Csavargásiiii

 

Végre egy olyan posztot hozhatok, ami nem arról szól ki beteg, mi a baja, és amúgy is szar minden.

Csak remélhettem, hogy mire rendbe jövünk lesz még jó idő, hogy kimozdulhassunk a lakásból. Volt jó idő. Kicsi napsütés, kis beborulás, és mire hazajöttünk lett jó nagy szél, de az már nem számított, addigra kicsavarogtuk magunkat. Családi buli volt. Apa-Anya-Dani. Ez a legritkább. Belvárost választottuk célnak. A sétáló utcában kisebb vásárba találtuk magunkat. Megnéztük ki mit árul. Kézműves dolgok voltak. Dani azonnal észrevett egy srácot, aki Lego emberkéket árult, mint kulcstartó. Naná, hogy kellett. Választhatott egyet. Ezután a Csónakos fickó szobrát nézte meg, és jót kuncogott, amikor észrevette nincs a csávónak "bugyija" 😁 Kicsit tovább haladva egy bácsi hegedült, és Dani azonnal felfigyelt rá, mert nagyon szereti a hangszeres zenéket. Illetve úgy a zenét alapból szereti. Azonnal táncikál ha zenét hall. Adtunk neki aprópénzt, dobja be a bácsi hegedűtokjába. Kicsit hallgattuk a muzsikát, és mentünk a Széchenyi-tér felé. Ott aztán belefutottunk valami politikai okosságba, inkább mentünk is tovább. Egy napos kiruccanásunkba, nem akartam semmi agyzsibbasztót hallani. A téren kipakolt egy zöldséges, aki nagyon jóképű, szép piros epret árult pohárban, többek közt. Vettünk Daninak olyan poharas epret, és már éppen alkudozott, hogy most azonnal akarja megenni, amikor meglátta vele szemben a fagyist. Előbb inkább fagyi kellett. Dinoszauruszos. Csoki fagyi volt, valami zöld foltokkal. Nem penészes! Ehető zöld valami volt. 

Mikor megkapta a fagyit, meséltem neki a Vastuskós házról, és oda is mentünk megnézni. Kicsit megtapogatta, és nekem nagyon tetszett ahogy hallgatta a fa történetét. Olyan jó, hogy ilyen nyitott érdeklődő. Miután megtapogatta a történelem egy apró darabját átsétáltunk a Dunakapu-térre. Ott rácsodálkozott a gördeszkásokra, majd ahhoz az irdatlanul nagy tükörhöz mentünk. Megette a fagyit, azután az epret is, kicsit apával megforgatták a nagy tükröt, megnéztük a régi gyapotszállító hajót a Dunán, ami ma már étterem. Le is mentünk a Duna-partra, hogy közelebbről is lássa a hajót.  A parton sétálva lustálkodó kacsákat láttunk, pihenő akkor éppen napfürdőző embereket, majd egy hódot is az egyik csónakban, akiről megállapítottuk, hogy annyira elvárosisodott, hogy már nem úszva, hanem csónakkal közlekedik. 😃 Megálltunk a padnál családi fotóra, ahol hét évvel ezelőtt szerelembe esett Apa, és Anya 💖 Illetve ott randiztunk először. 

Danit a romantikus történetünk annyira nem, de a várfal az nagyon is érdekelte. Leginkább arra ki csatázott ott, és ki nyert! Várfal mellett végig sétálva az ágyúkig jutottunk. Ágyúra picit felülhetett, de nem sokat marha hideg volt. Mármint az ágyú. Fotózkodó esküvősök jöttek és mi, leléptünk inkább. Éppen időben, mert beérkezett a Kisvonat.

Szinte végszóra. Még várnunk sem kellett sokat az indulásig. Ahogy megláttuk jött az ötlet kisvonatozzunk. Várakozási időt is próbáltuk hasznosan tölteni. Kisfaludy Károly szobráról beszélgettünk Danival. Pontosabban arról ki volt Kisfaludy, hogy igen ő valaha élő ember volt, de már régóta angyalka, és Dani azt hitte a kezében pénz van, de mondtuk neki nem hanem, könyv - szerintünk 😀 

Belefért az időbe az is, hogy az Ott családról meséljünk Daninak, akik versenybe építkeztek, és azért van ott az a vakablakos rész a házon. Ledöbbentette, hogy ott nincs szoba, semmi, csak a csupasz fal. Mire a történet végére értünk indult is városnéző vonatozás. 

Tetszett nagyon. A túra alatt meséltek a város nevezetességeiről, és bizony hallottam új történeteket. Meglepve tudtam meg, hogy a Rábakettős-hídról jobbra fordulva is volt egy medre a Rábának, de azt betemették. A Kossuth - hídról sem tudtam hogy a németek felrobbantották, majd épült aztán újra. 

Tanulmányi utunk sikeres volt. Baross útra visszaérve Dani meglátta táblán a churrost, és szerette volna megkóstolni. Vaníliás mártogatóst kért hozzá, és minden szó nélkül beburkolta a finomságot. 

Alig lecsúszott a churros Daninak, sétáltunk tovább, hát nem útba esett a McDonalds... Meglátta a gyerekem és annyira, de annyira éhes lett 😁

Bent aztán úgy evett mintha nem éppen 5 perce ette volna meg a fahéjas finomságát. 

Hazafelé is busszal jöttünk. Éppen minket várt a busz. Rövidjáratos busszal jöttünk, de itthon mikor leszálltunk akkora szél fújt Danit meg kellett fogni, nehogy elvigye. 

Jó kis nap volt ez így. Végre nem arról szólt, hogy gyógyszereket adagolunk, meg ez fáj az fáj. Mondjuk én még szedek egy lórúgás szerű antibiotikumot, Dani meg élvezi a kamillás fürdőt, amit nem hagyunk el neki egy darabig még. Biztos ami biztos. 

Hétfőn már munka, Daninak ovi. Nem mondom hogy tök nyugodtan kezdünk bele az új hétbe. Egy darabig tuti nem fogunk nyugisak lenni, folyton bennünk lesz, mi a következő szarcunami. Csak 3 nap ovi... csak három napot kellene kihúzni. 

Dani visszaszámol már, annyira várja a nyuszit. Ezért sem bánom az ovit kicsit tereli a figyelmét, gyorsabban telnek a napok. Amit az itthoni napoknak köszönhetünk az, az hogy végső döntéseket is sikerült meghozni. Sokáig voltam türelemmel de ami eddig nem változott ezután sem fog, és inkább lépni kell. Ami nem működik, azt hagyni kell. 

Ha van olyan ember az életünkben aki a tiszteletet elvárja, de adni nem tudja, akkor hátat kell fordítani, és akkor pont jó helyen lesz hogy a továbbiakban csak a seggemet lássa, és akkor már nekem is tök mindegy lesz a tisztelet. 

Hát ennyi. 

Micsoda jó volt kint lenni, és érezni a szabadság érzését.