Feltámasztom, leporolom, megpróbálom....

 Nagyon hiányzik az írás. Ezért próbálom újra, meg újra leporolni virtuális naplómat, és betűkkel szórni tele. Most is csak remélni tudom, hogy aztán lesz időm, lehetőségem néha kezembe venni a gépet, és kiadni ami fejben van.

A héten még szabi van nekem is, Daninak is. Apa ma kezdett dolgozni. Az idő fergeteges, kellemes őszi vagy tavaszi nekem mindegy, de nem téli, az tuti. Danit nehezen lehet kicsalni a lakásból. Nem tudom mi lett vele, de tortúra elindulni. Ma sem volt egyszerű, de egy dologban nagyon egyformák vagyunk - Ha valamit a fejünkbe veszünk nem engedünk belőle- Éppen ezért nem adtam fel, és ha azt mondom megyünk, akkor megyünk. Mentünk. Elsőre a Tesco-nak adtuk meg a sokadik esélyt, hogy vásároljunk, de aztán bementünk, kijöttünk. Neeem, loptunk! Nem volt mit... :D

Kijöttünk, és Dani nagyon furcsa pózba állt, és mondom pisi lesz??? "Neeem...."-mondja. De. Az volt. Mikor hazafele tartok melóból naponta látok pisilőket a bolt mögött, mondom, hááát jóóó... Szóval kapva az ötleten mentünk és könnyítettünk a terhein :)

Rögtön kivirult, és a mehettünk a Rossmann-ba. Olvasta már valaki a Rossmann-os könyveket? Csúnyán fogalmazok de megéri az árát? Amúgy ott többen voltak mint a Tesco-ba. Ezen meglepődtem, de nem is lényeges. Amit akartunk meglett. Daninak vettünk fogkrémet, meg sampont. Annyira bírom, ahogy válogat :) "Anya, málnász szampont vegyünk jó?" Málnászat vettünk. :) Meg ami nem csípi a szemét :) Nagyon szuper lesz :)

Mivel újra csalódást okozott a Tesco, elmentünk a közeli Cba-ba. Azt úgy szeretem, mert van választék, meg mittudomén. Valahogy jó. Az árakról direkt nem beszélek, mert mindenki tudja kritikán aluli. Ja, meg a boltfele sétálva, megnéztem magamnak azt az ovit, ami útba esik. Móra-ovi vagy mi a neve. Nem is tudom. Még nem tudom mit szakértettek meg a mindenhez is értők az ovikról -tiszta jó ebben az idegben létezni- de úgy néz ki ovit kereshetünk Daninak. Talán azért marad nyitva egy-egy... Mekkora hatalmas ötletek...

Nem akarok ebbe belemenni, nehéz téma ez. Mindenkinek megvan a maga véleménye, tapasztalata, és a többi. Nekem is. Félek. Igazából féltem a gyerekeket, az óvónéniket. Szerintem a totális ellehetetlenítés a cél, de mondom pssszt. 

Azt tudom, hogy ha valaki azt mondja nekem úgy 5 évvel ezelőtt, hogy most ez lesz, kinevetem... 

Emlékszem amikor még csak terhes voltam, mennyit álmodoztunk, tervezgettünk Janival. Mennyit beszéltünk arról, hogy milyen lesz ha már megszületik Dani. Milyen érzés volt picinyke gyerekeket látni a játszótéren, vagy hallani az oviból kiszűrődő zajokat. Mindig azt mondtuk, majd ha Dani is ennyi idős lesz...

Aztán megszületett. Alig egy évvel később lezárták a játszótereket, amikor mi mehettünk volna megmutatni a gyerekünknek, hogy ez mi, az mi. Az emberek félni kezdtek egymástól, így mire mehettünk játszótérre nem találkoztunk sokáig senkivel, mert ha közeledtünk mások elrohantak. Az hogy nem került gyerekek közelébe, meglátszott rajta. Ezért (is) nagyon nehezen szokta meg az ovit. Nehezen fogadta el, hogy nem felejtjük ott, csak jó lesz neki kicsit kiszabadulni a bezártságból. Lassan eljutottunk arra a szintre, hogy most minden az oviról szól. Imádja a gyerekeket, az óvónéniket. Szilveszterkor levittük tűzijátékot nézni, és egyből azt mondta ezt elmeséli majd az óvónéninek. :) Most ami jó, ami működik, azt megszakítja valami agyonra iskolázott.... Hülye indokkal. 

Ha tudtam volna ezt 5 évvel ezelőtt.... Sokat gondolkodom a napokban arról milyen életük lesz ezeknek a gyerekeknek ha felnőnek... 

Ostoba szabályok, na meg beton-betonon. 

Ma például szomorúan láttam, hogy egy sor bokor eltűnt egy közeli parkból, helyére beton került. Egy borzasztóan fontos beton út. A beton út mellé, még egy... Közeli park. Lassan annak se nevezhető. Van egy rész ami beton utakból áll, és a közben marad egy kis fű, alig egy méteres facsemetékkel, vagy mi az, amit vagy kilopnak majd, vagy meg se marad, vagy majd 20 év múlva lesz belőle árnyékot adó fa. Ennek a parkszerűségnek a másik végében már épül a parkolólemez. Jelentsen ez bármit. A lényeg hogy sejthető, nem tartalmaz füvet, fát, bokrot, vagy bármilyen növényszerűséget, a mi nyáron nem melegszik fel 60 fokra, és még a levegőt is tisztítja. 

Szóval betondzsungelünk szépen fejlődik, betonból, beton nő ki, és milyen szuper lesz. Azt hiszem akkor utáltam meg ezt az egészet, amikor elbontották az ovi melletti elkerített részt. Valaha oviudvar volt, mert akkoriban még szükség volt erre, most már ovira se... 

Gyerekkoromban itt még parkok voltak. Az a tipikus retro park, fákkal, papsajttal, pitypanggal, meg télen, vagy ősszel azzal a fehérbogyós bokrokkal, ja meg az, az illatos fehérvirágos bokorral, amit sehol sem látok már. Néhány lépcsőház mellett rózsaszínű virágokkal borított rózsabokrok voltak, ahova szívesen mentünk megszagolgatni a rózsákat. Mi még csináltunk ilyeneket. 

Igen, sokat gondolkodom mostanában azon hogyan is tehetném majd jobbá ezt Daninak. Nem akarom, hogy nagyfiú korában majd sokkot kapjon egy erdőtől, mert nem tudja mi az a fa, mert eme betondzsunggelel felemészti, a sok marha okos, agyonra iskolázott mindent is tudó főispán vagy ispánné, vagy csak 'nacsasszony.

Mondjuk legalább az arapapagájt ismerni fogja. Mondjuk nem néztem utána, de azok se bírják a betonéletet nem?? Ne válaszoljatok. 

Elkalandoztak a gondolataim. Azt hiszem pont ezért hiányzott annyira a blogolás, írás. Nem változik jó irányba semmi, de kijött. Lehet azt a címet kellett volna adni a blogomnak, hogy csoportterápia... Ez most szöget ütött a fejemben... Lehet címcsere lesz.

Kezdéseken se kell majd gondolkodni, hanem csak leírom Zsani vagyok, 41 éves, betűfüggő, betonutáló. 

Maradok tisztelettel, egyenlőre befejezem, megjött a kicsikém a papától :)