmilyen magyarázatot nem fogadok el erre. Ebben a században ezekkel a technikákkal NEM! Mesterséges intelligenciáról beszélgetünk, tesztelgetünk, meg azon agyalunk mi mindenhez felesleges már az ember, de egy épület fűtését, ahol mittudomén 150-200 gyerek tartózkodik, -mert kötelező-, és állítólag jó neki-, nem tudjuk befűteni. Vagy hússzor álltam meg melóba menet hogy vagy szétrobbanok, vagy felrúgok valamit, vagy csak beleüvöltök ebbe a csudás világba - közben hívtam a szupertürelmes férjemet, aki már melóban volt, hogy a gyerek megfagy, én meg fél lábbal börtönbe vagyok, mert csak egyszer nem fogom tudni visszafogni a dühöm...

Most nagyon azt érzem ki kell szakadnom ebből a körforgásból, mert szét*****k valamit. Túl sokat voltunk itthon, a mi kis világunkba, együtt, egyszerűen - és most visszatérve a külvilágba, nagyon leterheli az agyam. Mindig is olyan ember voltam, és leszek, aki nehezen viseli a nagyvilág dolgait. Megvan a magam egyszerű élete, és pont jó nekem benne, semmi szükségem nincs a körítésre. Ez a kitalálok ezt-azt, játszom a géniuszt, aztán semmi nem úgy működik ahogy hirdettem - hát ezt utálom. Milyen lenne ha senki nem találna ki semmit, és csak úgy lennénk?? Olyan nem lesz... 

Az előző posztban írtam keresztszemes hímzésről, mint régi hobbiról. Vettem anyagot hozzá, és megmutatom mennyit haladtam. Az én világom ilyen egyszerű. Elülök a seggemen, és nem játszom a géniuszt. Ebben nincs így hiba...

Na, erre a mesterséges intelligencia nem képes... Csak úgy mondom... De erőltessük csak...

Szóval ezen már látszik az Eiffel-torony csúcsa. Daninak készül. Párnahuzat lesz belőle. Már kért Big Bent is, és persze kap. Párnára. Az lesz a következő.

Fú de ellennék a világ végén a kis családommal a világtól elzárva ilyesmivel foglalkozva... Simán csinálnék egy ilyen önfenntartós dolgot, csak emberekhez semmi közöm ne legyen............

Még ha nem lenne időm varrogatni két csirketorok metszés közt se bánnám, csak nyugim lenne már... Embermentes élet - hmmmm - nyami....

Na jó, vissza a valóságba. Szóval két napi munka az amit most megmutattam. Büszke vagyok rá. Bejegyzésemre nem, a véleményemre igen. Nem így akartam megmutatni mennyit haladtam, de ma hétfő van. Nagyon hétfő. Nagyon kiakadtam és most nagyon kipihenem, és holnap nagyon kedd lesz, és ha valaki elszúrja, börtönnaplót vezetek utána.... 

  

Mai napom vásárlással kezdődött. Tervben volt néhány dolog, és ezért nyakamba vettem a várost, ahova elcsaltam magammal Lilit is 💞Mindig tudom mit akarok, és ilyen téren túrázó vagyok. Ketten shopping túrázni meg sokkal jobb 😊 Daninak vásároltam. Egyrészt a szobájába a kanapéra kerestem plédet. Könnyű,  puha, és világoskék volt a terv. Olyan, ami baleset esetén csak fogom bedugom a mosógépbe, és hamar megszárad, ja és az sem baj ha olcsó 😁 Ez sikerült is. Világoskék alapon fehér pöttyök, puha, könnyen mosható, és 20%-os akció volt rá! 👌 Vettem hozzá párnahuzatot is. Sötétszürke. Dani szobájában a világoskék, szürke, és fehér színek dominálnak, és pont olyan cuccokat szereztem be neki, ami a fejemben megvolt! Más-más üzletekben, de sikerült, és ezért szeretek több helyre benézni. Aztán sikerült köntöst is venni Daninak. Képtelen vagyok már törölközőbe csavarba becipelni a szobába, fürdés után, ez a panelfürdő meg öltözéshez hagyjuk is... Szép lett a fürdőnk a felújítás után, olyan mint egy kis ékszerdoboz, pont olyan kicsi is, szóval itt a szobában szeretem öltöztetni, de nem bírom már cipelni, olyan nagyfiú már. Ezért pancsi után köntösbe jön be a szobába, és annyira élvezi abba a puha meleg "rongyba" bugyolálni magát! Ez is pipa, megoldódott. Vettem még ezt azt, de azt amit meg is akarok mutatni:

