Tavaszból gyorsan lett nyár. Pár napra biztosan. Azért azt ne feledjük, hogy az április bolondos. Bár engem sem fog zavarni, ha ilyen szép idő marad, mert már csak 12 kell aludni, és go Tata. Lázban égek, útvonalakat tanulmányozok, és tervezgetem a programokat. Van új dolog, amit még én sem láttam, és annyi mindent szeretnék mutatni a kis családomnak. Nem beszélve arról, hogy mennyire ki van éhezve az agyam a nyugira is már. Lelkem örömködik a zöldellő természettől, az illatozó virágoktól, most még a napsütés is jól esik. Nem akarok arra gondolni mennyi idő telt el betegségekkel, szóval nem akarok emlékezni rá mennyi időt töltöttünk megint a panelunk fogságában. Érzem magamon megint a paneldepit.
Sőt! Mindenkin látszik a paneldepi. Danin is. Most megint jól van minden oki, de látszik rajta hogy sokkolta az elmúlt hónapok történései. Vagy ő volt beteg, vagy azt nézte melyik szülője kínlódik, de a történet nem ér véget, most mama nincs a helyzet magaslatán. Olyannyira, hogy mama ismét a Petz kórházban panziózik, fogalmunk sincs meddig. A története összetett, és megint én lennék az okoskodó szuperidióta, ha Dr. Mindenhatókat kezdeném osztani, megint mit nem sikerült megoldani, és megint mi felett sikerült elsiklani, annyira, hogy aztán kórház legyen a vége. Szóval inkább senkit sem piszkálok, vagy írom le milyen áhhhh.... Hagyjuk. Most a kórházban van, és bízzunk abban, hogy legalább ott tud működni a dolog. Cinizmusom annyira szeretne erre egy megjegyzést ide biggyeszteni, de nem. Visszafogom. Javulok. Inkább csak próbálok.
Bízzunk abban, hogy mama hamar össze szedi magát, aztán jöhet haza. Erre is vannak már terveim. Mama makacs, de nagyon. Most viszont nincs apelláta, ha hazajön kap kerekes széket és megyünk, nem állapot, hogy itt ül csak a lakásban, és öngyógyítani akarja magát, ami nem megy. Kell a kimozdulás, és most nem tiltakozott a dolog ellen. Paneldepi - őt is elkapta, de majd kirázzuk belőle. Most meg van dicsérve, másképpen áll, akarom mondani ül a dolgokhoz.
Azért is ragaszkodom ehhez, mert úgy vettem észre spórolnak, és nem nyírnak annyiszor füvet, amit nagyra értékelek, mert nincs csupaszítás. Tök szeretem ha hosszabb a fű, látom a pásztortáskákat hosszúra nőni, az árvacsalán is szép, és a pitypang szára is megnőhet hosszúra, hogy megmutathassam Daninak hogyan kell koszorút fonni. A szászorszépek is olyan szépek így zöld fűben. Madarak is szebben csiripelnek, hogy látnak zöldet maguk körül. Nahh jó lehet ebben nincs tudományos magyarázat, de hiszem, hogy a madarak is jobban érzik magukat ha van fű. De nem azért mert elszívják a fészkükben lazulva, hanem mert a tavszos nyár ilyen hatással van rájuk is.
A zöldellő fáknak azért is örülök, mert a tavaly szeptemberben bezárt óvoda épülete azóta is az enyészeté, így legalább nem látom, hogyan megy tönkre egy feleslegesen bezárt objektum.
Még egy érv a fák fontosságáért - Nem látjuk tőle az emberek okozta hülyeséget.
Nyusvétról még nem is meséltem. Természetesen nálunk is volt ez az ünnep. Sose találnátok ki, de Dani már húsvét előtt beteg lett. Szupertakonykórt kapott el. Lázzal, orrfújással. E mellett persze tele izgalommal, hogy a nyuszi mit fog hozni. Lázas állapoton hamar túl esett. Legalább azon. Ezért aztán a tervezett Pannonhalmai kiruccanást nem mondtuk le. Sőt. Dani kissé legyengült állapota ellenére is nagyon ügyesen rótta a kilométereket, felment a kilátóba, a lombkoronás kilátóba is tetszett neki, a levendulás, az arborétum, a lépcsőzés, a dombmászás minden ment. Végére elfáradt, de büszke voltam rá, hogy ilyen kitartó.
Daninak nagypéntek reggel megjött a nyuszi. Két dolog miatt. Az egyik, hogy ha már itthon van szüneten akkor használja is ki és játszon az új dolgaival, másrészt annyira izgult már, hogy nem akartuk tovább húzni az időt. Ha már egyszer ez az ünnep sem telhetett el betegség nélkül, akkor ne várjon még napokat, játszon.
Kapott mindenfélét, és boldoggá tette. Locsolás idén kimaradt neki, nem akartuk átadni a taknyot másnak is, szóval majd jövőre... Micsoda optimizmus! Szünetünkbe ez az egy napi kiruccanás fért bele, mert aztán jött egy kis fülfájás, majd torokfájás... Jaaa, neeem! Volt anyával csavargós délelőtt is. Áhh... majd elfelejtettem. Voltunk a Belvárosba. Akadt egy kis dolgom a városban, és Dani akkor éppen jobb színben volt, és elmentünk délelőtt intézkedni, csavarogni. Útba ejtettük a zöldségest is, ahol megkapta az idei első dinnyéjét. Imádja a dinnyét. Na, amikor azt megvettük, már elkezdte kérdezgetni mikor megyünk haza! Gondoltam, hogy a dinnye miatt. Hazaérve az volt az első, hogy evett a kapott gyümölcséből! Majd el is felejtettem ezt pedig sikeres délelőtt volt.
Optimistán nézek a jövőhétre, pedig utálom hét lesz, mert Api délutános hetet kezd, de majd Danival kitalálunk valamit, hogy elűzzük a napokat.
Most ennyi voltam, nekem jól esett pötyögni, most megyek mosogatni, mert az sem egy rossz elfoglaltság 😁
Szép tavaszos nyáriasos napokat mindenkinek, élvezzétek a napsütést, és gyönyörködjetek a fákban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése