fantazmagória

 

Egyszer valamikor régen élt, azon a  bizonyos üveghegyeken is túl, de balra- ahol fa is alig nő, egy Királylány. Egy olyan igazi majdnem csendes, de írásban szófosó, morgó, cinikus, de így is velejéig boldog Királylány. 

Történt már nem egyszer az egyszerű Királylánnyal, hogy egyik napról a másikra felborultak a napjai mert a hétfejű vírusköpő sárkány elkapta a Királylány egy szem, szárszorszépséges csemetéjét. Dúlt-fúlt a Királylány, hogy történhet ez meg ismét pont az ő csemetéjével! Királylány haragra gerjedt és hadat üzent a hétfejű vírusköpő sárkánynak. Faragta a szavakat, hegyezte a körmeit, majd jobb öltelt híján segítségül hívta a gyógyszermaffia ismeretlen kemikáliáit, hogy csemetéjét vissza szerezze a szomszédos objektumban vígan éldegélő, gyerekgyűjtő hétfejű vírusköpő sárkányától.

A királylány egymás után vágta le a hétfejű vírusköpő sárkány fejét, majd gondolta savban is feloldja, mert sok krimiben olvasta már hogy így is lehet, de se kedve, se ideje nem jutott arra, hogy a sárkányon a továbbiakban gondolkodjon. Csemetéje felszabadult, a kínzó takony fogságából, és amikor azt hitte a Királylány, hogy most aztán boldogan együtt szaladnak majd csemetéjével a naplementébe, hirtelen újabb sárkány jött sötét gondolataival. 

Ekkor a Királylány anyukáját vitte magával a gonosz háromfejű sárkány. Ez a sárkány eléggé furcsa volt. Egyik feje nagyobb ostobaságot beszélt mint a másik, vagy a harmadik. Olyan ostoba háromfejű sárkány volt, hogy a Királylány néha csak kapkodta azt az egy szem fejét, hogy most mi a fene is van?! Ez a háromfejű ostoba sárkány még saját magát is összezavarta, és hazudott az egyik fej a másiknak, majd a harmadik fej úgy csinált mintha semmit se tudott volna, így aztán a Királylány, családi összefogásos segítséggel kiszabadította az anyukáját a háromfejű ostoba sárkány kelepcéjéből. 

A Királylány aztán jól belefáradt ezekbe a sárkányos sztorikba, és most jól esne neki egy kiadós pihenés. 

Olyan pihenés, ahol csendbenség van, mert a Királylánynak a fejében annyi zűrzavaros szómenés van, hogy muszáj lenne rendbenséget tenni közöttük. 

Szerencsére jön az este, és hamarosan elcsendesülnek a csemetéjével, és pihenésre hajtják a fejüket, hogy holnap megküzdjenek a szürkehétköznapok sárkányával is ki-ki a maga objektumában...

A történet nyomokban igazságot tartalmaz, csak most nem volt időm részletesen leírni ki milyen mértékben volt szerintem hülye megint, de ami késik nem múlik, és mert mesét olvasni jó, így Kedves Olvasó jól tetted hogy elolvastad az agymenésemet. Tengernyi köszönet érte, és Ti is pihenjetek egy szuperjót, és holnap péntek ezért aztán jó lesz a nap, mert csak.

Sok fejemet kapkodós dolog után tudtam csak jönni pötyögni, de ígérem hamarosan kevésbé fárasztó, és lehangoló poszttal jövök, de most ennyire futotta az időből, gondolatból.