Tök jó ez a Tedi üzlet. Kreatív ténykedéshez mindent is lehet venni. Viszonylag elfogadható áron. Nekem sikerült a kitalált keresztszemes hímzéssel készülni fogó hobbimhoz a fonalat megvenni. Így egy csokorba minden színűt beszereztem amire szükségem lesz. Már csak a textil hiányzik, mert fonal és kedv már adott a dologhoz. Ja és minta is megvan, nézegetem naponta, ismerkedünk, barátkozunk 😀 Aztán hamarosan nyit ugye az üzlet, amit várok, mert már izzik a kezem rá 😀 Amit még mutatni szeretnék:

Azért szeretném ezt megmutatni, mert ajándékötletnek is kiváló lehet gyerekeknek. Dani nagyon szereti ezt a kreatív, ragasztgatós dolgot. Különböző minták vannak, fiús, lányos, és azt hiszem 500ft nem egy megfizethetetlen ár érte. A minta adott, a feladat az hogy a kis kocka matricákat, a megadott helyre kell felragasztani. Annyira örült neki Dani, ez ilyen kedvenc kis játéka, mert többször is vettem már neki. Szerintem ez is fejleszti a kézügyességet, és a kreatívságát. Elsőt a régi oviban kapta, talán tombolán, ha jól emlékszem, és azóta szereti ezt. Sokáig keresgéltem, hol tudnék szerezni neki, de a Tedi-be mindig találok, ha ott járok. Ne értsétek félre nem kapok azért semmit, ha sztárolom a boltot, csupa jó szándékból írom, hogy ajándék ötletnek gyereknek, szerintem tök szuper! Öröm viszont az, hogy az oviból kaptunk már visszajelzést, hogy látszik Danin hogy szoktunk alkotni, kreatívkodni, mert valóban, Dani szereti az ilyen közös foglalkozásokat is! 

Ezt is nézzétek meg, micsoda csupa színes, leveles, csillogós füzetet vettem 😊 Csudaszépséges... Csupajó dolgok fognak íródni bele. Mivel megígértem csomó mindent az előző posztjaimban, erre alkalmas füzetet vettem, és tényleg írni fogom a kis álmaimat, és pipálom, ami megvalósult, és minden mást is jegyzetelni fogok, hogy év végén újra megmutassam, tanulhassak belőle, és számot vethessek, milyen lesz/lett 2024. Tiszta, szép lappal, és tényleg tök pozitívan kezdtem ezt az évet, és így is akarok maradni! Ezért igyekszem sokat tenni, például ma csukott füllel közlekedtem, és úgy jobb volt 😀

Kedvem amúgy is jobb, Janinak letelt az "utálom műszak". Dani is nagyon boldog, ma egész nap Apázik. Egyébként este megvártuk Apát, és ahogy Jani belépett az ajtón, Dani szaladt elé, ugrott az ölébe, és olyan dumát nyomott le... Arról kezdett mesélni, halálosan komoly arccal, hogy neki bizony nagyon rossz napja volt. Erre Jani persze megkérdezte, hogy miért volt rossz napja, és tátott szájjal hallgattam, amikor azt mesélte az Apjának, hogy azért volt rossz napja, mert mindent neki kellett csinálni... Boltba volt, meg szekrényeket törölgetett, és ilyenek 😲😁 Mondom mi van??? Tök komoly fejjel füllentett az apjának, és előadta, hogy agyonra lett dolgoztatva! Remélem az oviba nem adja elő ezt a dumát.... 😏 Mostanában annyira jellemző rá a fantáziálás, szövegelés. 

Ma karácsonytalanítottam. Leszedtem a díszítést, a fát. Jövőhéten már kezdődik az ovi, nekem is meló, olyankor már nem szeretek a karácsonnyal foglalkozni. Majd év végén újra. Amikor letelik a szünet, már szeretek a sima hétköznapokkal foglalkozni. Holnap már melóba, oviba készülős nap lesz. 

Ha van bármiféle félelem, tartás bennem a kezdés miatt akkor csak annyi, Danit az itthon töltött idő alatt, sikerült mindenféle nyavalyából kikúrálni, szuper egészséges most, semmi takony, köhögés, de lassan újra közösségbe kell menni neki... A gondolattól is frusztrált tudnék lenni. Már mindenféle immunnerősítő megvolt, semmi hatással, szóval csak türelemmel várom, mikor lesz ennek vége... virágzó gyógyszermaffia... szóval sose...

Na kezdek elkalandozni olyan irányba, amit ki kell zárjak agyban, úgy hogy most be is fejezem, és jó éjszakát kívánok Nektek 👋🌜 

 
 

 

2024 első bejegyzése

Szeretem a januárt úgy kezdeni, hogy ez új év, új kezdet, új lehetőségek. Szeretem ezt a tiszta lapos indulást. Persze aztán ahogy kimegyek az utcára emberek közé, rájövök, hogy csak engem vonz az új, az emberek mindent ott folytatnak ahol abbahagyták. Kiléptem mosolyogva, még a Nap is sütött, aztán meghallottam az embert beszélni, annyira illúzió romboló volt. Éppen egy nagymama butázta le az unokáját. Ilyenkor tök jó lenne újra kezdeni, újra kilépni mosolyogva, újra élvezni a Nap sugarának simogatását, és nem hallani semmit... 

Kicsit visszaolvasgattam a blogom, és nem mindig éreztem pozitívnak. Nem kezdődött jól a tavalyi év, mert akkor robbant az ovis dolog. A bezárós. ügy. Túl vagyunk a nehezén, bár fájdalmas kinézni az ablakon, és látni egy üres, sötét épületet, ami jelenleg az enyészeté, nincs gyerekzsivaj, nincs benne élet. Ha jobban belegondolok ez is új dolog, mégsem okoz örömet. Ez új. Egy új pusztítás. 

Tavaly akaratom ellenére a politikai dolgokon is felhúztam magam. Szerintem ilyen önelégült pusztító hadjáratot a város ellen nem láttam még. 

Az idei év jobban kezdődött. Nem is akarok olyan elkeseredett, szomorú posztokat, mint ahogy az indulás történt. Hiszen annyira jó érzés volt újra indítani a blogolást. Nem pont azt képzeltem, hogy arról írok majd milyen világ lett abban a városban ahol születtem, ahol élek. Mondjuk lehet előtte sem volt rózsás a helyzet, csak nem figyeltem fel rá, nem tudom, de az ovis dolog övön aluli ütés volt. Azon is elgondolkodtam, hogy akkor is bosszantott volna-e ha nincs gyermekem, nem vagyok érintett. Arra jutottam, hogy igen, mert nem a gyerekem miatt nem bírom elviselni azt hogy tönkretesznek mindent. 

Ne de tényleg nem akarok lehangoló bejegyzést. Ez az év jól kezdődött. Új terveim vannak, új lehetőségek jöttek szembe. A 2023-as utolsó posztomban írtam egy régi hobbiról, amivel kacérkodtam, nézegettem, tervezgettem... Első dolgom volt utána menni ebben az új kezdésbe. Amúgy a keresztszemes hímzés, amiről írok. Onnan jutott eszembe, hogy Dani nagyon szereti az Eiffel-tornyot, meg a Big Bent, az amerikai szabadságszobrot, és ezeket úgy tudom neki idehozni, ha mondjuk csinálok neki párnahuzatot ezen mintákkal. Erre kezdtem keresgélni, és akkor láttam meg milyen szuper minták vannak keresztszemes hímzéssel, persze elmentettem egy csomó ötletet. Egy darabig csak nézegettem, keresgettem. Az idei évet azzal indítottam, hogy igen, ez jó ötlet, lesz neki saját tornya, meg szobra, meg ilyenek, így aztán lelkesen a napsütésben elsétáltam a méterárú üzletbe, hogy mielőbb elkezdhessem a varrást, mert azért az időbe fog telni kihímezni. Azzal kezdtem, hogy a mindent is tudó Facebook-on megnéztem az üzlet nyitva van-e. Meglepi ne érjen. Az infó jött, nyitva az üzlet, mentem. Mikor odaértem egy papír fogadott hogy január 10-ig leltár miatt zárva.... Hogy utálom a meglepetéseket... Azt meg főleg, hogy ha sztárolom magam a Face-n, akkor egy rohadt mondatot nem lehet odaírni, nincs nyitva mert... Oké nem vagyok vállalkozó, szart se tudok az idejükről, de ha már hirdetek, mert hát kell a reklám, akkor egy ilyen apróka infó tényleg nem fontos? Na ezért mondom az új év, új kezdet, új lehetőség csak az agyamba, az álmaimban létezik, egyébként áhhh...

Próbálom higgadtan felfogni, hogy nem mindenki gondolkodik úgy ahogy én, -jobb is- eddig sem kapkodtam el a dolgot, akkor várok. Ötletből nem fogyok ki, feltalálom magam, ami a tervezést illeti. 

Az agyam mindig dolgozik valamin. Viszont idénre azt találtam ki, hogy minden ilyen legyen kisebb, akár nagyobb ötletem tervem felírom, aztán ha sikerült pipa, akkor év végére jó kis listám lehetne arról, mennyire lett sikeres az év, vagy mennyire vállalom túl magam agyban. Érdekes lenne. Szóval készülget egy ilyen ötlet lista, lesz az olvasott, és beszerzett könyvekről is. 

Erre az évre egy giganagy tervem van. Egyenlőre nemírok róla, mert csak "A" terv ez egyenlőre. Nem akarok előre inni a medve bundijára. Nagy terv, és ha sikerülne, sok minden változna, ha nem sikerül, kitalálok majd "B" tervet. Nem gyerek, és nem bankrablás! :) Az egyiken már túl vagyok, a másik meg nem megoldás, szóval nem ilyesmi, de nekem nagy álom válna valóra. Léptem is az ügyben rögtön így új év, új lehetőség alapon, szóval visszajelzésre várok az univerzumtól :) 

Összességében az gondolom jóval boldogabban, pozitívabban kezdtem ezt az évet, mint a tavalyit. Így is akarom folytatni. Ezért azt a tanulságot vontam le, hogy nem kell annyira nyitott szemmel, vagy inkább füllel járnom, mint eddig tettem, és akkor a kedvem is jobb marad, a lelkesedésem is nagyobb lesz, mintsem butázó nagyikra felfigyelni. Igen ez lesz az új életcél. Különben is ha nekik úgy jó élni, akkor nekem mi a fene közöm van hozzá. 

Talán ez a bejegyzés sem lett rossz hangulatú, nem annak szántam. Nem lehet hiszen az ébredésünk is olyan cukira sikerült. Utálom a cuki szót, de ez most valóban az volt. 

Jani délutános. -Utálom műszakos-. Dani is hiányolja apát délután. Pedig lejött Danihoz papa, estig itt volt, Lego-maratont tartottunk. Építettünk tűzoltó állomást, börtönt, és rabszállítót is. A kórház, és rendőrség már adott volt, szóval egész délután építkeztünk. Dani adta a feladatot, segített keresgélni kockákat, szóval jól sikerült délután volt. Este gyors pancsi, és bújás az ágyba. Tegnap este Dani tartott mesét. Eszébe jutott a régi ovis kirándulása, a két óvónéni, és bár kiszínezte -nem- kicsit a történetet, de mesélt, és mesélt. Beleszőtte a történetébe a társasjátékához kapott mesét. Az a mese arról szól, hogy jótettért cserébe a legényke egy kulcsot kap. 7 darab kulcsot gyűjt össze, amivel aztán bejut a várba és kiszabadítja a királylányt. Na, Dani ezt a jó dologért kapott kulcsot költötte bele a meséjébe. Aranyos volt, végig mosolyogtam a sztoriját. Ha ilyen fantáziadús marad nagy korára, akár író is lehetne:) Mivel olyan mese volt, aminek nem láttam a végét, de a mesélőm egyre többet ásított felvetettem neki az ötletet (mondom ötletgyáros vagyok) hogy aludjunk... Erre a kiskiflim hozzámbújt, és percek alatt elaludt. Alig múlt hajnal 5 óra, amikor ébresztgetni kezdett... "Anya... Anya"... Ilyenkor még csak egy "hmmm"-re vagyok képes, így kierőltettem magamból, hogy "Hmmm??"- és Dani azt mondja:"Anyaaa, mi ez a hosszú láb, és hosszú test itt :) ?" Kinyitottam az egyik szemem, hogy "Miivaaan??" Erre álmosan vigyorogva mutogat az apjára :) Annyira várta este, de persze mire apa hazaért, mi már aludtunk. Éppen hajnalban vette észre, hogy teljes a létszám, és már nem is tudott visszaaludni. Most apával legoznak :)

Nem bánom a korán kelést, nem vagyok egy sokáig alvó típus. Annyi minden van fejben, hogy nem pazarolhatom az időt alvásra! :)

Megyek is, boltolok egyet, Kisfőnököm rakott brokkolit kért ebédre! Vagy ahogy ő mondja: Lakott blokklolit :)

Szuper új évet kívánok mindenkinek!

Sziasztok!