Nyaralásos poszt

 Isteni idő van! Esik az eső, tovatűnt a dög meleg, szóval ez az amit nagyon de nagyon szeretek! Alig pár perce jegyezte meg a Szerelmem, hogy fel vagyok dobva :) Ő is tudja, ez a nekem való idő! Ilyenkor tudnék mindent is csinálni egyszerre.  Főzésen már túl vagyok, a mosógép anélkül is végzi a dolgát, hogy őrt állnék mellette, pakolgattam is, de most olyan mesélhetnékem is támadt. Szóval egy popóval akarok megülni több lovat :D

Több oka is van annak, hogy a nyaralásról szeretnék mesélni. Egyrészt persze mert nagyon jól sikerült, másrészt mert egyáltalán sikerült, harmadrészt hogy szégyen szemre Győrben több milliárdból sok tengericsillagos, élményfürdőnek csúfolt akármicsodát építettek Mekk Mesterek. Nem jött össze. Koszos, nem működő, és iszonyat drága, napos, mert itt Győrben úgy látom az elsődleges szempont a fák irtása. Ez lett a legfontosabb tennivaló. Rohadjunk meg a betonon, amit a Nap ezerrel forrósít. Napok óta egyetlen jó véleményt nem olvastam a helyről, így egyre jobban erősödik bennem, hogy milyen jól tettük, hogy Balatonra mentünk. 

A győri katasztrófa élményfürdőt nem tudom megcáfolni, de a Balaton gyalázását szeretném! Viszont ha bárki jót is tud mondani Győrről, meghallgatom, bár nem tudom meggyőzhető tudok-e lenni, annyira csúszunk lefele ezzel a várossal...

Vonattal utaztunk Balatonra. Első kis családi nyaralásunkra. A tavalyi és az idei nyár egy része is lakásfelújítással telt el. Bár idén csak a szobát terveztük rendbe tenni, pont azért, hogy a nyár a miénk lehessen, a fürdőszoba fala ázni kezdett, szóval nem tolhattuk magunk előtt a dolgot. Jövőre tervezett fürdő-wc felújítást most kellett megcsinálni. Viszont megegyeztünk a Szerelmemmel, hogy ha időben végzünk, és marad még a nyaralásra is, nem visz el mindent a meló, akkor Danit elvisszük nyaralni, mert türelemmel csak vár, és vár... Megérdemli! 

Minden hirtelen intéződött. Nem gondoltam, hogy tudunk szállást foglalni, gondoltam úgy is minden tele lesz. Végül találtam egy üdülőt, ahol jó árban találtam helyet magunknak, és a strand is közelben van. Mivel Danival ennyit még nem utaztunk, próbáltam mindent egyszerűsíteni, nem tudtam mit hogy fog bírni. Szállásfoglalásnál az a kikötésem volt, hogy nem akarok idegenekkel közösködni. Közös konyha vagy ilyesmire gondolok. Azt sem szerettem volna, hogy megmondják nekem mikor akarjak reggelizni, ebédelni, vagy mikorra érjek vissza meg a többi. 

Vonattal mentünk, mert úgy gondoltam a hosszú út alatt Dani fel tud állni, wc-t használni ha szükség lenne rá. Győrből Tapolcára mentünk, majd ott szálltunk át arra a vonatra ami aztán Balatonfüredre vitt minket. Jó hosszú út volt, de odafele viszonylag zökkenőmentes. Persze valami gikszer mindig akad. Tapolca fele haladó vonatunkon nem működött a wc. De szólt a kalauz, -főleg mert gyerekkel voltunk és hosszú úton, amit egyébként tök figyelmesnek tartottam- hogy ha wc-re kell menni szóljunk, leszállhatunk a soron következő állomásnál, és megvárnak mindenkit hogy visszaszálljon a vonatra! Ennek ellenére volt aki morgott, de ezen meg sem lepődtem, pedig a problémára volt megoldás. Hazafelé tartó vonatúton esett le miért kezdtek el morogni. Ugyanis a hazafelé tartó vonaton egymás kezére adták a kilincset. Egy perc szünet nem volt abban a rohadt wc-ben. Az 5 éves gyerekem sem kínlódott a vonaton, de hogy aki fél óránként ment be pisilni, az számomra furcsa volt. Bennem volt már hogy megemlítem neki nem kéne-e dokinak ezt megemlíteni, nem normális álandóan hugyulni... 

Szóval odafelé minden rendben ment. Hazafelé már Balatonfüredről késve indult a vonat. Mozdonyt kellett cserélni. Aggódtunk is hogy lekéssük a csatlakozást Tapolcán, de az a vonat is késett, szóval nem késtük le, hanem még mi vártunk rá. Amikor beérkezett és felszálltunk rá, majd elájultam... mint a heringek a dobozban. Fél óránként hugyuló heringek... Borzasztó volt. Folyamatosan türelemre intettem magam, és visszaszámoltam az állomásokat... már csak ennyi és Győr... már csak annyi is Győr... 

Szóval jövőre ha megyünk csak is hétköznapi hazaúttal is, mert ez igazán egy szomorú vasárnap lett...

Na de a megérkezés! Hosszú izgalommal telt vonatozás után, mire kockára ültük a popsinkat jól esett leszállni a vonatról. Elsőre boltba mentünk kajáért, amiért Dani elsírta magát, mert őt rohadtul nem érdekelte a bolt, csak a Balaton! Nem hisztis, de olyan izgalomban volt, hogy kiakasztottam a bolttal! De bolt után a szállásra mentünk egyből. A kis apartman egyből tetszett nekünk. Tiszta volt, patyolattiszta. Olyan nekünk pont elég kis lakrész. Volt egy kisebb konyha, indukciós főzőlap, hűtő, fürdő-wc, és ágyunk ahol aludhadtunk, meg a klíma, ami miatt most tüsszögök, folyik az orrom, de akkor is jó volt :D Erkélyünk is volt,  kiülni nem lehetett, mert dög meleg volt kint. Nem volt lényeges, csupán ruhát, törölközőt szárítottunk kint. Mondjuk arra szuper volt. 

Sejthetitek nem húztuk az időt, csak fogtuk a strandos cuccot, és mentünk is fürdőzni. A Kisfaludy strandhoz voltunk közel. Olyan 10 perc séta, egyenes árnyékos úton jutottunk oda. Az árnyékoson van a hangsúly, ugyan is Balatonfüreden még értékelik a fákat, meg bokrokat, nem úgy mint Győrben. A strandra csupán 4400 ft-ért mentünk be hárman (2 felnőtt, egy gyerek). Négy óra után már kedvezményes jegyet lehetett venni, hat óra után pedig ingyenes a belépés. Ezt azért emelem ki, mert a győri csodafürdőbe azt olvastam, hogy egy 5 tagú család 35 ezerért ment be... hoppá... 

Természetesen ami nekem fontos volt, hogy legyen egy gyerekeknek kialakított pancsoló rész, és volt. Dani kezdeti megilletődöttsége után felszabadult, és sikongatott örömében! Apával pancsoltak a legtöbbet. Én csak a lábamat áztattam, avagy onnan hűtöttem magam, a cicim nem gyógyult meg teljesen, és nem akartam áztatni a Balcsiba. De ez tök lényegtelen, nekem az volt a fontos, hogy lássam Danit mit szól hozzá! Már mint a Balcsihoz. Volt már de akkor csak kettő éves volt, ő nem is emlékszik rá! Mi igen! Akkor is alig lehetett kihozni a vízből, és most is volt pityergés, amikor azért csaltuk ki, hogy egyen valamit. Halat akart enni. Nagyon szereti a sült hekket. Kapott. Na azt a nagy halat amikor meglátta, egyből elmúlt a hiszti. Csak úgy tömte magába a frissen sült halhúst. Estére mentünk vissza a szállásra, amikor újra megéhezett. Spagettit főztem ami szintén a kedvence. Gyorsvacsorát akartam csinálni, és bár csak egy főzőrész volt azon a főzőlapon, attól függetlenül hamar elkészültem a kajával. Nyaralás alatt nem érdekelt mikor fekszik le aludni, meddig akar fent maradni. Hagytuk had élvezze ki az ottlét minden percét. 

