Kis családunk nagyon szereti a városnézős programokat. Most Komárom, és a Szlovákiai Komarno volt a cél. Nem titkolva azt sem, hogy piciny fiam nem járt még más országban, hát kaptunk az alkalmon, és lehetőségen, átsétáltunk Szlovákiába.
Reggel busszal indultunk ki a vasútállomásra, mint ahogy mindig is szoktunk. Éppen csak arra nem készültünk fel, hogy a buszsofőr komótos hangulatra aludta magát, szóval inkább csak cammogtunk a busszal, bele a Fehérvári úti dugóba. Akkor már volt bennünk egy kis para, hogy valószínű lekéssük a vonatot. Normál tempónál bőven belefértünk volna az időbe, de így....
Végre beért a busz az adott megállóhelyre, leszálltunk, és mondtam Apának menjen előre jegyet venni, mire ő végez, mi is odaérünk. Kicsi fiam szedte a ricáját. Éppen úgy történt, ahogy gondoltam. Mikor Danival beléptünk a vasútállomásra, Apa pont akkor végzett a jegyvásárlással, és onnan mutatta az első vágány felé induljunk is. A vonat már zsúfolásig megtelt, éppen csak találtunk magunknak helyet, aztán már indultunk is. Komárom nincs messze, alig több mint fél órát vonatoztunk, és megérkeztünk.
Az állomás rögtön a Duna mentén található, így első dolgunk volt lesétálni a partra, ahol tetszetős sétaútat építettek, alakítottak ki, ahogy elnéztük elég hosszan. Mikor utoljára jártam arra még nem volt ilyen kiépített út, úgy emlékszem. Mondjuk az sem mostanában volt. Sokkal kellemesebb volt ott a híd felé sétálni, mint fent a vasútállomás eléggé lehangolt állapotban lévő épületei mellett. Ami különösen tetszett, hogy itt sem volt a fű csonkig nyírva, nekem annyira szép látvány volt.
Daninak nagyon tetszett a Duna látványa, meg is jegyezte, hogy olyan illata van mit a Balatonnak 😁 "Tüzesen sütött le a nyári nap sugára" a kis családunkra, szóval az idő jó volt, a látvány pazar, a hangulat remek. A két országot összekötő hídon hatalmas forgalom volt. Autósok hosszú sora várta a haladást, kerülték egymást a sétáló, és bicikliző emberek sokasága. Átérve Dani megilletődve fogadta, hogy ő már nem Magyarországon van. Ismét valami finom illatot érzett, amitől megállapította, hogy Szlovákia sokkal jobb mint Magyarország 😁 Újabb hídon sétáltunk át Komarnoban, majd egy parkot látva egy padnál megpihentünk Dani kérésére. Ivott, megnézte Lehár Ferenc szobrát, hűsölt, pihent a padon ülve, majd amikor megunta mentünk tovább. Észre vettünk a vásári forgatagot, aminek bejáratánál a Komáromi napok feliratot olvastuk. Elindultunk arra. Volt ott minden. Kézműves csodák sokasága, ékszer, ruha, csecsebecsék, táskák, és övek, megannyi ezt egyél-azt egyél kínálat. Fák adtak árnyékot a vásári forgatagban haladóknak, illatorgiák mindenhonnan, beszélgetések, nevetések. Daninak tetszett, hogy bármerre mentünk szoborra bukkantunk, mert megint kitalálta a szoborvadászatos ténykedését. Ezt "játszotta" Budapesten is, vagy éppen ahova megyünk, keressük és jól megnézzük a szobrokat! Ne ezen a téren, ezeken az utcákon rengeteg szobor került megnézésre.
Sétánk közben egy tűzpiros autócsodát fényezgetett egy férfi, Dani megállt kocsi előtt ámulva-bámulva, meg is kérdeztük a férfit, lefotózhatjuk-e a gyereket ott, de ő nem csak azt engedte hanem mondta, hogy be is ülhet a kisgyerek! Volt ám széles mosoly, meg örömpír az orcáján, és amikor kiszállt a tűzpiros csodaautóból, és sétáltunk tovább annyit mondott "Teljesült egy álmom!"
Komárno (legalábbis azon része ahol tekeregtünk) nagyon tetszett nekünk. Hangulatos, varázslatosan szép épületeivel, valahogy ez a vásár is úgy illett oda, nagyon szép volt. Visszaindultunk, a hídon újra átsétálva tértünk vissza kis hazánkba, és sétáltunk tovább Komáromba. Ekkor már forró melegen sütött a nap, Danika újra kérte üljünk le egy padra, elfáradt. Így tettünk. Hűsölt, beszélgettünk, ivott, és mikor úgy érezte, mentünk tovább. Első dolgom az volt, hogy amint olyan üzletet találtam, ahol gyerekruha van, bementünk és vettem Daninak rövid nadrágot, mert hát mindenre is gondoltam, és vittünk magunkkal, csak éppen rövid nadrágot felejtettem el, miközben a hőség tombolt...
Sikeres vásárlás után rögtön ki is cseréltük a nadrágot, majd megbeszéltük mindenki éhes. Sétáltunk, amikor is megpillantottunk egy török éttermet, ahova azonnal bementünk.
Ide teszek egy linket, nézzétek meg, keressétek ezt a helyet ha Komáromba Jártok. Török étterem
Az étterem terasz részén találtunk helyet, ahol a levegő kellemes volt, a kiszolgálás kifogástalan, az étel bőséges. Izléses kancsóban különféle szószokat kínáltak fel az étel mellé. Ezersziget öntet, fokhagymás, ketchup, és egy chilis öntet. Daninak gyerekmenüt kértünk, amihez még egy nyalóka is járt, és amit okosan nem egyszerre hoztak ki, hanem az étkezés után kapta meg a járt édességet is!
Aki szereti az ilyen ételeket, és Komáromba jár, keresse fel a helyet, csak ajánlani tudom! Fentebb a Török étterem kiemelt részre kattints, és megnézheted miről mesélek 👍👌
Teli hassal gurultunk tovább. Igazából mindenfelé gurultunk tovább, nézelődtünk, beszélgettünk, fagyiztunk, rácsodálkoztunk bicklizős turistákra, amikor a dísz szökőkútban fürödtek... Még ha valami rongyot bevizez is gusztusosabb látvány lett volna, mint a fejét beledugni a hűs, hideg vízbe... Nekem az ilyen látvány visszataszító.
Elindultunk vissza a vasútállomásra. A vonatra nem kellett sokat várnunk, és a visszaúton már nem volt zsúfolt a vonat. A klíma kellemes hűs levegője kifejezetten jól esett, hiszen elpilledve, megpirulva utaztunk vissza Győrbe.
Büszkék voltunk Danira, mert sokat sétált, és minden is érdekelte, tetszett neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése