Vízjegyben születtem, szóval ez az esős idő nagyon kedvemre való. Ilyenkor felélénkülök, megjön az életkedvem, és bizony a lelki békém, meg az örömöm akkor lenne igazán egyensúlyban ha még a dörögne is nagyokat. De nem vagyok mohó, majd annak is eljön az ideje, és örömködni fogok rajta-benne akkor. Annak ellenére sem rontódott el a kedvem, hogy ez a hét megint nem úgy alakult ahogy akartam volna hogy alakuljon. Dani olyan náthát szedett össze VALAHOL - igggen kérem szépen, valahol... hagyjuk vajon hol járt, hol töltött el egy hetet nagy kínlódva, hova nem megy a héten megint... Már túl vagyok a "faszomtelevanhogymegintezvan" érzéssel, most kibaszok a hangulatommal, azért se hagyom hogy kedvemet szegje egy trutymákos takonykor, csak azért is élvezni fogom, hogy vagyok, hogy élek, hogy táppénzen vagyok Danival újra. Azért se fogom hagyni, hogy az idegeim ebben menjenek tönkre, hiszen ha ideges vagyok is náthás, meg köhög, és ha nyugodt vagyok is köhög meg takonyol... Nem nyugisabb akkor jobb színben látni a világot, ha már végre oda a nem várt nyár, és esik az eső, jó az illata, nem szállnak a pihék, zöldellnek a fák, nőnek a csócsák (tócsák, de Dani csócsáknak hívja) jól mutatnak a szép színes esernyők a zöldben, amit ablakból figyelünk Danival. Ez a mi udvarunk, lógunk az ablakban, néztük a szabad embereket, és vártuk haza apát a melóból. Azért is örömöt, és jót fogok látni, és kihozni a helyzetből. Minden máson ráérek akkor idegeskedni, ha aktuális lesz, addig meg itthon rekordokat döntünk gyógyszer zabálásból, és nyugodt a szívünk mert a zsepigyár sem fog becsődőlni, belőlünk még bónuszra is jutni fog, nem csak a havi bérekre!
Örömömet látom abban is hogy bevásároltunk Daninak gyümölcsből, és bár étvágya nem az igazi azért a napi gyümölcsadagot szívesen fogyasztja. Napi banán, eper, és dinnye adagja megvan, és a kis szívem nyugodalommal verdes bennem, mert a napi jót amit tehetek a gyermekemért megtettem. Illetve ez is egy része nahh.
Éjszakánként szakad csak meg a szívem, mert akkor szenved a kis betegem, mert orra a levegő vételre nem opció, és lassan minden résén meg kell tanulnia levegőt magába juttatni.
Mindenben csak azért is a jót és szépet fogom keresni, ezért aztán hasznosan igyekeztem tölteni az itthon maradós időt. Megdicsértem magam, hogy csillog a budi, a padló, mindenhol kiirtottam a baktéruimok 99,9 %-át, igaz hogy egy kibaszott fillért sem kerestem ma, de legalább tiszta kecóban nem kerestem semmit. Ennek is a jó oldalát néztem, mert bizony vannak olyan fehérnépek, akik szintén nem keresnek semmit, plusz mindenhol ott tanyázik a baktériumok 99,9 %-a! Akkor az én szitum egy kicsit jobb, és ha már jobb akkor nincs ok panaszra!
Mosógép is kihozta magából a maximumot ma, és ebben is csak az örömömet lelem, mert a szitu ugyan az: semmit sem kerestem, de legalább tiszta ruhában tudjuk ezt tovább csinálni. Nem fantasztikus??
Kihasználom a nem keresek semmit időszakot arra, hogy anyu szobáját teszem rendbe, átmosok, törölgetek, virágot babusgatok helyette, még ő gyógyul a kórházban. Erős csaj, végigcsinálja a rá szabottat, mi pedig várjuk haza tiszta kecóval. Ugye, hogy van benne jó?! Holnapi nap nehéz lesz neki, akkor esik át a műtéten, de hisszük, hogy utána már olyan jól lesz, hogy a nem keresős időszakban majd kergetőzünk a tiszta lakásban!
Nahh jó nem izélek, pedig olyan jól belejöttem.
Minden cinikus megjegyzés nélkül állíthatom, hogy jobb így. Nyugodt maradtam, és próbálom úgy kezelni ezt a helyzetet, hogy nem fog örökké tartani. Minden olyan időszak amit szarnak éreztem a múltban, már mögöttem van, ennek az időszaknak is az lesz a sorsa. Egyszer majd úgy gondolok ezekre a napokra, hogy "fú de elcseszett időszak volt, de jó hogy vége"!
Az is nyugtat ebben a helyzetben hogy Api reggeles, így délután nem csak együtt vagyunk, de levált egy kicsit, és adnak lélek illetve idegnyugtató időt. Apa levált a zsepi végéről, ő törölgeti Dani orrát. Mielőtt az agyfasz elvisz, nyugodj le, Dani tud egyedül orrát fújni, nem debil, csak gyerek - szerinte egyet fúj a zsepibe aztán jóvanazúgy, közbe a trutymák töltődik fel fejbe arcba füllbe vagy a tökömtudja hova még! Szóval nyuggoggyál le, azért vagyunk mellette, hogy elmondjuk ezerszer fújd még egyszer, még egyszer, nagyobbat, ez az ügyes vagy, na még egyszer, óh, már két zsepi tele, na még fújjad... stb...végtelenítve...
Vannak dolgok amiket félek leírni, mert aztán jön ám, hogy óh 5 éves, és nem szaggat még egyedül nokedlit de idióta az anyja - szóval óvatosan bánok a szavakkal. Régen is pont így bántam a Tollkóros ősblogomba.
Lassan letelik a lélekerősítő időm, befejezem a pötyögést. Még egyet kinézek az ablakon a világra, esik e az örömeső, és belevetem magam a hosszú estébe.
Azt akartam írni, vigyázz magadra Kedves Olvasó, de ez olyan fenyegetően hangzik... Nem úgy akartam érteni, szóval inkább csak egyszerűen Szép Estét kívánok 👋
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése