Család apraja-nagyja pihenő üzemmódban, én még pötyögök egy kicsit. Illetve Apa még meccset néz a tévében. Amióta Dani "kinézte" magának kedvenc focistának Haalandot, a Manchester City-ből, azóta még én is fel-felpillantok a meccsre, és örülök, amikor Dani kedvence nagyot alakít. Vagy megmosolygom Foden-t, mert az Dani szerint csúnya fejű bácsi😁 Dani az 5 évével, még így szimpatizál velük. Különben memória fejlesztésnek sem utolsó ez a sok csapat, és játékos, ami a focit illeti, mert Dancus nagyon érdeklődik a dolog iránt manapság, és némely "bácsiról" azt is tudja már honnan hova ment játszani, vagy a kispadon lévő az csak ücsörög, és milyen az már hogy negyven évesen némelyik már kiöregedett. Meg sem merném számolni hány darab focis kártyánál tartunk, de tegnap megtörtént a csoda -így fogalmazott Dani- és végre az egyik kártyacsomagban benne volt dedikált aranykártyán Haaland -az Istenünk 😁 Kábé olyan érzés volt neki mintha Willy Wonka csokijában találta volna meg az arany ticket-et.
Ami az influenzánkat illeti köszönjük, nem hagytunk még fel vele. Beköltözött kis testünkbe, mi meg nehezen engedjük. Dani már jobban lenne, ha az étvágya visszatérne. Mondjuk megint rengeteg gyógyszert szedett szó szerint kis szünetekkel, szóval ha a gyomra nem oké, annyira meglepődni sem lehet. A napokban próbáltam annyira összeszedni magam hogy megfőzzem a kedvenceit. Ezért csináltam neki paradicsomlevest betűtésztával, nem evett csak két falatot... Aztán főztem neki spagettit, mert sosem mond rá nemet, most abból sem evett három falatnál többet. Tegnap nem kérdeztem csak elkezdtem pizzát sütni, gondolván majd az illata meghozza a kedvét, étvágyát, ez be is jött, és annyit evett belőle, amivel azért már elégedett voltam. Ma is a kedvencével próbálkoztam, fasírtot sütöttem, ez is betalált, 5-öt bedolgozott. Az is valami. Ezek nem nagy főzések, ennyire telt tőlem. Ezek sem délre készültek, el, hanem magamat noszogattam, kezdjek már bele...
Ez az influenza nem az, ami emlékeimben szerepelt. Ezek a tünetek, koránt sem hasonlítanak arra, amiket átéltem már. Jó a láz, nem tudott másmilyen lenni. Ami nekem döbbenetes, hogy nem csak saját tapasztalatom, hogy ez más, hanem látom Janit is ugyan azokkal szenvedni, mint én. Ilyen sem volt még, amióta ismerjük egymást. Voltunk betegek, de így ennyire, meg ezekkel a tünetekkel nem. Persze ráfoghatjuk megint a szupermutálódásra, meg előadhatunk valami betanult tudományosnak mondható dumát, de van amit nem nyelek le. A mellébeszélést például nem. Olvastam egy cikket a lepkehimlőről is, amiben azt írták minden gyerek egyszer kapja el, most már überfasza lesz minden, mert Dani átesett rajta. Az megvan ugye, hogy én is elkaptam? Most akkor gyerek vagyok a negyven évemmel, csak a fociban számítanék öregnek, vagy megint nekem volt igazam, és időszámításunk előtt, amikor oviba jártam, azt sem tudtuk mi az a lepkehimlő. Érik az új Nobel-díj...
Közben elszállt a netem, és persze nem tudtam menteni amit írtam, úgy hogy egy visszafogott sikítást most kieresztenék, de no para annyira szívesen lepötyögöm újra...
Szóval arról írtam, hogy persze orvosi felügyelettel vagyunk itthon. A köhögés igen, ez ilyen 2-3 hétig is el fog tartani, a gyengeség majd javul. A legrosszabb ez a gyengeség rajtunk, meg a folyamatos köhögés, és az estére rendszerint megérkező fejfájás, émelygés, hányinger. Nyugodt éjszaka? - nem tudjuk mi az. Aminek örülök, hogy még mi Apival felváltva majdmegfulladunk, addig Danika tud aludni. Nem ébred fel arra, hogy mi majd kipusztulunk.
Két napja Danika az ablakban lóg. Kivágyik aranyom, de nincs egyikünk se csavargós állapotba. Ilyenkor felültetem az ablakba, kényelmesbe, ölelősen napozunk, így szívjuk magunkba a szmoggal teli D-vitamint. Szánalmasan szép...
Annyi kedvezményt kapott ma Danika, hogy elmentek Apával a közeli újságárushoz fociskártyát venni, és persze pont meglátott egy Lego-s újságot is. Nem baj. Ha már betonbörtönbe kell lenni legalább lekötötte magát valamivel. Mondjuk Api nem volt éppen jó állapotba amikor hazaértek, pedig tényleg nem egy távolság az, az újságosárus, csak se energia, se a légzőberendezés nem bírja még az ilyen egyszerű dolgokat sem.
Itthon jobbhíján pihenünk, tévét nézünk. Danibarát műsorokat, vagy a napokban a Tininindzsa Teknősöket kérte Dani. Egyszer csak eszébe jutott, hogy oviba a nemtudom melyik csoportba ezekkel a teknős figurákkal játszott. Sok állatos vadvilágos, dokumentum filmet is néztünk Danival, és egy filmet is Jók, és Rosszak iskolája ciműt. Annyira nem volt rossz.
Én néztem egy filmet telefonon, egyik émelygős, nem alvós éjszaka, Neflixen, azt hiszem az volt a címe Homály. Tetszett.
Ma megpróbáltam aktívabb lenni. Takarítottam a konyhába. Dani és Apa addig az ablakon nézelődött és számolták a kamionokat. Hát nem vagyok rá büszke de az amit más esetben fél óra alatt megcsinálok, most órákig tartott. Reggel még az volt a tervem, hogy takarítás, csinálok sütit, és főzés. Na a takarítás órákig tartott, négy óra volt mire annyira összeszedtem magam, hogy süssek pár darab fasírtot, petrezselymes krumplit készítettem mellé, a sütit is megcsináltam, -este hétkor, -holnapra...
Dani aranyos volt segített a takarításban. Amolyan tedd ide, tedd oda dolgokban. Még a felmosó vödörről is az ovi jutott eszébe, elmesélte hogy bizony az oviba piros színű a vödör, nem olyan mint a miénk. Sajnálom, hogy ennyit kiszakad a gyerekek közül, de ezek szerint csak mi vagyunk ilyen nyomorúságosak, hogy benyelünk egyszerre két vadiúj vírust.
Az vigasztal, hogy javul a helyzet. Ha arra gondolok, hogy múlt héten még mi minden fájt, ahhoz képest javulunk.
Szerettem volna együtt töltött időt, de nem ilyen áron. Nem tudunk minőségi időt együtt lenni, mert igazából csak kínlódunk. Hogy Daninak valami újdonság legyen nyomtattam színezőt neki. Annak idején még Lilinek is nyomtattam millió Barbie-s színezőt, most Daninak dinósat, Pókemberest, és még Haaland-ost is találtam. Alkotni is akart Dani, és bár kedvem most nem sok, azért csináltunk egy kukacot, amit ha szívószállal fúj, akkor megy előre a kukac. Pont ez jutott eszembe, mikor fújni se tudunk szívószállal, mert azonnal jön a köhögés... Meg aztán ez a papírszívószál, se a legjobb...
Mindegy. Így vagyunk most. Ez van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése