Tél

 Az elmúlt napokban az időjárás elkezdett az évszaknak megfelelően viselkedni. Pedig azt hittem már nem lesz hó. Dézsiland-ben már semmi sem biztos. Gondoltam már Holle-anyót is manipulálja, vagy eladta, vagy kiöntötte betonnal. Szánkóból is polcot terveztem Dani szobájába, de most örülök, hogy nem tettük még falra. 

Reggel amikor Dani megébredt, ölembe vettem és ablakhoz vittem. Álmos szemmel, de nagy örömmel nézte a havazást. Belegondoltam, hogy mekkora csoda ez neki. Szerintem ő már sosem fog olyan havas élményeket szerezni, mint én gyerekkoromban. Mi még giganagy hóembereket gyártottunk, és bőven maradt még hó... 

Bár nem csak a hó marad neki mint néhány évenkénti csoda, de lassan a zöld színt is csak ceruzában ismeri majd... 

Szóval lelkesen kezdődött a nap, és tök jó volt, hogy nem kellett kérlelni menjünk le, hanem ő maga kérte a csavargást. Reggeli, na meg a kakaó után lementünk bizony. Leporoltuk a szánkót, és irány kifelé!

Volt szánkózás, hóemberépítés, tátott szájjal felfele nézés, hógolyózás, és mire boltba mentünk addigra már fáradt volt, így a boltban se volt az hogy ezt kérek meg azt, hanem komótosan, fáradtan ballagott velem :) 

Tényleg áldom ezt a mai délelőttöt. 

De itthon sem tétlenkedett. Szeretem Daniban, hogy mindig megkérdezi miben segíthet, és mivel a lelkesedését szeretném megtartani, így mindig találok feladatot neki. 

Egyik kedvence a rántott hús, és ma azt készítettünk ebédre rizzsel, almaszósszal. 

A panírozás pedig pont neki való feladat. Nem csak lelkesen, de tempósan forgatta a husikat lisztbe, tojásba. Morzsás rész az enyém volt meg a sütés, apa pedig mindig ott segített ahol még éppen kellett. 

Biztosan az oviban is segítenek tálalni az ebédhez, mert ezt a részt is szereti. Kezébe adom, mit vihet az asztalhoz, és ügyesen szortírozza a tányérokat, evőeszközöket, szalvétákat oszt mindenkinek. (Óh, Istenem, ha már a fákat nem tarthatjuk meg kérlek legalább a lelkesedését, és jó szokását tartsuk meg! Köszi. Ámen, meg ami kell) 

Amennyire nem szerette a húst, semmilyen formában, most már annál jobban eszi. Kettő rántott húst tuti megevett! Bánom is én ha rizsből kevesebbet evett, vagy almaszósz nem kellett. Sokat változott. Mindenben. Nagyfiúsodik. 

Most pihen a kiskukta. Hó, meló, kaja... elnyomta :) 

Megvolt az első dolgozós hetem. Oviszünti, és beteg szabival indult a hónapom, ezért ez a hét volt az első dolgozós hetem. Rögtön egy szombati túlórával is. Tudom betegesen hangzik, de élveztem, hogy mehetek. Egy kis pörgés, kimozdulás, jövés-menés. Én szeretem. Annyi mindent tudok tervezgetni, még melóba sétálok, vagy éppen hazafelé jövök. 

Daninak nem volt ilyen egyszerű. Nem tudom most mi van vele, de egész héten ment a duma, hogy nem akar oviba menni, meg igazából sehova. Nem jellemző ez rá. Remélem gyorsan jött, gyorsan megy érzés ez nála. Attól függetlenül, jól érezte magát az oviba. Minden nap. 

...és mennyi emberen látszott ma, hogy jól érzi magát. Mennyien kint voltak a szabadban. Jó volt látni. Ez kevés hó, milyen nagy örömet tudott okozni. Most kíméljenek meg a hólapátolós szenvedők. Két évente egy napot ki lehet bírni nahh! Régen volt már az, az igazi lapátólos dolog. 

De ahogy a nap telik, múlik, úgy múlik vele az élmény, és olvad el az a kevés is ami esett. Majd... talán... egyszer még fog esni...