esti kikapcs

Dani alszik. Elcsúsztunk ma az idővel. Fél 10-re vittük ma az orvoshoz ahova két óra csúszással be is jutottunk. Bár megszokhattam volna, de nem tudom megszokni, mert nem bírom elviselni ha totális zavar áll be a napomba. Két óra úgy ment el az életemből, hogy nem tudok elszámolni vele - magamnak. Nem fél bele az életembe a káosz. Két óra iszonyat hosszú idő. Marha sok minden is belefért volna. Orvos után patika, ami szintén nem egy rohamtempós dolog, főleg ha azt vesszük bele, hogy a patikus annyira beszélt angolul mint én -sehogy- és végig várni, meg nézni ahogy hangosan, de lassan, magyarul beszél a külföldi csávónak, aki nem fogyatékos, és süket, csak éppen nem magyarul beszél....Tiszta vicc ahogy mi kezeljük a más nyelven beszélőt! Miből jön a gondolat hogy lassan mondva és kiabálva megfogja érteni a csávó mit mondd? Agyonra iskolázott emberekről beszélünk... Mindegy. Csak sorra kerültem. Utánra elsétáltunk a pékségbe. Ezt a részét szerettem a napnak, mert ma szuper az időjárás. Vagy volt akkor amikor mentünk a pékségbe. Annyi séta a levegőn kellett is Daninak is - láthatóan élvezte. Leültünk napozni az egyik padra még megette a pékségből kapott kajáját, aztán hazajöttünk. Pizzát sütöttem, ettünk, és addigra lett fáradt Dani, zsipsz-zsupsz elaludt. Mivel beteg nem ébresztgetem. Elcsúszott nap, elcsúszott este lesz, de ez van. Holnapra helyreáll a rend. 

És holnap is ki akarok menni a lakásból egy kicsit hogy élvezzem az őszt. Képtelen vagyok ennyi bezártságot elviselni, pedig az itthonoban is fel tudom találni magam. Tavaly, meg minden évben így indul az ősz. Lesz olyan hogy másban gondolkodunk, és nem bacikban meg vírusokban? Ilyen kezdés után milyen folytatásban bízzak? Idén kevesebb nap jár arra hogy itthon legyek Danival amikor beteg... Egyszerűen nem is értem, hogy amikor időzített vírusok vannak? Van min gondolkodni. Van mit megoldani, és pont ezért viselem nehezen hogy totális csúszásban minden amikor beteg lesz a gyerek. 

Szóval Dancusom pihen én meg jöttem pötyögni. Jöttem, mert szeretem, mert megnyugtat, és mert kávézás közben jól esik itt a gépen garázdálkodni, miközben az ablakon át élvezem az ősz hangulatát. Az illatát, ahogy a szél elcsendesedett, sötétedik, szürkül, de ezt annyira szeretem. Amikor az ősz beköszönt minden egyes alkalommal jön az emlékkép...

2010-re datálódik ez az emlék. Katához. Aki a régi blogomat követte annak nem lesz új a dolog, de aki nem ismeri a sztorit annak elmondom, hogy Kata és én mondjuk úgy nem voltunk legjobb barinők akkoriban. Sőt! Mokkáskanál víz is elég lett volna Katának ahhoz hogy belefojtson! Aztán egy napon egy kiadós beszélgetést követően megváltozott a helyzet. Így vagyok ma is az élők sorában. Elásva a csatabárdot, Kata elhívott magukkal valahova... Tata. 

Ezt a fotót akkor készítettem, és ahogy ránézek ma is érzem azt amikor odaérve kiszálltunk a kocsiból és úgy voltam vele, ha itt akar mégis kinyírni, és úgy elásni meg se találjanak, akkor elfogadom, sőt én ugrok a gödörbe, csak ott maradhassak abban az őszi csodában, abban amit akkor láttam, és amit átérezhettem. 

Egy hétvégét töltöttünk ott, és az őszi Tata minden csodáját megnéztük akkor. Annyira belém éget, hogy minden ősszel előjön ez az emlék. Semmihez nem fogható az ősz illata, hangulata, az őszi napsütés a valaha megélt legnagyobb csoda -nekem. 

Avagy az őszhöz köthetőek a csodák nekem. Hiszen a fiam is ősszel született. Csodanapsütés volt akkor is amikor jöttünk haza vele a kórházból, és őt is megérintette Tata szépsége már. Igaz eddig csak kétszer járt ott Dani, de éppen a napokban mondta hogy menjünk Tatára. Tiszta Anyja!

Lesz októberben egy kirándulós napunk, de nem Tata lesz a cél, egészen más, de onnan is lenyűgöző lesz az ősz úgy gondolom. 

Örömmel tölt el, hogy Danit ennyire érdeklik már ezek  kiruccanások, érdeklődve, nyitottan jön-megy. Ahogy az emlékei gyűlnek, és amikor eszébe jut, és említi jól esik, hogy maradandót adtunk neki. 

Hát így juttatta eszembe a mai napsütés a 2010-es csodahétvégét Katával. 

Őszi csodavilág. Ha meggyógyul Dani megyünk gesztenyét gyűjteni, falevelet, tobozt. Ilyeneket szoktunk. Ezekre vágyom, nem arra hogy itt üljek és ablakon keresztül keressem az érzést...

Tavaly minden betegség megvolt. Belefáradtam. És senki ne jöjjön a milyen vitamint adjak neki, mert az én gyerekem napi almaevése se tartja távol az orvost, pedig a titkos kuckóban tegnap két almát evett meg, előtte nap is kettőt. Ma nagyobb almákat vettem így egy lesz az adag, de ő minden nap gyümölcsöt eszik. Szőlőt, banánt, dinnye ment kilószámra, alma, szilva, kivi... mit mondjak még... ezek után jön a narancs meg mandarin szezon azt is naponta eszi, mert kéri. Ezek a modern vírusok szarnak minden vitaminra. Hány gyerekről hallok, aki gyümölcsöt se eszik, nálunk ilyen nincs. Az első aminek minden nap kell itthon lenni az a gyümölcs. A lényeg hogy nem tudom mit csináljak, de nem emlékszem olyanra hogy az én gyerekkorom ezzel telt volna... Aztán lehet tévedek, de hogy 3 éves kora óta így kell indulni az őszbe........