2023. október 30., hétfő

Virágzó maffia

Írtam pár posztban hogy elég pozitív, jó időszakot élek meg mostanában. Ez még tart. Megint van mögöttem pár sikeres dolog, megvalósított terv. Ennek örülök. Annak is, hogy Dani jobban lett, és elmehettünk Pannonhalmára a sógorommal, az anyukájához. Illetve először a tesómért. Dani nagyon szereti őket, és engem le is pattintott, Meli kellett hogy Dani mellé üljön, Meli kezét fogta, és csak Meli és Tibi léteik ilyenkor. Ez nekem jó érzés. Szóval szuper volt a séta, a kikapcs, a nap Pannonhalmán.. Aztán Dancus két napot ment oviba. Kettőt. Nem többet, kettőt! Ritka pillanatok egyike volt, hogy apával ketten mentünk Daniért pénteken az oviba. Jókedv, öröm és bódottá érzéseiben telt a péntek délután. Éjjel aztán apa ébresztett. Az emberlánya meg örül, amikor a párja ébresztgeti éjjel, de ááhh! Apa, kérte nézzem meg Danit, mert szerinte olyan forró mindene a gyerkőcnek. Valóban az volt... Beletudtam volna üvölteni a világba... Lázmérés, és éjszakázás... Nehezen de segített a gyógyszer. Már reggeledett, amikor Dani visszaaludt. Amikor felébredt megint lázas volt. Gyógyszer, de semmi hatás. Vizesruhával hűtőttem, hogy a teste visszacsökkenjen a normál hőre... 

Esküszöm, ilyen a mesében sincs... Egy hétig pihentettük, gyógyszerrel tömtük, jól lett, két napot ment oviba, és iszonyú szarul nézett ki! Nekem olyan téves illúzióim voltak az oviról. Emlékszem amikor kisbabaként az ölemben tartottam, és arra gondoltam, milyen lesz, amikor ennyi idős lesz, oviba jár, játszik a gyerekekkel, mondókákat tanul és stb... Erre az első ovis évében többet volt itthon betegen, mint oviba. Aztán kitalálták a nagyemberek, hogy nem szocializálódik... AzanyámÚristenit, komolyan??? Aztán jöttek a jótanácsok, szedessek vele ezt, szedessek vele azt, meg az is milyen szuper, és szedje be, meg azt is szedje be! Komolyan mondom a temetőkben dílerkedő nagymamik se szednek annyi kemikáliát, avagy gyógyszernek nem minősülő, de egyébként Úristendeaztamilyenszerez dolgot, mint amit Dani 3-5 éves kora között szedett, szed, eddig! Mert gyanítom ennek még nem mostanában lesz vége. Kibaszottul megy a gyógyszermaffiának...

...és ezt tolják a képünkbe:

Nem! Nem vettem még ki semmit a dobozból! 4000ft-ért vettem egy 3/4 részben üres dobozt basszus!!! 







Ez a böszme nagy doboz tartalmaz egy 8ml űrtartalmú csodaszert, és....







...a képen látható cetlit. 

Tudom én vagyok az örök morgó, és idegbaj, és elégedetlenség, és aki a legtöbbet köpköd azokra akik fákat vágnak ki... De ezért komolyan megérte fát kivágni?? Komolyan ekkora doboz kell egy 8 ml-s üveghez?? Komolyan ezt ki a búbánatosagyhalott találta ki??? 

Állítsátok meg a világot, hogy kiszállhassak.... Nekem néha annyira sok(k) minden is. Ezek a vírusok, amik csak úgy változgatnak maguktól persze, és tök érdekes módon mindig ugyan abban az időben indulnak újra. Persze elhiszem, hogy ehhez senkinek semmi köze, csak itt lapulnak a gesztenyefán, és amikor a kiolvassák a naptárjaikból, hogy menni kell, mennek. 

Amikor terhes voltam Danival, mindig arról kérdeztek félek-e a szüléstől. Nem.-Mondtam. De arról senki nem beszélt nekem soha, hogy az ovi nem az aminek látszik. Senki nem említette, hogy papíron lesz csak ovis, de egyébként itthon lesz kibaszott szarul, felváltva taknyosan lázasan fosva. Senki nem mondta, hogy ez így zajlik. 

Nem emlékszem, hogy ovis éveim így teltek volna. Arra emlékszem, hogy ott voltam, és arra akartak kényszeríteni, hogy beszéljek velük, és játszak valakivel. Nem beszélgettem, mert nem éreztem fontosnak, és az hogy hol lakom is csak nekem volt fontos. De ezt kérdezgették, mert tudni kellett. Tudtam, csak nem éreztem úgy hogy nekem erről beszélnem kell. Erről sem. Azóta ez megváltozott, és egyre többször érzem úgy hogy beszélni kell dolgokról. 

Amikor ovis voltam, inkább egyedül voltam és virágot szedtem. Akkor még voltak virágok. Még volt ilyen lehetőség... Ma már alig megnő a fű, már tövig kell nyírni, nehogy már látszon valami kis zöld... Már akkor is többre értékeltem a növényeket mint az embereket. Valószínű aki emlékszik rám oviból, úgy véli én voltam a szuperantiszoc, de ez van. Most is ritkán szeretek 😃 Viszont van egy kis családom, és amikor ez így alakult nem gondoltam, hogy úgy fogom érezni legszívesebben búrát húznék magunk köré. Lehet iszonyú naiv vagyok, de tényleg eszembe sem jutott, hogy ha lesz egy gyermekem, azt többet látom betegnek mint jól. Amint jön egy szünet ( mint most az őszi) alig jön egy terv, egy ígéret a gyereknek hogy hova megyünk, mit csinálunk, akkor beteg lesz. 

...azért szar ez mert most megint bezárom ebbe a kurva panelba, tömöm gyógyszerrel, pihenésre intem, könyörgöm, hogy egyen, és szinte hozzánő a füléhez a lázmérő. Kitart egy hétig kábé, letelik a szünet a lakásba bezárkózva, majd elviszem a fertőbe (hivatalos nevén óvoda) és alig egy két napon belül kezdjük ezt újra és újra... Ez tényleg így normális???

Tényleg nincs olyan aki erre azt mondja elég?

Pedig a gyerekemre nem panaszkodhatok, mert szuperimmunerősítő, és c-vitamin, és minden elképesztően áhhh csodaszert adunk neki, gyümölcsöt eszik MINDEN NAP!!!, zöldségeket szeret, húst is tömi, tényleg mindenhez is hozzájut a szervezete, komolyan éppen csak búrát nem húzok rá, és mégis mindig van valami, amiért újra hetekig gyógyszerezni kell. Hetekig! Nem pár napos állapotok ezek a csúcsmodern betegségek, hanem hetekig kell lapátolni a gyerekekbe a gyógyszernek nevezett akármiket, amiknek hatása annyit ér mint szarnak a pofon, de a gyógyszermaffia úgy virágzik, mint a... a... izé... majdnem leírtam hogy virágos rét, de nincs bizonyítékom arra, hogy létezik még virágos rét. Itt a panelben nincs. Ez tuti, mert annyi időt töltök ide bezárba, hogy biztosan állíthatom virágos rét az nincs. Minipatika van. Csak azért nem számolom össze mekkora összeget tenne ki az itthonlévő gyógyszerek ára összesen, mert akkor megtudnám, hogy hol áztatja a seggét a gyógyszermaffia egyik tagja éppen ebben a pillanatban... 

...nahh jó befejeztem. De most dühös vagyok, és mire lehiggadok, kezdődik újra...  




 


  

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

2026.01.01.

    Minden Kedves Olvasgatónak Boldog  Új Évet Kívánok! Szeptemberben volt az utolsó bejegyzés a blogomban. Annyi mindenről tudtam volna pöt...