Végre megérkezett ez az ősz illatú hónap. Imádom. Szeptember. 5 éve ezen a napon voltam délelőtt az utolsó NST vizsgálaton, majd busszal tesómékhoz mentünk, ők bográcsban főztek valami finomat, és azzal vártak minket. Aztán éjjel mentünk a kórházba, mert Dani úgy döntött mégsem marad farfekvéses, megfordult. Megküzdött vele, de sikerült, csak megrepedt a magzatburok. Most is olyan, ha valamit a fejébe vesz, akkor azt tűzön-vízen keresztül viszi! Szeptember 3-án született meg. Egy aprócska, szilvaszínű kis emberke. Az én gyönyörű picinyke kisfiam.
5 éve változtatott meg. Valamennyire biztos. Aki a régi blogomat követte az tudja, hogy más lettem. Már nem utálok annyira, és még ki is merem mondani szép az élet, a világ, bár azért ezer dologba bele tudok kötni, és még mindig lehányom szavakkal azt aki megérdemli :D
Szeptember. A szülinapok hónapja. Dani kezdi, aztán a Szerelmem is szeptemberi születésű, meg mama is. Daninak nincs nagy igénye a szülinappal, csak sok ajándékot kapjon :D Az a lényeg sok legyen!
Szeptember. Egy új időszámítás kezdődik az oviban. Új helyen. A döntés, nem saját, hanem muszáj. Bezárt a másik ovi. Valamire nagyon kellett az épület. De ebbe bele se megyek, erről már írtam, ezen már kiakadtam, kibuktam - bár azt is tudom feleslegesen. Bezárt. Most nézhetjük végig a pusztítást. Egyenlőre az oviudvaron. Bár egy "böffenés" elhangzott, hogy marad úgy ahogy volt, mert ha kell kinyitják, attól függetlenül még ki sem hűlt a gyerekek után a hely, máris megkezdték a rombolást. Ahhoz képest, hogy a nagy szlogen a "Szívügyünk Győr", szerintem az Így pusztítjuk el Győrt helyén valóbb lenne. Ahol kárt lehet tenni, amit össze lehet omlasztani, azt nem hagyják ki.
Emlékszem egy volt kollegina mesélte, hogy ők, szülők fizettek be pénzt, hogy megépülhessen az ovi udvarán egy fából készült tároló bicikliknek. Már annak is csak a hűlt helye van. A kis faháznak, a kinti játékoknak... Valószínű csak én utálom ezt de a szemem láttára megy tönkre minden. Persze szupertitkos dolog történik ott, avagy ahhoz nem volt pofájuk, hogy elmondják mit tesznek vele.
Bárcsak ez egy rémálom lenne, amiből egyszer felébredünk, elillan. De ez nem rémálom. Ez a valóság. Az a szar ebben, hogy nem tudok mit csinálni. Itt pattogok, hogy bakker, hagyjuk ezt abba, nem csináljuk már ezt, hiszen saját magunk ellen vagyunk, de a kutyát nem érdekli. Valamelyik régebbi blogomba írtam, hogy kellene a szemet felnyitó meteor. Jól ide becsapódna, nem nyírna ki minket mint a dinókat, csak olyan figyelemfelkeltés, hogy bakker állj le ember, mert a következő jobban betalál... Dinók is mit követhettek el, hogy nekik nem volt figyelmeztető meteor, hanem egyből megkapták a tutit... Vajon a dínóovi bezárás volt az utolsó csepp, vagy a dinóaksigyár húzta ki a gyufát, annyira, hogy megkapták az égi áldást, és huss... a Föld kapott egy új lehetőséget... Kikupálódott, erre jövünk mi emberek, és ezt csináljuk... Komolyan mi a fene van a fejekben, hogy ezt tartják jónak...
Délelőtt mentem "sok" játékot venni Danika szülinapjára, megint láttam az egyik helyen, hogy két fát kivágtak. Mi a faszom ez a fakivágás?? De komolyan. Persze... hirtelen minden fa öreg lett, beteg, meg a vihar - még jó hogy van mire fogni. Emlékszem tinikoromban, amikor az ovi mellett még zöld terület volt, park, -nem ám parkoló- volt ott egy csomó fa, de csak egy fa volt ami kiszáradt. Éveket nézegettük a fát, aminek sosem nőtt már levele, de ott volt. Baszott rá a városvezetés, a fakiírtók, de még a vihar is messzire elkerülte... Hogy a fenébe kezdődött ez a hirtelen ki kell vágni a fákat dolog?? Mikor kezdjük el írtani az ilyen döntés hozókat?
Persze, hogy visszasírjuk a múltat. Mindenki azt mondja hogy régen ez vagy az milyen jó volt. De egy lépést se teszünk annak érdekébe hogy megállítsuk ezt a pusztulást.
Imádom az őszt. A falevelek színeit, ahogy hullanak. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy Danival szedünk majd szép színes leveleket, lepréseljük őket, majd egy albumba lefűzve valamilyen kreatív módon eltesszük emlékbe, hogy néha a jövőben elővehessük, megnézni milyen is volt az amikor még voltak fák, levelek... Tényleg sokat gondolkodom azon, hogy időkapszulát kéne csinálnunk.
Tennék bele képet az oviról, hogy volt, csak kellett a betonnak a hely, meg ugye a falevelek... Sokat agyalok azon milyen lesz Dani felnőttkora. Nem akarok kiábrándító képet festeni a jövőről, de nagyon afelé haladunk, hogy időkapszulából fog megismerni dolgokat...
Szeptember. Dani 5 éves lesz. Végigcsinálta a Covid bezárkózást a betonkockába, végignézi ahogy kapzsi emberek elpusztítják az oviját, ami csak adott neki -pajtásokat, gyerekeket, óvónéniket, dadusokat, élményeket-, és nincs vége.
Nem akartam ilyen lehangoló posztot írni, csak mindig elkap a harci ideg, amikor meglátok egy üres hézagot, hogy hello a fa hova lett??! Ez tök lehangol. Valahogy nem tudok elmenni a dolog mellett.
Ősz. Szeretem. Esővel is, napsütéssel is. Illatát, az érzést, a borzongást. Amióta Danika itt van nekem még a tökfaragás is szuper dolog. A tea is ilyenkor finomabb, a maradék fa sokkal szebb.
Jó lesz az ősz. Van ötletem már az őszre Daninak, mit akarok mutatni neki, milyen élményben szeretném hogy része legyen. Most hogy megtapasztaltam a nyaralásnál milyen türelmes, ügyes, így sokkal egyszerűbb a dolgom. Lakással semmit nem tervezünk egyenlőre, most már Dani lesz a főszerepben, és az élmény gyűjtés!
Ismerek olyan helyet, ahol vannak fák :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése