Ma hét éve, hogy megismertem a szerelmem. Ma hét éve, hogy együtt vagyunk. Ma van hét éve, hogy valami új dolog kezdődött. Ma hét éve annak, hogy mennyi minden változott meg...
De hogy is kezdődött minden?
Aki követte a régi blogom, talán emlékszik, amikor a húgom haláláról meséltem. Akkor mindig azt írtam, és mindig azt gondoltam, bárcsak eltelne gyorsan öt év, túllennénk mindenen. Fogalmam sem volt róla, miért éppen az öt év volt a gondolatomban. Annyi időt adtam a gyásznak, és tulajdonképpen magamnak, hogy abból a helyzetből kihozzak valamit amiben akkor éppen éltem. Ha most vissza gondolok arra mi történt öt évvel később, a várva várt öt év eltelte után? Megismertem Janit. Talán valami tudat alatti dolog volt, hogy lesz jobb, kijövök a szarcunamiból, csak legyek türelemmel.
Álszentség lenne ha nem írnám le -főleg a régi blogom követői miatt- hogy akkoriban lelkileg nagyon nem voltam toppon. Egyedül voltam, de mégsem. Volt valaki, de mégsem. Tulajdonképpen nem is tudtam mit akarok, csak kerestem az utam, amit nem csináltam valami jól. Elegem lett abból az életből, ami akkor volt. Ki akartam lépni abból a semmiből, de nem tudtam jól csinálni. Aztán kezdtem álmodozni. Álmodozni, mert a gondolataimban magam sem hittem, csak amolyan kapaszkodó volt. Aztán kezdett egy tervféle kialakulni bennem, amit azonnal leromolt Ő, azon a hajnalon, amikor álmosan, kómásan, kedvtelenül munkába sétáltam...
Sosem felejtem el. Ezernyi túlélős gondolattal a fejemben ballagtam melóba, amikor a sötét, kihalt utcán, egy nagy mosollyal köszönt rám. Fáziskéséssel köszöntem vissza, és próbáltam keresni agyban, hogy vajon ki Ő? Aztán találkoztunk postán, boltban, és a környéken mindenhol.
Egy nap aztán randit beszéltünk meg. Ahogy elindultunk, ahogy beszélgetni kezdtünk, ahogy az idő telt Vele, mellette, éreztem, hogy jó lesz. Nem nézett rám furcsán, amikor nem akartam valahova beülni inni akármit is, nem akartam emberek közt bájologni, és azt nézni mennyit tud inni rögtön az első ismerjük meg egymást esten. Ő nem vágyott inni, én nem vágytam emberek közé. A várnál ültünk a padon órákon át beszélgettünk a Rábaparton, és pont úgy volt jó, ahogy volt. Nem kellett mást játszanom, mint aki vagyok, nem kellett bájologni, vihogni, és játszani hogy amúgy az élet kurva szép.
Mivel nem voltunk már vihogó tinédzserek, kijátszottuk a lapjainkat, és úgy voltunk vele, ha a másik elfogadja akkor jó lesz, ha nem akkor az elején hagyjuk az egészet. Úgy volt jó. Őszintén, ítélkezések nélkül.
Akart még látni az első randi után. Örültem. Persze, hogy örültem, mert nem egy színdarab volt, mint előtte megannyi alkalommal mással, ez olyan volt, amit mindig is akartam hogy legyen. Valahogy minden magától jött, magától működött, egyszerű volt, és pont jó.
Együtt cáfoltunk rá Dr. Mindenhatóra is amikor kiderült, hogy alig nyolc hónapnyi ismeretség után terhes lettem. Pedig Dr. Mindenható megaszonta felejtsem el. Elfelejtettem, és pont azért cáfolt rá minden, és Dani is megmutatta olyan mint a szülei - neki senki ne mondja meg mit tud vagy mit sem.
Dani akkor tudatta, hogy úton van hozzánk, amikor tomboló hormonjaim miatt éppen dühös voltam valami miatt. Jani a maga nyugodt habitusával elém állt, csillapított hogy nyugi, minden baj elmúlik majd (nem mi vesztünk össze egészen más dolog akasztott akkor ki) és elém tartotta a gyűrűt, legyek a felesége! Egyetlen ember, egyetlen alkalommal tudta belém fojtani a szavakat. A dühöt, döbbenet váltotta fel. Igent mondtam neki. Naná. El akarna venni úgy hogy nem vagyok egy bájolgó vigyorina, utálom a világ 98%-át, cinikus vagyok, és beszólok ha éppen úgy adódik, ráadásul éppen dühroham kellős közepén tartottam....Aki ennek ellenére lát bennem fantáziát, naná hogy hozzá megyek! Egy hónappal később Dani tudatta, hogy nyugi emberek, úton vagyok, és kicsit átírom a történeteteket!
...és igen, Dani kicsit felülírta a sztorit. Megérkezett. Nem tudom lehet-e így fogalmazni de a legcsodálatosabb dolog az életemben. Jött Jani, majd Dani és végre fent volt a pont azon a bizonyos I-betűn.
Minden megváltozott az életemben alig egy év alatt. Néha csak kapkodtam a fejem, hogy tényleg velem történik, vagy ha álmodok fel ne ébresszen senki!
Ma 7 éve, hogy értelmet, reményt adtak az életemnek. 7 éve hogy azon az estén a Sors úgy döntött megmutatja az élet szebbik oldalát. Ma 7 éve annak, hogy Jani gyorsabban őszül, mert edzem az idegeit!😁
Ma van az a bizonyos hét év, amiről nem tudom elképzelni mitől vízválasztó másoknál, miért ilyenkor mondják be az unalmast.
Nem tudnám elképzelni máshogy a napokat. Így hármasban teljes minden.
Ő lett a szerelmem, a párom, a barátom, a pszichiáterem, a gyógyszerem, a társam, a tanárom, a kedvesem, a szeretőm, és úgy egyben az ÉLETEM!
Hiába minden nehézség az életben, Ő mellettem van, és megoldjuk együtt a dolgokat. Megszépült a múlt.
Annyi minden történt ebben a hét évben. Annyi minden változott, és lett szebb, meg jobb.
Sokat tanultam Tőle. Főleg türelmet. Azt hogy fogadjam el, nem vagyok már egyedül mindenre is, ketten könnyebb, és jobb, így azért az élet sem szar, lehet tündérmese, csak csináljuk együtt. Megtanította, mert a múltban nem tudtam mi ez.
7 éve élek nyugiba, biztonságba.
Rengeteg álom, és terv van a fejemben, amire még sokszor hét évre lesz szükség. És sokat kell még tanulnom, és sokat kell még adnunk Daninak is. Nem akarok többet, csak ilyen legyen az összes év, amilyen az eddigi éveink, akkor már szuper lesz 💕
Kapcsolatunkban nincs semmi magic, egyszerűen csak sokat beszélgetünk, nagyon sokat, és teret adunk a másiknak, együtt oldjuk meg a feladatokat, és bár túl sok vitát vagy veszekedést nem tudunk magunkénak, akkor sem fekszünk le haraggal, ha mégis zordabb a hangulat.
Büszke vagyok erre, mert a gyerekemnek is ez lesz a természetes. Ő nem lát vitát, tányértörést, vagy haragot. Normális körülmények közt neveljük. Úgy ahogy álmodtuk, ahogy szerettük volna. Megkaptuk, mert megérdemeltük.
Kiérdemeltem, mert bár a régi blogomba a Sorsot sokszor a bánatba küldtem, és mindenről is ő tehetett, azért kaptam tőle lehetőséget hogy mutassam meg én hogy csinálnám. 😏
Mivel gyorsan mennek a napok, így hamar itt lesz az indulás Tatára, és ott ünnepeljük meg közösen az elmúlt 7 évet. Danival együtt, mert vele teljes ez a 7 év.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése