Büszkeség

 

Örömposzt. Ilyen van ritkábban. De most olyan büszkeség jár át, hogy gyorsan ki is adom magamból. Lili. Rá vagyok nagyon büszke. Egyébként mindig, de most aztán különösen. 

Számomra ő nagyon különleges. Rám bízta a húgom, mielőtt elment. De születése óta a legszebb, legjobb nekem. Amit ő végigélt az anyukája elvesztése után, a rendszeres gyámságra futkosás, az apja lemondott róla, és még sorolhatnám... Bár én hálás vagyok az apjának, hogy lemondott róla, mert enyém lett a Főnyeremény. Az, az ember soha büdös életben nem fogja megtudni mit veszített! Féltettem. Féltem nehogy a bánat olyan útra terelje ami nem megoldás, de sokan valószínű nem maradtak volna olyan józanok, jók, erősek, kitartóak mint ő! Mind a mai napig ilyen. Erős, kitartó, ügyes, és olyan szép 💖

Nekem egyetlen félelmem maradt vele szemben. Méghozzá az, hogy ne érezze elhanyagolva magát mert nekem megszületett Dani. Ő éppen olyan fontos, mint volt, akkor is ha ő már felnőtt, és külön él tőlem. Semmivel sem szeretem jobban Danit mint őt! Egyformák nekem. Dani útját még terelgetni kell, ő meg már a sajátját járja, és szövögeti az álmait. Az egyik az volt, hogy szeretne jogosítványt, szeretne autót vezetni. A mi dolgunk meg az, hogy támogassuk az álmait. Vagy legalábbis segíteni ahhoz hogy elérje. Mi az anyagit oldottuk meg Lili meg a tanulást, munkát adta bele. Ma vizsgázott, és gyönyörű eredménnyel. Elsőre sikerült a vezetői vizsgája, és szépen meg is dicsérték. Agyonra izgultam magam délelőtt, alig vártam hogy üzenjen, és áhhh... bőgni tudtam volna amikor láttam, hogy írta, Sikerült, megcsinálta! Olyan fantasztikus ember! Bárcsak ezzel az önbizalma is nőne, mert ha valaki ő aztán megmutathatná mindkét keze középső ujját az életnek, a Sorsnak, vagy Istencsávónak, hogy kapják be szépen sorba, kétszer, mert őt sem lehet megtörni! Ezt is megcsinálta, ügyesen, szépen, kitartóan. Szerintem ő példaértékű ember. Imádom! Minden álma így váljon valóra, ahogy ezt megcsinálta!

Arra már kevésbé vagyok büszke hogy Dani megint lenyomott egy betegséget karácsony előtt. Nincs olyan év, hogy ez ne így legyen. Negyedik évet járja az oviba, de eddig egy karácsonyi ünnepen vett részt. Ezek a modern mostra gyártott vírusok marhára érdekesek. Hogy lesz fosás után fülfájás...? Ez volt a terv, vagy csak így sikerült?  Meg kellene lepődni, de az sem megy. A lényeg hogy túl van mindegyiken, és van esély egy normális karácsonyra, vírusmentesen. Hurrá.

Betegen itthon töltött napjait pihenéssel töltötte, sírt, mert fájt, de aztán jobban lett, és segített. Mivel Jézuska már nagyon készülődik, közeledik, ezért segített pakolni. Ragaszkodik ahhoz Dani hogy a szobájában legyen a karácsonyfa, és mivel annak hely kell, ezért pakoltunk ezerrel, amiből kivette a részét. Tökéletes segítség volt Api is, Dani is. Hamar végeztünk. Dani kanapéját is előkészítettem, mert valami azt súgja, hogy annyira izgatott lesz a Jézuska miatt, szeretne majd a szobájába aludni, a karácsonyfa "alatt", mellett nahh. Nem egyedül. Hallani sem akar arról, hogy egyedül aludjon. Meglógni mellőle sem egyszerű, mert szuperszenzorai azonnal jelzik ahogy apja-anyja sunyiban távozna mellőle :D

Várom az ünnepet. Várom a nyugit. Mondjuk azt egész évben :D 

De hát mindig van valami amit utálnom kell. Napokban az akasztott ki, amikor hazafelé jöttem a vásárlásból, s ahogy a zebránál megálltam, valahogy olyan ürességet láttam. Valami hiányzott, valami megváltozott. Aztán rájöttem, hogy kivágtak egy hatalmas aranyeső bokrot. Az hiányzott az utcaképből. Nem kommentálom, de rájuk momentán nem vagyok büszke. Nagyon nem. De elenegedem. Megérett az emberiség a pusztulásra, ami a Föld golyóbisnak kapóra fog jönni, úgy is marha sok évre lesz szüksége rehabilitálni, amit művelünk. 

Ez még nem az évzáró blogom, de megígérem jövőre boldogabb posztok lesznek.