Tegnap nyárnyitó volt. Ezen eseményre a városba koncertet adott a felére csökkent Modern Talking Band, vagy mi is a pontos neve, mostanra. Nem, az én kis családomat nem tudta Thomas magához csalni a melegbe, a tömegbe. Inkább egyéni nyárnyitót tartottunk. Délelőtt dolgoztam, hazaérve megfőztem a lencsefőzeléket, összeült a kiscsalád ebédelni, kicsit később Apával és Danival elindultunk a mi nyárnyitónak eleget tenni,- avagy mentünk szedret szedni. Most hogy mindenki Thomast várta, kihasználva a néptelen utcákat, mi inkább elmentünk a kedvenc szedrezős helyünkre, és szedtük a lekvárnak valót. Évek óta legeljük a fát, minden évben szedünk annyit, hogy néhány üveg lekvárt készíthessek belőle. Danika nagyon élvezte. Eleget nőtt ahhoz, hogy már ne csak annyi legyen a szerepe, hogy tartsa a dobozt, még mi apával szedjük a termést, hanem már ő is felérte a lelógó ágakat. Kis markába gyűjtögette, eszegette a friss gyümölcsöt.
Inkább ezen csendesebb, nyugodtabb családi eseményekre vágyom, a sok lélekgyilkos nap után. Valahogy a csillagok most megfingatnak mindent és mindenkit. Ezek összefogtak, vagy nem tudom mi van. Ez az igazi csillagok háborúja...
Kínomban már a napi csillagjóslást is olvasgatom, remélve szembejön a remény mondata valahogy így: "Önnél a mai naptól lezárul a lófasz időszak!" Még várom ezt a mondatot... Várom mert vannak olyan történések, események, idiótaságok hogy legszívesebben fognám a kis családomat, aztán erre az űrrepülős eseménynél félrelökném a tévében mosolygó űrbe utazókat, és kilövetném magunkat a csillagok közé, aztán bánom is én elkeringülünk ott űrszemétként csendben, és nyugalomban végre....!
De maradunk. Keresünk itt lent nyugis programot, és kiruccanást, amennyire ez lehetséges.
Dani a nyári szünetet nagyon élvezi. Nagyon jó döntésnek tartjuk, hogy nem visszük oviba, élvezze ki a szabadságot, amíg csak lehet. Meg aztán lehetne-e ezt a szabadságot jobban élvezni annál, mint hogy a napokat Lilivel tölti??? Dani szárnyal örömében, miközben Lili szabadsága oda :D Szívemnek viszont csupaöröm ez a határtalan szeretet. Még arra sem húztam fel az orrom, hogy munkából hazaérve Dani már köszönni sem akart nekem csak mosolygott, vigyorgott, olyan nagyképű volt, hogy Lilivel lehet. Kiesetem a kosárból :D
Iskolára is készülgetünk, már az iskolatáska és a hozzá való tolltartó megvan, mint ahogy az első iskolai szülői értekezlet is megtörtént. Apával ketten mentünk eme eseményre, és még a tanterembe sétáltunk a tanárnőt követve, bemutattam a sulit Apának. Itt ez van, ott az van.... Áhh, tiszta libabőrős lettem, olyan hihetetlen érzés volt feleleveníteni az iskolai éveimet, és most azért voltunk ott, mert a gyerekünk is megkezdi a tanulást ama épület falai között. Szerintem érdekes lesz a suli Daninak. Számok nagyon érdeklik. Bár mi nem erőltetjük neki, hogy tudjon számolni, és írni, erre az iskola való nem én, mégis olyan lelkesen adja össze a számokat fejben.
Új időszak, és élvezem a változásokat, amiből manapság jócskán kijut. Nem kedvemre való esemény is vár ránk, de lezárul minden hamarosan, és tényleg szeretnék majd pár olyan napot, hogy valóban semmire, de semmire ne kelljen gondolnom.
Este nyolc óra felé értünk haza a terápiás szeder szedésről, majd 10 órára a szederlekvárunk már hűlt üvegekbe töltve. Ezek hatnak rám nyugtatóan. És hogy Daninak mennyire tetszett az egész, be sem állt a szája csipogott, mesélt. Együtt. Nyugalomban. Kizárva a külvilág zaját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése