utolsó

 

Utolsó poszt

Idénre mindenképp, aztán majd meglátom mi legyen ennek a blognak a sorsa. Jövőre nem szeretnék arról pötyögni ki mivel bosszantott fel. Ma csukott szívvel, és nyitott szemmel jártam utamon. Szerelmemmel voltunk boltba, sétáltunk, nézelődtünk. Ketten voltunk. Ritka alkalmak egyike. Daninak nem volt kedve jönni, inkább Mamát választotta. Utólag már nem is bántam, hogy nem jött. Okkal. 

Megérkeztünk az adott üzletbe, megnéztünk ezt-azt, sikeresen megtaláltuk azt amiért mentünk, majd jött a pénztáros sorba állás. Rutinosan csináljuk, én pakolok, párom a bankos. Éppen a futószalagra pakolok fel, amikor a szomszédos kasszánál két meglett, korban bőven érett pasas, válogatott, mocskos szitokkal illette egymást, pusztán azért mert ki mikor akar felpakolni a szalagra... Ez volt az a pont, amikor annyira lehangolt a valóság, az emberi kölcsönös utálat, a vita heve a semmin, hogy alig vártam elhagyjuk az objektumot. Mikor, és hogyan ívódott bele ennyire az emberekbe az utálat? Ok nélkül rúgni bele a másikba, mocskolódni, okádni a gyűlöletet, semmi türelem, semmi alkalmazkodás, csak a rohadt önzőség. Magamista egy világ ez. Nem nekem való. Örültem, hogy a gyerekem, aki pont a felnőttek példáját követné, nem látta ezt az utálatcunamit. Lát így is bőven sokat. Ott is ahol a legkevésbé kellene az ilyen magamista ember!

Felüdülés volt kimenni a friss levegőre. Hazafelé indultunk, sétáltunk, beszélgettünk, és mire figyelünk fel? A félig-meddig befagyott tóba egy szemeteskuka a jégbe fagyva.... Tényleg?? De most tényleg??? Mire gondolt a költő, abban a pillanatban??? - Nem akarom tudni.

Sétánk a mosoda felé vezetett, hogy megnézzük magunknak, ahol éppen egy hölgyet találtunk, aki olyan önzentlen segítséggel mesélt nekünk arról, hogy mi hogyan működik, kérdezte mit szeretnénk ott mosni, és tényleg egy olyan emberi beszélgetés volt, hogy megszívesebben megöleltem volna, hogy bakker van remény még az emberiség számára. Szarul állunk, de nincs veszve még a dolog...

Hazafelé még egy boltba kellett bemenni, ahol egy nem szimpatikus anyuka emelt hangon kérdezi meg a sajátjától, hogy "Hülye vagy???" Szerintem tiszta anyja volt a gyerek...

Jó volt hazaérni. Becsukni az ajtót, kizárni a világot. Csak boltba mentünk. Ennyire egyszerűnek kellett volna lenni. 

Utolsó posztba arról volt tervem írni mennyi poszt volt idén, de arra nincs se kedvem se időm, hogy kibogarászam, mennyi szólt ebből arról minek örültem, és mennyi arról, hogy a világ nem annyira jó hely... Még olyanra is gondoltam, hogy leírom jövőre az örömeimet, és azt ami rossz egy darab papírra, amit üvegbe dobálok, és gyűjtöm, majd jövő év végén megszámolom, de az az igazság hogy az ötliteres üvegem az kell nyáron kovászos uborkának..........

Nem várok változást a jövő évtől. Aki eddig is gyűlölettel a szívében élt, azt az utolsó nap tűzijátéka, pezsgődurranása, egy új év kezdete sem fogja megváltoztatni. 

Nekem kell változni. Nekem nem kell majd jövőre meglátni, meghallani mindent. Üresfejű zombiként kéne lenni, és bólogatni mindenre, hogy "ahham szerintem is", de nem ígérem ilyenné válok, majd csendben feldolgozom az élményeket, amit az ember ad. 

Más lesz az új év. Nekem mindenképp. 

Szívből Kívánom Mindenkinek a Boldog Új Évet! 🍀🍀🍀

Karácsonyi gondolatok

Nemrégen értünk haza, sétálni voltunk. Jól esett így levezetni a kimerítő fáradtságot. 

Reggel korántól sütöttem-főztem, jött az unokahúgom a párjával, az unokaöcsém. Jó hangulatú ünneplés volt, ettünk, boroskóláztunk, sütiztünk, meg kidőltünk. Kajakóma, meg fáradtság, ezt vezettük le egy sétával, miután a vendégek hazamentek. Most olyan pont sétálós idő volt, nézegettük az ablakokon a világító csodákat, meglestük a karácsonyfákat, ahol lehetett, és arra mentünk amerre a lábunk vitt. Emberek siettek vendégségbe, vagy haza, lézengő, csak úgy sétálósnak tűnő embereket nem nagyon láttunk. 

Nagyon tetszett a lemenő nap fényébe látszódó templomtorony és a tetején lévő kereszt fekete sziluettje, a buszok kijelzőjén világító karácsonyfa forma, tetszett a kissé fújdogáló szél hűvössége, és Dani csicsergése arról, hogy fogunk tavasszal kirándulni erdőbe, és tüzet rakunk amit ő fog meggyújtani. Már mint nem erdőtűz a terv, hanem sütögetés. Beszélgettünk arról, ebben az évben mi tetszett neki a legjobban, és rögtön betervezte jövőre is a Soproni kiruccanást, mert az volt neki a legjobb. Mondjuk nem bánom, mert nekem az is szerelemváros lett, szóval nem fog nehezemre esni visszamenni. Beszélgettünk még jövőre hova fogunk menni, de így jött szóba a suli is. Kérdezte mit fog tanulni, és lelkesen meséltük, hogy írni olvasni számolni, és megannyi érdekesség is vár rá. 

Tetszett a mai napban, ahogy Apa olvasott Daninak a gyerek Bibliából. Nem csak szép képekkel teli a könyv, hanem Isten munkássága gyereknyelven íródott, ami még érdekesebbé teszi a történetet Daninak. Hallgatta, és véleményezte a történetet, és visszakérdezte a neki tetszetős részeket. 

Szeretem ezt a pihenős estét, Dani még nézheti a valahányadik Reszkessetek betőröket, én meg igyekszem agyban kikapcsolni. Holnap laza nap lesz. Pihenős. Tervbe vettem, hogy kávém mellé könyvet veszek a kezembe, és olvasni fogok. Elkezdtem megvenni egy sorozat részeit, és már nagyon izgat a történet, szóval lazulás képen elkezdem. Főzni nem fogok, van elég kaja, süti. Délután sétálni fogunk, ezt előre megbeszéltük, mert mindenki nagyon jól érezte magát ma, és ismételni fogjuk. 

Szeretem ezt a nyugit. A csendet. Tovább is tarthatna...

Kiskarácsony, nagykarácsony

 

Percek óta nézem az üres lapot, hogy még pihenek egyet, és megiszom a kávémat, addig az ujjim se tétlenkedjenek, írok.  Mai első kávém. Most van időm ülni, és élvezni a frissítő, illatos italom. Még sokáig fent leszünk, megtehetem, hogy most pótoljam. Kisfiam két napos folyamatos izgalom, és alig alvás után, délután egy hatalmasat aludt. Hagytuk kipihenni magát, hogy nyugtassa meg az idegeit. 

Alig bírt magával, tele volt izgalommal, türelmetlen várakozással, és millió kérdéssel a Jézuskával kapcsolatba. Feszültségét oldjam, na meg a tennivalóim sokaságán segítsek, idén kicsit korábban díszítettük fel a fát mint ahogy eddig minden évben szoktuk. A fa díszítés lekötötte viszonylag hosszú időre. Közben rengeteget beszélgettünk, és füllentettem nagyokat neki a Jézuskáról. Legfőképpen az érdekelte, hogy vettem rá a Jézuskát, hogy előbb hozza a karácsonyfát. Amit egyáltalán nem értett, hogy a dobozban, amibe a gömbök voltak, hogy a fenébe tett a Jézuska egy tejfölös dobozt, amibe azok a kis kampós drótok voltak, amivel ezt-azt a fára lehet akasztani. Okozott némi fejtörést egy pillanatra, hogyan magyarázom ki a tejfölös doboz rejtélyét, mert felkészületlenül ért a kérdés, de kidumáltam magam, és tereltem mással a figyelmét. Idén Dani szobájában áll a karácsonyfa, és mikor kész lett egész délután a szobájában volt. Élveztem mert nyugodtan tudtam készülődni, ténykedni, csak döbbenettel néztem be a szobájába, hogy még mindig ott van, elvan. Megszoktam, hogy körülöttem forog, és csicsereg. 

23-án már reggel beköltöztem a konyhába. Este hulla fáradtan meg ki. Sütiket, és a salátákat készítettem el. Amikkel kész lettem:

-joghurtos céklasaláta, franciasaláta, majonézes krumplisaláta, ecetes krumplisaláta. Sütöttem zserbót, pudingkockát, mákos szeletet, diós szeletet, fanta szeletet. 

Második éve nem sütök bejglit. Tavaly szintén csak ilyen egyszerű sütik voltak, és elfogytak, a bejgli mindig megmaradt. Meg különben is Lili sütött, és hozott is, szóval, tényleg semmi dolgom vele :)

Éjjel nem sokat aludtunk, mert Dani totál kész volt, hogy éjjel jön a Jézuska. Mindenáron meg akarta lesni a Jézuskát. Miközben a Jézuska, alig élt, aludni szeretett volna, de csak vártuk, és vártuk hogy Dani végre aludjon el! Apa, volt a Jézuska, ő csempészte a fa alá az ajándékokat, és szerintem már aludt amikor visszajött az ágyba:) Alig múlt el hajnal négy, amikor Dani felébredt, hogy történés van. Bújt hozzánk, és csillogó szemekkel annyit mondott "Boldog Karácsonyt!"

Hiába aludtunk keveset, nem bántam a korai ébredést, kilenc órára kész voltam a székelykáposztával. Talán délre mindennel is, Dani végigmutatta az ajándékait Liliéknek. 

Szeretem a karácsonyt, még ha hulla fáradtá is tesz. Szeretem azt az izgalmat Danival, szeretem látni az örömét, szeretem a csillogást, hogy szép minden, és hangulatos.

Mondjuk a hangulat tág fogalom, maradjunk annyiban kizárom a negatív dolgokat. Ez lesz az újévi fogadalmam is. Látom, hallom, tapasztalom, de megtartom a rosszat, nem írom le. Megemésztem magamtól, ha már változtatni nem tudok. Burokban sem akarok élni, csak a lelkemnek lesz jobb. 

Kiskarácsony, nagykarácsony. Kívánom, hogy Mindenkinek örömökben, és szeretetben teljen az ünnep. Legyen Mindenkinek kellemes, és boldog. Pihentető, és csillogósan különleges. 

Boldog pillanatot kívánok Neked Kedves Olvasó!

   

Büszkeség

 

Örömposzt. Ilyen van ritkábban. De most olyan büszkeség jár át, hogy gyorsan ki is adom magamból. Lili. Rá vagyok nagyon büszke. Egyébként mindig, de most aztán különösen. 

Számomra ő nagyon különleges. Rám bízta a húgom, mielőtt elment. De születése óta a legszebb, legjobb nekem. Amit ő végigélt az anyukája elvesztése után, a rendszeres gyámságra futkosás, az apja lemondott róla, és még sorolhatnám... Bár én hálás vagyok az apjának, hogy lemondott róla, mert enyém lett a Főnyeremény. Az, az ember soha büdös életben nem fogja megtudni mit veszített! Féltettem. Féltem nehogy a bánat olyan útra terelje ami nem megoldás, de sokan valószínű nem maradtak volna olyan józanok, jók, erősek, kitartóak mint ő! Mind a mai napig ilyen. Erős, kitartó, ügyes, és olyan szép 💖

Nekem egyetlen félelmem maradt vele szemben. Méghozzá az, hogy ne érezze elhanyagolva magát mert nekem megszületett Dani. Ő éppen olyan fontos, mint volt, akkor is ha ő már felnőtt, és külön él tőlem. Semmivel sem szeretem jobban Danit mint őt! Egyformák nekem. Dani útját még terelgetni kell, ő meg már a sajátját járja, és szövögeti az álmait. Az egyik az volt, hogy szeretne jogosítványt, szeretne autót vezetni. A mi dolgunk meg az, hogy támogassuk az álmait. Vagy legalábbis segíteni ahhoz hogy elérje. Mi az anyagit oldottuk meg Lili meg a tanulást, munkát adta bele. Ma vizsgázott, és gyönyörű eredménnyel. Elsőre sikerült a vezetői vizsgája, és szépen meg is dicsérték. Agyonra izgultam magam délelőtt, alig vártam hogy üzenjen, és áhhh... bőgni tudtam volna amikor láttam, hogy írta, Sikerült, megcsinálta! Olyan fantasztikus ember! Bárcsak ezzel az önbizalma is nőne, mert ha valaki ő aztán megmutathatná mindkét keze középső ujját az életnek, a Sorsnak, vagy Istencsávónak, hogy kapják be szépen sorba, kétszer, mert őt sem lehet megtörni! Ezt is megcsinálta, ügyesen, szépen, kitartóan. Szerintem ő példaértékű ember. Imádom! Minden álma így váljon valóra, ahogy ezt megcsinálta!

Arra már kevésbé vagyok büszke hogy Dani megint lenyomott egy betegséget karácsony előtt. Nincs olyan év, hogy ez ne így legyen. Negyedik évet járja az oviba, de eddig egy karácsonyi ünnepen vett részt. Ezek a modern mostra gyártott vírusok marhára érdekesek. Hogy lesz fosás után fülfájás...? Ez volt a terv, vagy csak így sikerült?  Meg kellene lepődni, de az sem megy. A lényeg hogy túl van mindegyiken, és van esély egy normális karácsonyra, vírusmentesen. Hurrá.

Betegen itthon töltött napjait pihenéssel töltötte, sírt, mert fájt, de aztán jobban lett, és segített. Mivel Jézuska már nagyon készülődik, közeledik, ezért segített pakolni. Ragaszkodik ahhoz Dani hogy a szobájában legyen a karácsonyfa, és mivel annak hely kell, ezért pakoltunk ezerrel, amiből kivette a részét. Tökéletes segítség volt Api is, Dani is. Hamar végeztünk. Dani kanapéját is előkészítettem, mert valami azt súgja, hogy annyira izgatott lesz a Jézuska miatt, szeretne majd a szobájába aludni, a karácsonyfa "alatt", mellett nahh. Nem egyedül. Hallani sem akar arról, hogy egyedül aludjon. Meglógni mellőle sem egyszerű, mert szuperszenzorai azonnal jelzik ahogy apja-anyja sunyiban távozna mellőle :D

Várom az ünnepet. Várom a nyugit. Mondjuk azt egész évben :D 

De hát mindig van valami amit utálnom kell. Napokban az akasztott ki, amikor hazafelé jöttem a vásárlásból, s ahogy a zebránál megálltam, valahogy olyan ürességet láttam. Valami hiányzott, valami megváltozott. Aztán rájöttem, hogy kivágtak egy hatalmas aranyeső bokrot. Az hiányzott az utcaképből. Nem kommentálom, de rájuk momentán nem vagyok büszke. Nagyon nem. De elenegedem. Megérett az emberiség a pusztulásra, ami a Föld golyóbisnak kapóra fog jönni, úgy is marha sok évre lesz szüksége rehabilitálni, amit művelünk. 