Első éjjel nagy vihar érkezett, amire felébredtünk. Nem sokat aludtunk. Mire reggel 9 óra fele elindultunk a Tagore sétányra, addigra Dani kezdett nyűgös lenni a fáradtságtól. Az is csak addig tartott nála, még a sétányra nem értünk, és meglátott egy Minecraft-os kardot. Megkapta. Rögtön elszállt minden fáradság belőle. 10 órakor indult az első sétahajó, arra igyekeztünk. Az egy órás hajóút nekünk olyan 6000 ft körül volt. Nem volt tömeg a hajón, akkor még meleg sem, és Dani eleinte nagyon élvezte, de neki egy órát elülni azért hosszú volt. Az út végén sikerült lekötni a figyelmét. Integettünk a mellettünk elhaladó vitorlásoknak, na meg kitaláltuk hogy versenyzünk velük :) 

Hajózás után visszamentünk a szállásra, muszáj volt pihenni. Nem kellett Bóbitát énekelni, meg cirókázni Danit. Nagyon jót aludt. Pihi után persze újra strandolni mentünk. Mivel akkor már bátrabb volt a vízben, vettem neki egy gyerek matracot. Apa ráültette Danit és tolta, Dani meg csak élvezte a dolgot. 

Szombaton is sokat strandoltunk, de az este volt a lényeges. Este vittük el Danit újra a Tagore sétányra. Ami egyébként a szállásunktól szintén nem volt messze. Nagyon tetszettek Daninak az esti fények, és az a nagy fényrúdon világító gömb, amit vetetett, mert hát látta a gyerekeknél, ő se maradjon ki... Vacsorázni ültünk be egy nekünk szimpatikus helyre, majd meglátta azt az emlékművet, amit a hajós tragédia emlékére állítottak. Itt azért megemlíteném azt hogy a kaja semmivel sem volt drágább mintha itt ettük volna Győrben valahol. Mondjuk a lángost szokták emlegetni hogy Balcsin az milyen drága, de mi itt nem lángost ettünk. Amúgy meg itt Győrben a teszi (tesco) melletti lángosos is drága, mégis mindig van vásárló ott... Szóval az emlékműnél tartottam, hogy Danit az mennyire megérintette. A szállásra amikor sétáltunk vissza, akkor kellett elmesélnem Daninak, hogy milyen emlékmű mi történt. Csendben hallgatta a történetet, és kérdezgetett hogy de miért... Persze próbáltuk gyerekbarát verzióban elmesélni, de nyilván nem ostoba, folyton visszakérdezett. 

Az utolsó esténk szuperül telt, minden úgy alakult ahogy szerettük volna. Másnap reggel indultunk haza. Szerettem nagyon azt a pár napot! Szerettem, hogy sikerült Danit elvinni nyaralni, szerettem, hogy ennyi új élményt adhattunk neki, szerettem hogy a mi kis családunk ilyen jól érezte magát, és szerettem, hogy egyáltalán nem olyan a Balcsi mint ahogy szidják. Legalábbis nekünk nem olyan volt!

Büszke vagyok, és voltam Danira, mert a hosszú úton is türelmesen ült, és várta a megérkezést. Annyira tetszett látni a kis boldogságát, komolyan örömmel tölt el hogy nem maradt ki. Persze öröm az új fürdőt is használni, szóval nem panaszkodhatunk, mindent megoldottunk amit akartunk. 

Begyűjtöttünk egy jó nagy élményt, meg tapasztalatot, szóval, jövőre tuti ismétlés :)