Lelki feltöltődés

Van egy kis időm ide ülni az üres lapom elé, és betűkkel teleszórni. Többet ér ez Nekem ezer más pihenésnél.

Danika lepasszolt, Mama most a minden. Még ők nevetgélnek a másik szobában, addig jöttem írni. Kávézni is, kicsit kikapcsolni agyban. Nagyon kell, mert mostanában érezni kezdtem a stressz mindenféle nem túl jó jelét magamon. Sok minden jött össze, egyik idiótaság a másik után. 

Tegnap igazi terápiás napom volt. Melóhelyen is jó melót kaptam, haladtam, kikapcsolt agyban. Hazaérve munkából Danival vásárolni mentünk. Gyermekem ruhatárát kellett frissíteni, és napokkal ezelőtt kinézett téli kabátot vettem meg neki. Több üzletbe mentünk, körülnéztünk, válogattunk. Danival egyébként jó vásárolni, mert türelmes, sőt inkább segít. Mutatott nadrágot, pulcsit, ami tetszett neki mondta is "Anya, ez a pulcsi nagyon menő, van az én méretembe?" Volt szerencsére, úgy hogy meglett neki a Marvel-es menő pulcsi. Persze azt is hozzátette, hogy némi apróságot is venni kell magának, meg a Mamának epres csokit 😋 Apróságnak egy halloween-es felakasztható csontvázat választott, és közölte, hogy mindig is pont ilyent akart 😃

 

Volt olyan szülő, aki kiabálva kereste a gyerekét az üzletbe, mert még anyu vásárolt a gyerek a fene tudja hol járt. Akkor azért átszaladt az agyamon de jó hogy Dani nem hagy csak úgy magamra, mert éppen valami eszébe jutott. Sosem volt ilyen boltos cirkuszunk Danival. Nekem inkább az a nehézség, hogy ne akarjon mindent is felvásárolni, Dani nem kujtorog az üzletbe hanem shoppingol, mint a kiskirályok. Nem győzőm mondani neki mit miért nem veszünk meg! 😀

Miután csak azt vettünk meg amit akartunk, elindultunk a népes sétáló utcában, hogy a buszmegállóba menjünk. Az idő kellemes volt, jóleső fáradtságot éreztünk, és nem kapkodtuk el a sétát sem a buszmegállóig. Beszélgettünk. Olyan jó volt ez az együtt töltött nyugodt idő. Buszra várva kapta el Danit már a fáradtság, türelmetlenség. Ahonnan hazajutni akartunk több busz is jön erre amerre lakunk, szóval mondtam Daninak türelem az elsőre felszállunk ami jön... Felelőtlen kijelentés volt, mert az első busz ami jött fullon tele volt. Mondom sem Isten sem ember nem fog arra kényszeríteni hogy abba a tömegbe álljak meg pakkokkal, és gyerekkel... álmaimban sem gondoltam volna hogy 18 óra magasságában is heringjáratok közlekednek. Megvártuk a következő buszt de a helyzet ott sem volt rózsásabb. Viszont arra már felszálltunk. Rögtön elől volt egy ülőhely, Danit feltessékeltem, üljön le, mellé ültem, aztán irány haza. Szerencsére volt egy pasas, aki szórakoztatta a buszsofőrt, valami kolléga lehetett vagy mi, de hazáig legalább  hússzor mondta ki a "bazdmeg", és a "kurva élet" kifejezést, bővítve a gyerekem szókincsét. Majd jó hangosan beleásított a tömegbe, vagy háromszor, és tudtatta mi kis semmirekellőkkel, hogy még jó hogy ők dolgoznak... Miután mi tróger csak úgy buszozgató pornép megkaptuk a magunkét inkább beszélgetni kezdtem Danival, hogy tereljem a figyelmét, -vagy inkább a magamét-, hogy ne figyeljen oda Ő magasságos dolgozó Atyaúristen pasasra. 

Megbeszéltük, hogy mennyire várja hogy itthon mindent megmutasson a Mamának, és hiába soroltam fel neki vacsora ötleteket, nem ő enni sem akar csak Mamának dicsekedni. 

Aztán tényleg ezt csinálta. Vacsora már csak akkor kellett, amikor szóltam hogy fürdés ideje lenne-volna...

Nem tudom nem észre venni a körülöttem zajló eseményeket. Pedig az idegrendszerem kiabál a nyugalomért. Az agyam meg döbbentem szívja magába ezt a mély emberi butaságot, és amikor éppen más dolga nincs, akkor azon dolgozik, hogy megpróbálja megérteni, feldolgozni. Annyira beleég a tudatomba hogy többször is felídéződik, és újra azon kattogok, hogy ennyire jó hülyének lenni? 

A régi blogomban sokat fejtegettem, hogy utálom az embereket és mindenhol jó de legjobb távol mindenkiről. Volt pár kivétel akit szerettem, vagy így vagy egészen máshogy, de az is én voltam...

Aztán gyerekem született, és ő megtanított arra, hogy mindenki tiszta lappal születik a világra, az hogy mi kerül azokra az oldalakra elég sok mindenen múlik. Eleinte tanítanak minket, aztán az élet is nevel bennünket, de aztán sok múlik rajtunk is. 

Én sem voltam ilyen mint most. De bármi is volt csak tanított, erősített, változtatott. Most már nem utálok mindenkit. Elég sokat, de azért nem mindenkit 😁 

Danit nem erre tanítom nyugodjon le mindenki a picsába! Vele igyekszem elhitetni, hogy világ egy szuper hely, de vannak akik nem tudják merre vannak arccal előre, szóval ezért tereltem a buszon a figyelmét. Maradjon meg a mi kis élményünk, hogy csavarogtunk és vásárolgattunk. 

Jövő hétvégén fogja magát kis családunk vonatra pattanunk, és meg sem állunk Sümegig. Vagyis megállunk ha fel-le akarnak szállni mit bánom én. Ez olyan részletkérdés, ami nem nagyon érdekel.  Ma már kérdezte Dani hogy mikor megyünk, szóval kezd izgatott lenni, az időjárás pedig szép lesz, nyugis és őszi. Előrejelzés szerint legalább is ez lesz. 

Gyakorlatilag meg arra vágyom, hogy az agyamban összegyűlt jó sok emberi butaságot felülírja a természet szépsége, az ősz hangulata, illata, színei, a kirándulás élménye, az aktív pihenés, és kikapcsolódás. Talán ennyire sosem kívántam azokat a dolgokat, amik nyugalommal töltenek el. 

Ezért esik jól az olvasás. John Fowles A lepkegyűjtő könyvét olvasom még mindig. Nagyon tetszik a pszichológia része. Tetszik hogy mindkét oldalról megközelítette az író a sztorit. A két oldal az áldozat, és az elkövető. Nagyon bejön a bemutatott háttér. Aki olyan könyvet vesz a kezébe, ami élet elleni bűncselekményről szól, legyen az bármilyen részletes is, nem gyomorból kell olvasni, hogy mit bírok, és jajj de csúnya, és nah mit művelnek emberek, hanem a szavak mögé kell látni, és pszichés oldalról közelíteni meg. Mindig minden sztori mögött ott van a háttér, a miértekre a válasz. Így volt ez minden valóságban is megtörtént eseteknél. Sok helyen foglalkoznak már ezzel, érdemes ezeknek is utána járni, és mert marha sokat lehet tanulni ezektől a pszichés dolgokból. 

Amikor olyan könyvet veszek a kezembe ami sorozatgyilkosról szól az nem azért vonz mert terveim vannak ilyen téren, és mert elvetemült vagyok, csupán a pszichológiája vonz engem. Mivel alapból olyan ember vagyok, aki keresi a miértekre a választ mindig mindenben, és próbálom megérteni, így a szerelmes regények nem tudnak lekötni, mert a csupa nyál, és mindenki szép, és tökéletes és jó és áhh... Az élet nem olyan egyszerű... szóval annak nem igazán van mondani valója... Persze fiatal és bolondos, tapasztalat nélküli fruska koromban én is a szerelmetes regénnyel kezdtem, és akkor elhittem a csodálatos csodatestű indián csávónak meg a csúcsszuperszépségű csaj vadító szerelmét az eldugott erdő közepén álló házban, ahol volt vezetékes forró víz, meg cola a hűtőben... Azonnal elhittem  minden mondatot, és persze én is rögtön úgy akartam, aztán arcon csapott a valóság... 

Mondjuk olvastam Benedek Elektől is olyan mesét, ami arról szólt hogyan darabolták fel a csávót, és minden nappal jobbá született, értettem is a lényeget, avagy a tanulságot, de elismert írónak is pont ez jutott eszébe hasonlatnak... Mögé kell látni ez a lényeg. 

Most ez is jól esett. Elkalandozni, más dolgokon gondolkodni. Ha terelem a figyelmem nem oldódik a meg a gondom tudom, de jól esik máson is gondolkodni. Majd aztán jön a megoldás. Mindig onnan és akkor amikor már nem is várnánk. 

Jól elhúzódott a pötyögésem, de lelkileg erősített, attól függetlenül most abba is hagyom, bár ha belemerülnék reggelig tudnám nyomni, annyi gondolat jön elő...

Szép álmokat neked is olvasgató!