Ez még nem az évzáró blogom, de megígérem jövőre boldogabb posztok lesznek. 

Kávé mellé

Ledolgozás. Ásná el magát az amelyik ezt a marhaságot megálmodta. Ledolgozás, pont az utolsó boltos megbutulás előtt... Nehogy má' egyszerűbb legyen megoldani, nem, inkább dolgozzunk le. Mekkora okosság. Köszi. Kétszer egymás utánba. (tapsvihar)

Befejezetem a morgást, túl vagyunk rajta, és holnap folytathatjuk, mert nem jött közbe hétvége, -megint.

Egyébként szuper kis hetet töltöttem együtt a kisfiammal, mert hát csuda vicces emberke, minden napra tartogatott nekem valami megmosolyogni valót. És bár az oviba nem egy mesélő, (meg sem lepődök rajta) de itthon az, és egyik nap fordított nap volt, ő "olvasott" mesét. Micimackós könyvet vett a kezébe, nézte a képeket és kitalált egy történetet hozzá. Végtelenítve tudtam volna hallgatni, mert aranyos mese volt, és mert annyira bírtam amikor elváltoztatott hangon beszélt - olyan mulatságos volt. Jézuska mondta hoz neki kettő mesekönyvet, az egyik egy gyerek Biblia, csodaszép kiadás, és Jézuska megengedte hogy belelapozzak ezért bele is olvasva, tetszetősen íródik le a teremtés története, és még sok más érdekes sztori gyereknyelven. Ne reménykedj nem térek meg. De többek közt egyszerűbb lesz neki mesélni a megteremtődésről, mint hogy arra válaszoljak, "De Anya, hogy születtem meg a pocakodból"... Baromi nehéz néha valami fals dumával figyelmet terelni, így aztán amikor mondta hogy visszamenni nem akar a pocakomba mert ott szalámis kenyeret nem ehet, megnyugodtam, hogy királyság, legalább a bejutásról nem fog kérdezni :)

Viszont amire oltári büszke vagyok, hogy beszélgettünk arról, hogy nem mindenki olyan szerencsés mint ő, mert sajnos vannak nagyon szegény gyerekek, akinek nincs apukájuk, anyukájuk, és játék sem mindig, ezért mivel a Jézuska mindenre is figyel válogathatnánk a szobájából össze olyan játékokat, amikhez ő már nem nyúl, nem játszik vele, nem érdekli már, akkor ő okozhatna a szegény gyerekeknek egy szép meglepetést, mert bizony a Jézuska elvinné nekik. Azonnal pattant is fel, és körbe-körbe járt a szobájába, majd adogatta a játékokat "Anya, ezt is odaadom egy szegény kisgyereknek, biztosan örülne neki" Biztosan. Én még jobban hogy ilyen egyszerűen egyezett bele, és abban a pici testében hatalmasabb, sokkal több szeretettel teli szív dobog, mint megannyi emberben... Még másnap este is hatása alatt volt a történetnek, mert amikor alvás céljával összebújtunk, cirógattam,  majdnem pityeregni kezdett. Kérdezgettem mi a baj, mi történt, és akkor csak annyit mondott könnyes szemmel "A szegényekre gondolok" 

Na, tankönyv matyi.... Igazad van rombuszt nem tud szépen rajzolni viszont veled ellentétbe emberségből ő már most jeles...

Megint genyóra aludtam magam, köszönhető annak az idiótának aki a ledolgozást megálmodta decemberre kétszer is! Tényleg nem sokakat aludtam. Ma, egyetlen nem dolgozós napon se adhattam át magam a lustaság örömeinek, mert ez az egy nap jutott mindenre is, egyszerre. Megint az egy seggel üljünk meg sok lovat és mire áll a karácsonyfa meg sütit eszik a család, meg örömködni kéne, arra marad csak energiám, hogy kidőljek a fa alatt. De legalább a szép karácsonyfa alatt.

Munkahelyen agyalgattam azon hogyan fogom megkönnyíteni az ünnepi készülődést. Szigorúan munka közben gondolkodtam, próbáltam nem távolba meredő tekintettel csinálni. Nekem szimpi a korábban feldíszített fa ötlete, mert akkor egy kicsit előbbre lennék, de akkor a gyerekem idegelne ki, hogy áll a fa hol van a Jézuska. Szóval még kicsit ezért nem opció. Gondolkodtam a szarjunk le mindent és utazzunk el valahova dolgon idénre, vagy jövőre, de az én levesembe ne köpjön bele egy szakács se mert neki kell helyettem is dolgozni. Persze tisztelet a kivételnek,  bizti van olyan hely ahol kitörő örömmel fogadják karácsonykor is vendégeket hogy nekik nincs megállás. Nem, ez sem tetszik. Nem akarok elmenni. Nem tudom mit akarok. Időt. Valami ilyesmit. Ahham, kéne valami mikkentyű amivel lassíthatnám az idő múlását. Ja, valami ilyen jó lenne. 

Mostra is. Mennem is kell teregetni, mert köszi a ledolgozás lehetőségét faszom, hogy ma váltom meg a világot, ebben az egy napban. Tudod faszikám, egy nap jutott megint csak. Rohadjál meg te tuti egyiket sem dolgoztad le... Sok ilyen jó ötleted van még???

Vasárnap

 

Dani nagyon ügyes volt ma. Gyakoroltuk az ovis füzetéből a szavakat. Azt mondta "Anya, én úgy szeretek tanulni!" Ezt mindenképp szeretném itt hagyni dátummal, és minden, mert nagyon kíváncsi leszek iskolában majd mennyire jönnek ezek a mondatok :)

Teregettem éppen, amikor a lelkemre kötötte ne menjek ki a konyhába, mert Apjával titkos receptet készítenek. Kicsit pazarolnak, mert unatkoznak. Ez volt a duma :) Aztán fél percenként szalad be hozzám a szobába, hogy ez hol van az hol van :) Konyhatündérek :) Aztán hallottam, hogy megbeszélték ma Ők a nap séfei :)

Egyébként is büszke vagyok a Kisfiamra! Túl esett az első fogorvos látogatáson is. Egyik nap fogmosáskor szólt hogy óvatosan mossam a fogát, vigyázzak a púpjára! Igen, lehet pálcát törni a hátamon, én mosom a fogait, ezért lehetséges az hogy 20 fogból nem rohadt ki hat azután, hogy alig kibújtak. Ő is mossa, de előtte a lényeget megcsinálom én. Mindegy. A lényeg, hogy meglepett a mondata, és kértem mutassa meg azt a púpot. Nem vagyok szaki, de látszott, hogy az egy tályog. Próbáltam Nem pánikolni előtte, és nem észre vehetően agyalni azon, hogy most akkor melyik fogdokihoz vigyem, hiszen első fogorvosi élménynek nagyon nem mindegy, hogy egy türelmes szakmájához értő emberhez viszem, vagy a túlszaporodott fehérköppenyes terrorista egyikéhez. Egy rossz élmény, és többet ha úgy húzom magam után se akarna menni. 

Akihez én járok felnőttként szuper doki, de fogalmam sem volt róla, fogad-e gyerekeket, így felhívtam megkérdezni. Fogadta Danit, sőt! Azonnal. Nem kellett ám hónapokat várni, nem ám, vihetem. Na kérem! Tud ez működni...

Vittem. Kezdésnek egy papírt kellett kitöltenem, mindenféle betegségre, hasonlókra kérdeztek rá, majd jött a kérdés "Mikor volt utoljára fogorvosnál" részre odaírtam "Első alkalom". 

Az orvos egy szuperjófej férfi, tudja hogy aki odamegy legyen az fiatal, idős, beszarás van és kész. Ő pedig pontosan ennek megfelelően kezeli a helyzetet. Dani első alkalmát is tökéletesen csinálta. Pont ezt szerettem volna! Elsőre egy rágó ízű zsibbasztó krémmel kente körbe a száját belül  Daninak, és folyamatosan beszélet hozzá, folyamatosan terelte a figyelmét, kérdezgette. Zseni! A zsibbasztó szuri fecskendőjét csak én láttam a doki kezébe, Dani nem. Annyit kért a doki nyissa nagyra száját had tudja jól megnézni azt a fogat, és úgy adta be neki a szurit szinte észre sem vette Dani. Közben aztán magyarázta mint Daninak, de inkább nekem, hogy az egész fogsorán látszik hamarosan váltani fogja őket. Söt, megmutatta nekem, hogy egy hátsó fog el is kezdett kibújni. Elől  lent már kettő mozog neki, elmondta a következő a kettő felső foga lesz. Ekkor kiültünk egy kicsit várakozni, hogy hasson a szuri. Szegény gyerekem feje már torzult a zsibbasztótól. Érdekes élménynek érezte. Amikor visszamentünk, kicsit megijedt, hogy kifúrják a fogát. Akkor volt egy kis para. Ott lehettem, hogy simogassam, fogjam, miközben a doki, és az asszisztens együttes rutinnal pillanatok alatt kezelték a szitut. Ahogy a fúró hangos hanggal beindult a doki ismét beszélni és beszélni kezdett Danihoz, hogy terelje újra a figyelmét. Olyanokat mondott neki, hogy "Hú, azok a fognyűvő manók, hogy félnek, Hú, de menekülnek a fognyűvő manók, de bátor vagy, és látja ám a Télapó is!" Annyira bírtam. Szinte ennyi idő elég volt ahhoz, hogy végezzen, és megszüntesse a tályogot is. 

Kapott bátorság oklevelet, fogkrémet, és matricát! 

Lelkileg megviselte Danit. Fájdalmat nem érzett. Hazaérve csak azt kérte feküdjünk le, és hozzám bújt. Cirógattam, nyugtattam, hogy pihenjen, ott maradok vele! Picinyt bólintot, de aztán inkább magához térve azt kérte Legózzunk. Estére már enni is tudott, másnapra megnyugodott a lelke is, és már elfelejtette az eseményeket. 

Olyan büszke vagyok rá! Olyan erős, és akkora nagy türelemmel bír ki mindent is! Nekem soha nem kellett harcolni vele ilyen esetekben, soha nem kellett leígérni a csillagokat, csak hogy engedjen. Még a rossz ízű gyógyszereket is zokszó nélkül vesz be, ha éppen szükséges. 

December. Utolsó hónap. Lehet tervezgeti az újévi fogadalmakat, amit úgy sem tartunk be, de olyan divatos. Sosem fogadok meg Isten igazából semmit. Abszurd dolgokat inkább. Megígérem akit idén nem ástam el, jövőre sem fogom, és ilyesmi, ennél komolyabban nem veszem a dolgot. Ha van valami amit tavaly ígértem, idén viszont betartottam az, az hogy nem hangoztattam folyamatosan ne vágjanak ki fákat! A véleményem az ügyben nem változott, viszont idén sem maradt annyi fa mint tavaly volt.... Csak úgy mondom, láttam mit művelt a mocskos kis kezük, csak nem mondtam. 

Nem akarom elsztorizni beteg is volt, megint mert full unalmas, az is hogy szolidarításból elkaptam tőle én is. Három és fél éve ezek a legizgalmasabbak. Most éppen ez a bajunk, aztán az, és akkor jöhet a következő.... Ezek a pontosan jövő  betegségek, olyan izgi...

Ha ennek egyszer vége lesz, öcsém... 

Na de hamarosan karácsony, és itthon, és pihi, és Jézuska és szeretném már ezt megélni....