Aktív hónap a tervekben is. Egyrészt megálmodtam a Tatai kiruccanást áprilisra. Azért április mert hinni akarom hogy addigra már lesz tavaszi időjárás, nem hideg és nem meleg, hanem nekem való, és hiszem, hogy pont jó időpont lesz arra amit megálmodtam megmutatni Daninak. Meg Janinak is, mert ő se látta, és ha én szerelmes vagyok Tatába, akkor ők is legyenek azok, vagy minimum örömködjenek velem, amikor arról áradozok, hogy ez itt ez, az meg ott az, és áááhhhhh..... Ja, és mivel láttam újdonságot is, jó lesz együtt felfedezni, megnézni. Másrészt, mert áprilisban lesz 7 éve annak, hogy Jani bírja velem, mellettem. 💕👏👍Így aztán arra gondoltam, hogy e nemes, és szép ünnepi alkalmat is pont jó lesz Tatán megünnepelni. Nincs a kettő közt logika, de nem is az a lényeg 😃
Volt egy másik tervem is. Igaz nem januárban fogant meg agyban, egy ideje gondolkodtam már azon hogy tehetném mozgásban is aktívabbá a napjaimat. Szeretem az otthonomat, de az idegrendszerem is kezdi megérezni azt hogy itthon vagyok a legtöbbet. De a december is betegséggel telt. Mint ahogy azóta minden egyes hónapom, hogy Danit oviba kellett adnom. Most meg nem csak Dani volt beteg, mi is azok lettünk Janival. A hócipőm tele hogy állandóan arról szólnak a hónapok, hogy ez beteg, vagy az. Danit is sajnálom, hogy töménytelen mennyiségű gyógyszerrel kell tömni, de nem tudok mit csinálni. Mindenféle immunerősítővel is tömtem, mindhiába. Mindent is eszik, jut vitaminhoz, de az sem elég. Kikerülhetetlen a folyamatos betegeskedés. Pont ezért írtam csoda az hogy 2 hetet már volt oviban!
Ha Jani délutános pláne nincs lehetőségem azon agyalni délutánonként, hogy én. Akkor Danival vagyunk ketten. Oké ha együtt sétálunk, vagy alkotunk valamit, szóval nem arról van szó unatkozom, csak éppen nem mozgok annyit, és úgy ahogy szeretném.
Mielőtt Janit megismertem minden nap tornáztam, mozogtam, hajtottam a célomat. A szerelem - igen, mindenről az tehet 😃
Meg egy csomó minden, de most nem írom le hosszan, meg amúgy is megosztó téma is lenne, és nincs most időm vitatkozni 😃 A lényeg, hogy betonbörtönbe zártak, csak fogalmam nincs mikor lesz a bezárásnak vége. Előre tervezni nem lehet. Így hogy Dani kettő hetet volt oviba, a következő hétre már semmit nem tervezek, mert tuti jön egy láz, egy köhögés, és a takony. De holnaptól minden nap ünnepnap, amikor nem kell gyógyszert adagolni. Szóval előre borítékolható, hogy jön a bezártság megint a kecóba.
De! Jöhet takony, jöhet láz, jöhet a világvége bánom is én, csak szegény gyerekem jön ki szarul megint a sztoriból, mert neki kell elviselni a nagyok vírusjátékát. Jajj, de csúnyán fogalmaztam....😶
Megálmodtam, és bár első alkalommal lebeszéltem magam, hogy áááhhh, drága.... áhhh mi van ha nem olyan jó, mint aminek látszik.... áááhhh mi van ha arra sem lesz idő.... - de így nem állhatok mindenhez, hiszen akkor egyetlen álom se valósul meg. Ezért aztán megvettük a futópadot.👍 Ha nincs lehetőség kint, akkor behozom a lehetőséget... Életfogytot kaptam a betonbörtönbe.... szóval itt kell megoldanom a dolgot, és megoldottam. Második nap élvezem a mozgás örömét rajta. Végre ér majd valamit a diéta, mert azt tartani nem kunszt, csak önmagában annyit ér mint szarnak a pofon. Nem utolsó sorban Daninak is tetszik. Persze, hogy ő is kipróbálta!
Így együtt vagyunk, sportolhatok úgy hogy szem előtt van a gyerekem. Most ez úgy feldobott, hogy elfelejetettem minden mérgemet, avagy kimozogtam magamból. Ez pedig mindenkinek jó lesz!
Majd mesélek arról, hogy haladok, mi mennyit változott, de most egyenlőre az újdonság öröménél tartok. És megérte... 👍💕
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése