Ma embernek való időjárás van/volt. Tovatűnt a kánikula, kellemesen szeles, de meleg. Kihasználtuk ezt az időt, sétálni mentünk. Belváros, kacsa etetés. Ez volt a terv. Arra számítottam tele lesz a Belváros emberrel. Vasárnap, ráadásul tök jó idő, ennek ellenére itt-ott lézengett pár ember. Mondjuk annyira nem bántam. Sőt! Köszi, hogy ellehettem a gondolataimban anélkül, hogy kerülgetnem kellett volna bárkit is.
Kihagyhatatlan nézni való az ágyúk. Elhaladtunk egy csoport német ajkú turista mellett, lelépcsőztünk a Rába partra, hogy ott sétáljunk végig a vár mellett. A szél úgy fodrozta a folyó felszínét, mintha irányt váltott volna a Rába és visszafelé folyna - ez érdekes látvány volt. Elértünk a papnevelde előtti játszótérre. Ez annyira szürreális nekem. De most ebbe nem megyek bele, talán egyszer összehozok egy posztot, hogy miért nem tetszik a papnevelde előtti játszótér...
Itt találkoztunk össze a kacsákkal. Nem félős kacskák, pontosan tudták mi fog következni. Dani etetni kezdte őket, a kacsalányok pedig egyre türelmetlenebbül várták az új, és újabb falatot. Egészen addig türelmetlenkedtek, még össze is balhéztak. A kacsaszumo marha vicces volt. Kacsagtunk😁 a kacsacsajok balhéján. Tollbakaptak😁
Etetés után Dani fagyit kívánt, így fagyizni mentünk. Hogy a fagyit úgy egye meg, ne csöpögtesse össze magát teljesen, úgy döntöttünk leülünk egy padra, a Tejfölös köznél. Ahogy ott ültünk, nézelődtünk, beszélgettünk egyszer csak egy csapat tizenévesekből álló csoport jött tanárbácsival, (vagy valami olyasmivel) az élen, aki megállította a bőröndöt húzó-toló tizenéves, látszólag hulla fáradt gyerekhadot, és kiadta az ukázt merre fognak menni, de előtte mindenképpen nézzék meg Győr egyik híres szobrát a Tejfölös kofát, mert ő Győr legkeményebb mellű nője!
Ránéztem Janira, kérdeztem tőle hogy "Azt mondta a tanár amit hallottam??" Jani vigyorogva mondja hogy "Igen, azt!", és vigyorgó ámde döbbent fejjel néztem a csokimaszatos képű fiamra, hogy bakker már csak alig pár hét suliba adom, és nem tudom, hogy ott is van-e ilyen pedagógus gyöngyszem... Aztán rögtön tovasuhant a gondolatom, hogy vajon elviszi ezt a csapatnyi gyereket bőröndöstül megnézni a Baross úton lévő gatyátlan csónakost is, és ő lesz Győr legkeményebb....ááááhhh hagyjuk is! Mindegy mire gondolok, hiszen ilyen IQ bajnok pedagógus mindenhol is lesz...van...volt...
Miután gondolatba visszazökkentem a valóságba, fagyi is elfogyott, sétáltunk tovább. Szeretjük bejárni Győr szűk utcáit, megnézni a régi épületeket, vagy ami még marad belőlük. Csendes zegzugok, galamblak, múltidézés, és a bár zárva lévő kávézó előtti finom kávéillat. Mindenre figyeltünk, csendben nézelődtünk.
McDonald's előtt Dani hirtelen éhes lett :) Szokott ilyen történni. Meg hát meg sem kóstoltuk az új Shake-et, és ha már ott vagyunk miért is ne. Még Dani eszegetett, mi az apjával azt az új áfonyás hideg shake-t iszogattuk, amikor a közben megjelent egy csoport nő. Úgy véltük ezt az új nyomozós feladatot csinálták, amiről annyi hirdetést láttam már. Voltak vagy 6-an. Hárman "nyomoztak" gondolkodtak, ketten az eget bámulva unták halálra magukat, egy pedig a kő teknősre nézett olyan szeretettel, és kezdte el simogatni, hogy már kezdtem késztetést érezni, hogy elmondjam neki "Nem igazi, megvan ugye?" De aztán kortyoltam egyet a lilás hideg sűrű akármiből, és úgy voltam vele, ki vagyok én hogy elrontsam a játékát...
Hazafelé a romhalmaz felé mentünk a jelenleg szétszedett Arrabona felé. Vagy mi a neve, nekem Arrabona marad, akkor is ha egyszer szuperplázává avanzsálódik majd. Hazafelé busszal jöttünk, ami éppen csak megállt, hogy felszállhassunk. Kellemes időtöltés után nagyon büszke voltam a fiamra, mert beleegyezett, hogy válogassunk kicsit a játékai között, hiszen ő már olyan nagyfiú, ennyi mindenre nincs már szüksége. Szóval nem volt hiszti, hogy de neki ez is, vagy az is kell. Nem kellett. Nekem pedig örül a lelkem, hogy apad a halom ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése