Mert nem kell túltolni semmit!

 A hosszabb pozitív szériám után üzent az univerzum, hogy "az élet nem fenékig tejfel". Sok jó után jött a "minnyávilággámegyekbakker" érzés. Oda meg csak azért nem indulok el, mert annyira nincs már értelme. Nincs, mert sokan készülnek oda hasonló szituban, gondolom van is aki már eljutott arra, szóval ott is csak egy embertömeg lehet. Kitartó vagyok, szóval majd csak vége lesz ennek az időszaknak. 

Apa is délutános volt a héten. Nem szeretem. Mármint a délutános műszakot. Nem, mert nem találkozunk, nem beszélünk, csak esténként telefonon, és persze Dani is érzi ez így nem oké. Hét első felében még elvagyunk, de aztán elkezdi hogy várjuk meg Apát este... Pénteken is így kerültünk nyolc órakor ágyba, hogy még ne aludjunk, várjuk meg apát. Elmagyaráztam Daninak, hogy sajnos ezt nem tudjuk megtenni, reggel megyek dolgozni, pihenni kell. Nem mondom hogy simán ment, de csak sikerült elaltatni. Tartott ez az állapot egészen 23 óra utánig, amikor is Dani ahogy fordult át a másik oldalára, észre vette hogy Api már hazaért a melóból. Együtt alszunk. -Mert.- Apa próbálta cirógatni, visszaaltatni, de ez lehetetlen volt. Annyira boldoggá tette, hogy együtt vagyunk hárman végre, hogy minden álmosság kiment a szeméből. Próbáltuk rábeszélni alvásra az éjjel, de láthatóan annyira fel volt dobva, annyira boldog volt, bújt az apjához, hogy jobb ötlet híján megnéztünk egy szuperhősös filmet, mivel altatni képtelenség volt. Ezzel még ágyban tudtuk tartani, mert Dani aztán belekezdett volna akármilyen játékba is. Már 3 óra is elmúlt, amikor bekeményítettünk, hogy nincs apelláta, alvás. Mindenki hulla fáradt volt. Dani sírt. De már annyira fáradt volt azért. Eszembe jutott és  megkerestem YouTube-on Szabó Gyula előadásában az Öreg néne őzikéje című meseverset, és az a nyugtató hatású hang azonnal hatással lett Danira. Megnyugodott, a mese végére elaludt. 

Szeretek én is olvasni neki, de ugyanakkor szeretem Szabó Gyula előadásában is hallgatni a meséket. A legjobb hang, ami valaha létezett, ha szabad így fogalmazni róla. Jut eszembe, ha már gyerekkönyvről van szó. Vannak régi mesekönyveink itthon. Az egyik Benedek Elek meséivel van tele. Abból soktam választani egy mesélt, és olvasom el Daninak. Van hogy olyant találunk, amit felismer, hogy az oviba is olvasta már az óvónéni. Minap egy olyan mesét találtam, hogy meglepődtem egy pillanatra. Pedig azért bennem van hogy író már meglepni nem nagyon tud. Olvasok én sok olyan könyvet amit másnak a gyomra se bírna, de elvagyok vele. Rám nem úgy hat ahogy másokra. Benedek Elek néhány meséjéhez odaírhatták volna hogy gyerekhorror. Megmutatom:

Látható, hogy viseltes a könyv, lapok is sárgulnak benne, de szeretek olvasni Daninak belőle, attól függetlenül, hogy nem mindegyik mesétől vagyok elájulva. Most ne menjünk bele a szövegértésbe, meg a tanulságba, meg ilyenekbe.

27 forint 50 filléres könyv :) 

Ami meglepett mese, címe: Szegfűhajú János

Nem tudom mennyire látható a kiemelt szöveg de idézem: 

"...mit tett a szép asszony. Összeaprította a gyermeket, behányta minden csontját-bontját, ízét, porcikáját egy kádba. Három napig meg sem nézte, akkor mindenféle csodaírekkel megkenegette a gyermeknek minden porcikáját, s hát lássatok csodát, nagy fiú lett belőle..."

Szerencsére van tapasztalatom olvasásból, így előre láttam a szöveget, mint ahogy a szám kimondta Daninak a szavakat és e képen módosítottam a szöveget gyerekbarát verzióban: "...mit tett a szép asszony. Összeaprította a kenyeret, teknőbe tette, és három napig meg sem nézte, ekkor megette a gyermeket, s hát lássatok csodát...."

Amúgy még vagy háromszor aprította fel a csávót, ha jól emlékszem. A lényeg hogy tudtam Öreg néne Őzikéjében nincsenek horrorisztikus jelentek, ezért mertem bevállalni, hogy arra aludjunk el. Egyébként nincs bajom a darabolással -így papíron meg pláne,- de az ilyen vértől tocsogó könyveket nem rakom Dani elé, hogy lássa, elég ha én olvasom, ő meg majd felnőttként elolvassa ha akarja. 

Mivel akkor feküdtünk le aludni, amikor mennem kellett volna melóba, így a munka kimaradt. Nem bírtam volna. 9-ig aludtam, aztán felébredtem, mert ezer a dolgom volt. Dani kitalálta, hogy hamburgert akar enni, de úgy hogy mi csináljuk meg. Jó ötletnek tartottam, ezért aztán belevágtunk de megkértem hogy segítsen. Sütöttünk hamburger bucikat, és a húst is saját ízlés szerint készítettük el. Szeretek a konyhában tevékenykedni, és szeretem Danit bevonni. Azt meg főleg szeretem amikor maga mondja mit szeretne enni. Nemrégen egész csirkét akart sütve enni. Onnan kapott ötletet, hogy a tévében ment egy reklám amiben egész csirkét mutattak, hol mennyiért lehet venni. Nézte a tévében, és mondogatta, hogy olyant akar...

Apa aztán a csarnoka ment, ott vett egy szép egész csirkét. Az egész hús ropogós bőrét Dani ette meg, sőt azt mondta másnap is az legyen az ebéd! :) 

Jó ezekre visszagondolni, mert megszépíti az elmúlt napokat. Nem szeretem ezt az év végi feszültséget. Mindenki mindenért is tiszta idegbeteg. Mintha a dili mindent megváltoztatna. Ki, és mikor vezette be a terrorkarácsonyt? Miért kell ebből az ünnepből ilyen idióta viselkedésű ünnepet kreálni? Abszolút nem erről szól a karácsony. Csak úgy mondom. Az hogy emberek ezt túlgondolják, versenyeznek ajándékvásárlásban az a saját bajuk, ne vetítsék le a frusztrációjukat mindenkire. Sose paráztam túl ezt az ünnepet. Apával összeírunk időben mindent. Ajándékról, menüről, és marad mindenre bőven idő. Bírom ezt a mostani körkérdést, _Zavar-e hogy december 24-én zárva lesznek a boltok?_ -ami arra buzdítja a népet, hogy továbbra is ideggörcs rángassa őket... Nem hogy nem zavar, nem is érdekel. Nem, mert van egy öt éves gyerekem, aki már most izgalomban van a Télapó, meg Jézuska érkezése miatt, és nálunk december 24-én szentreggel van, nem szenteste, mert öt stroke-ot élne át a gyerekem ha estig még húznám az időt, fa díszítéssel és ajándékozással. Belső harmóniám érdekében reggel ébredés után az első kávé mellett közösen díszítünk fát. Műfenyőt, mert miattam ne pusztuljon a fenyőállomány. NEM VÁGUNK KI FÁT! Szóval a fát, és díszeket 23-án késő este hozza meg a Jézuska. Pont amikor Dani alszik, hogy reggelre amikor felébred, már ott legyen és csupa boldogság legyen az orcáján. Ha kész a fa valami ürüggyel mamázni küldjük a szomszéd szobába, és még őt ott mama lefoglalja Jézuska odateszi az ajándékot a fa alá. Kiosonunk a konyhába, hogy elhiggye Dani, nekünk semmi közünk hozzá, mindent a Jézuska intéz. Az ajándékozás is csak a gyerekről szól. Nem ostorozzuk magunkat azzal, hogy kinek mit. Sose az volt a karácsony lényege, hogy túllicitálva egymást vegyünk valami semmire sem használható ajándékot. Dani a gyerek, róla szól ez az egész, meg arról hogy végre együtt vagyunk. Tök felesleges ezt túlgondolni. Szeretném ha ezt az emberek is megértenék. ...és ezért nincs se idő, se kedvem, se szükségem arra hogy tudjam december 24-én szentreggel mi van az ajtón kívül...Tökre le....om!

Már most nem szeretek boltba menni, mert tele van két lábon járó feszültségekkel. Hogy a fenébe lehet így élni.. Ki mondta ezeknek az embereknek, hogy erről szól az ünnep, a készülődés? Soha senki nem írta elő, hogy ennek így kell lenni.

Lelkem békéjét fent tartva vettem kettő könyvet. Persze hogy megmutatom:

Egy csajszitól vettem, most nem újakat, de jó állapotúak. Azért ezt választottam, mert megtetszett a címe :) Érzem, hogy nekem való :) Egyébként nem ismerem az írót, de természetesen kutattam már utána, miket alkotott, esetleg sorozat-e, és ilyesmi. Majd meglátom barátok leszünk-e :)

Chris Carter-t sem ismertem, de hallgattam egy vele beszélgetős podcast-et, ami után éreztem lehetünk barátok. Ő viszont egy sorozatot ír, és az első részt már sikerült megvennem. A Vadász a sorozat harmadik része, de megláttam a csajszinál, és nyilván bolti ártól olcsóbban vettem meg tőle. 

Kicsit kevesebbet olvastam mostanában, de mint írtam  most kicsit szarabb napok voltak, és nem voltam ráhangolódra. De pótolni fogom ezt a kihagyott időt. A karácsonyi szünet pedig pont alkalmas lesz hogy esténként olvasgassak, ne pedig eret vágjak azért mert ünnep van, lesz... 

Minden boltban idegbetegeskedőnek ajánlom, hogy olvasson. Mindegy mit, csak maradjon otthon, és ne tegyen tönkre maga körül mindent, mert a saját érzéseit nem tudja hova tenni. Olvasson, és nyugi. A karácsony nem azért van hogy morogjon a boltba. Oké? Köszi! 

Jó éjszakát :)