Ez a május más mint a tavalyi. Most az eső kapja a főszerepet, amit a tollkóros lány egyáltalán nem bán. Ez az ő ideje;- ahogy mondani szokás. Szereti az esőt. Szereti hallani az esőcseppek kopogását az ablakpárkányon, érezni az illatát, látni a növekvő tócsákba hulló cseppek alkotta köröket. Vízjegyben született, ezért nincs meglepő abban, amit az eső éreztet vele. Jó. Nyugalmat áraszt. Panellakása ablakán nézi, ahogy az eső esik. Gondolataiban abban a mindentől távol lévő tóparti házba képzeli magát, amibe lelke legmélyén vágyakozik. Ilyenkor sokszor képzeli el, ahogy ott ül a kis ház teraszán meleg pokrócba bújva, kezében forró tejeskávéval, csendben, nyugalomban és nézi, hallgatja az esőt.
Ez amolyan vágyálom. Egy nagyon régi álom. Régóta menekül el gondolatban a kis tóparti házban, amikor a lelke úgy kívánja. Távol a világ zajától, a zűrzavaroktól, néha igen - az emberektől is. Élénk fantáziája eljátszadozik a gondolattal, milyen is lehetne ott élni. Létezik e egyáltalán egy ilyen nyugodt kis otthon, egy kisebb tóval, erdővel, fákkal, növényekkel körbevett csodavilág. A tollkóros lány fejében, mindenképp létezik ez a csodavilág. Régóta.
Amikor az élet túl sok terhet ró rá, akkor látja lelki szemei előtt a tavat, a kis házat, az erdőt. Legtöbbször csak saját magát látja ott, ahol sétálva magas fűben, vagy tavat nézve esőben, de látta már mellette sétálni még olyan kicsi fiát is. Ilyenkor még boldogabb ott lenni. Még boldogabb a képzeletbeli idill.
E képzeletbeli világából a valós dolgok hozzák vissza. A feladatok sokasága, a tennivalók fontossága.
A mai esős napon vásárolni ment kedvesével. Panellakásuk szobáját tervezik felújítani. Nem csak azért mert szükségszerű, hanem mert még mindig jóleső érzés szabadulni a múlttól, és a fájdalmas emlékektől. Vagy egész egyszerűen közelebb hozni a képzelt csodavilág egy aprócska darabkáját. Tó, és erdő nem lesz. De van elég ötlete, terve, fantáziája ahhoz, hogy az otthona is csodavilággá alakuljon szépen lassan. Nem érzi úgy, hogy az álma annyira elérhetetlen lenne, csupán csak újra kell gondolni.
Az eső végig kísérte útjukat az áruház felé. A lány figyelte a természet változását, ami a sok esőnek tudható. Gyönyörűek a fák. A fű is magasabbra tudott nőni. Éppen mint gyerekkorában. Hiszen akkor is szeretett a magas fűben ülni, pitypangból koszorút fonni, árvacsalánból és pásztortáskából csokrot szedni anyujának. Ma már alig látja kedvelt növényeit, oly gyors az emberi kéz okozta pusztítás.
Az út nem hosszú. Az áruházban válogatva, nézegetve jóleső érzés tervezgetni. Elképzelni azt milyen is lesz. Párjával, nincs köztük vita, ellenkezés, nem megegyezés. Közös álmokat váltanak valóra, együtt képzelik el a milyeneket.
Kevés az idő, amit kettesben töltenek, így ilyenkor intenzívebben élik meg a jelen dolgait. Gyorsan telik az idő, de boldogságot okoz a közös tervek megvalósítása. Otthonukban pedig a kicsi fiúk várja haza szüleit.
Ő a büszkeségük. Megkapták, mert megérdemelték. Becsülik, és vigyáznak rá.
Szereti nézni gyermeke őszinte, tiszta énjét. Az érdeklődését, a nyitottságát, a kíváncsiságát. Még ha akadnak is nehezebb napok, sosem cserélné el ezt az életet semmire sem.
Fiában látja elhunyt testvére vonásait. Néha gondolatban elkalandozik, és elképzeli milyen lenne ha a húga még itt lenne. Aztán mégis jobb visszatérni a valóságban, mert a múlt árnyéka szomorúságot hoz csak. Az élet olyan más lett, annyit változott abban a 11 évben, amióta a húga itt hagyta a földi poklot. Teljesen más volt az élet, az életük akkor is, és most is. Jobb a múltat nem visszahozni.
Már nem szeret a tollkóros lány a múlton elmélkedni. Volt idő, amikor annyira mélyen tartotta a múlt árnyéka, annyira fájó időszak volt, nincs miért emlékezni. Már jó ideje csak a jelen foglalkoztatja, és a jövő milyensége. Persze akad egy-egy olyan nap amikor a jövőt sem kedveli, de megtanulta kezelni a nehézségeket. Nem mindig egyszerű, de bonyolítani sem érdemes.
Szereti az esőt, a családját, és már életét is. Nem mindig gondolt így az életre. Akkor változott meg minden amikor ő maga is életet adott. Akkor amikor kezében tartotta újszülött fiát, amikor az aprócska emberkének megígérte hogy minden szép lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése