Hétfőn indultunk nyaralni. Előtte nap nem csak a bőröndöket pakoltam össze, hanem igyekztem mindent úgy itthon hagyni, hogy mamának megkönnyítsem a dolgát. Mivel a lába még mindig csak alig használható, volt bennem para, hogy valóban kibiceg-e konyhába enni rendesen. Arra már gondolni se mertem, hogy főzzön magának, így próbáltam úgy feltölteni a hűtőt, és előfőzni neki azt amit kért, hogy neki csak kivenni kelljen belőle azt amit enne. Minden igyekeztem mellett jólesett hogy a sógorom vállalta a mamasitterkedést, arra a pár napra még mi Balatonon áztattuk az áztatni valónkat.
Hétfőn fogtuk magunkat és nekivágtunk a kalandunknak. Idén is vonattal mentünk Balatonfüredre. Érthetetlen, hogy milyen agymenés vezetett odáig, hogy Győrből szuperkerülővel lehet csak lejutni a Balatonhoz vonattal. Győrből elsőre Tapolcára mentünk egy piros "konzeves dobozzal". A jegyvásárlás jól kezdődött mert jóval kevesebbet fizettünk mint, ahogy előtte a neten rákerestünk mégis mennyi az annyi. Annak csak töredékét fizettük a helyszínen. Megörültünk, hogy jól kezdődik az utunk. Vonatra felszállva rögtön az első akadály ott kezdődött hogy a bőröndök nem fértek el azon a polcon, amit egyébként erre akartak volt kitalálni. Igazából ezen sem problémáztunk, elfértünk tőle - egy darabig. Ahogy az úton haladtunk a csodavonattal, egyre többen lettek. Más család is nézett nagyokat hogy bőrönd nem fér fel a polcra. Azon is csodálkoztak, amikor a tömött járatra felszállt két biciklis, biciklivel. Ekkor egy egész sorról állítottak fel gyerekeket, felnőttet, hogy a bicikli odaférjen, más különben nem tudunk tovább menni. Kalauznéni megoldotta annyi mondott a szélrózsa minden irányában van egy-egy ülőhely, keressék meg a gyerekek. Na ekkor kerekedett el elsőre a szemem. Megoldódott aztán úgy hogy a lépcsőre ültek le a gyerekek, és ahogy a leszálláskor felszabadultak helyek megoldódott ez is. Igen nagy szerencsémre vittem könyvet így én abba igyekeztem belefeledkezni utazás alatt. Majd valamikor Pápa után felszállt egy idősebb 4 főből álló társaság. Hála az égnek az egyik asszonyságnak aztán be sem állt a szája. Ennyit a könyvről. Már azt olvastam, amit mondott... Vagy azon problémázott hogy háttal nem tud ülni, mert hányni fog, vagy adta a legjobb nagymamis tanácsot a barinőnek, hogy ha nem bír az unokával haza kell küldeni a fenébe! Janival csak összenéztünk, és kértük az égieket, hogy érjünk már Tapolcára. Előbb de inkább utóbb ez meg is történt. Egyik kezemben bőrönd volt, a másikkal a gyerekem kezét fogtam, amikor megálltunk megnézni honnan megy tovább a másik a vonatunk. Erre hátulról abban a pillanatban belémrongyolt egy csaj. Tapadt rám mint egy matrica, mire hátra fordultam, hogy potyautas vagy baaszkii vagy mi van Téged is én vigyelek??
Éppen bent állt a Kék Hullám nevű vonatunk, minket várt, egy kabinos, légkondis kocsi, és ahham, azonnal elfoglaltuk a helyünket és csuktuk magunkra a kabin ajtaját, hogy húúúúhh, túl vagyunk az első részén! Alig 10 percnyi várakozás után elindultunk. Dani nagyon álmos, és izgatott volt, de alvásról hallani sem akart. Vége felé már türelmetlenkedett egy kicsit, végül nagy örömünkre megérkeztünk Balatonfüredre. Egy gyors pisiszünet, egy gyors boltolás, és pont sikerült egy taxist fogni. Banyek... a taxis annyiért vitt minket a szállásra (6000ft) mint amennyit az egy átszállásos vonatjegyre fizettünk... Szóval amit megspóroltunk a vonaton, azt sírva kifizettük a taxisnak... Ugyan abba az Üdölőbe mentünk, ahol tavaly is voltunk, Kosztolányi üdülőbe. Mivel tavaly nagyon jól éreztük magunkat, idén is erre esett a választás. Már hónapokkal előre lefoglaltuk a szállást. Bár becsekkolásnál nem keveset vártunk, mert többen is akkor érkeztek meg, és volt aki nem volt tisztába a születési dátumával sem, így egy kicsit hosszúra nyúlt a várakozás. Nekünk, már ismerős volt a dolog, azt is tudjuk mikor születtünk, és elmondani sem kellett a szabályokat, aminek a recepciós néni nagyon örült, csak adta a kulcsot, meg a legkondi szabályzó távkapcsolós mikkentyűt, és elindultunk fel a lépcsőn, amikor is beugrott, hogy banyek, ugyan azt a szobát kaptuk, ahol tavaly is voltunk. "Hazaértünk" :)
Természetesen nem volt kecmec, Dani már lázban égett, hogy menjünk már a Balatonbaaaaa! Szóval éppen csak azt kerestük ki a bőröndből, ami a strandra kell, és már indultunk is. Kb. 10 perc séta a strand. A jegy tavalyihoz képest drágább lett, idén hármunknak 5000ft volt a belépő... Mégsem 20ezer mint a Győri csodafürdőben. Arra nincsenek szavak Dani mennyire boldog volt. Sikongatott a vízben, pancsolt, fröcskölt. Aztán kapott úszógumit, (mert ami felfújható izét vittünk neki, folyton leeresztett) onnantól kezdve nagyobb biztonságba érezte magát, és virgonckodott - természetesen a figyelmünk mellett.
Első két napra semmi más programot nem szerveztünk, Danit így is csak a hekkel tudtuk kicsalni a vízből. Semmi mást nem volt hajlandó enni az első három napon. Hekk, sültkrumpli, és a krumplihoz dukál ám a kethcup is! Azt mondani sem kell, hogy a "Balaton hekk" nyomába sem érhet az amit itt Győrben szoktunk venni, mert Dani imádja a halat. Szóval ő hekk kánaánban is úszott.
A napokban kipróbáltuk, hogy méltán híres-e a "Balatoni palacsinta". Nem. Nekünk nem. Az, az ázott papírlapra emlékeztető tészta nem volt vonzó, kicsit túltolták benne a sütőport, amitől több lyuk volt rajta mint a szitán, szóval tocsogott az olajba, és az sem mentette meg, hogy telerakták töltelékkel. Maradjunk annyiba nem repetáztunk. Megvolt a nagy "Balatoni lángos" teszt is. Megvolt. Szóra sem érdemes. A Balatoni főtt kukoricát kihagytuk, mert 1200,- nem adok érte, még ha aranyszemek lennének rajta sem, és az 1500 forintos jegeskávé is döbbenetet váltott ki belőlem. 1500-ból a szálláson egy hétig naponta ittam a jegeskávémat a reggeli enyhe időben, teraszon ülve, bámulva a napfelkeltét :) De hát "ki mint vet, úgy arat"
Na de ott tartottam, hogy kedden egésznapos strandolást terveztünk csak be. A nap megpirított bennünket, és az összes energiánkat kiszívta. Azon nap legviccesebb pillanatát Dani hozta. Éppen nagy játékban voltunk a vízben, ő cápa volt, és mi nagyon féltünk tőle, amikor is a kiscápa egyszer csak leállt a nagy támadásba, és totál feltűnően megbámult két vízből éppen kifelé sétáló csajt. De olyan feltűnően bámulta tátott szájjal a csajszit, hogy szóltunk Daninak illetlenség így bámészkodni, meg amúgy is van még 10 éve, hogy így cselekdjen :) A csajszik sem vették zokon, nevetni kezdték Dani tátott szájas bámészkodását, még partra érve is kacagtak az eseményen.
Szerdára már kicsit megkopott a strandkedv, mást is akartunk, ilyen volt a kisvonatozás. Ez tavaly kimaradt. A Szállástól alig 10 percnyi sétára voltunk a Tagore sétánytól. A kisvonathoz éppen akkor értünk oda, amikor készült indulni, éppen csak elértük. A "néni" még szólt is hogy ha visszaértünk az útról, majd várjunk egy kicsit, mert Dani kap egy labdát ajándékba. Két dolog miatt tetszett nagyon ez a városnézős vonatozás. Az egyik, hogy sokat hallhattunk a városról, és olyan helyekre vitt minket a járgány, ahova nem biztos hogy mentünk volna, másrészt meg a vonaton több gyerek is ült, és lelkesen integettek a járókelőknek, az autósoknak, a teraszon reggeliző embereknek, akik mind-mind visszaintegettek a gyerekeknek. Ezt olyan kedves dolognak tartottam, főleg azok után, hogy milyen negatív hangulatban telt az utazásunk első része, és bizony a strandon is bőven akadtak szesszel, és frusztrációval teli emberek. Az út végén, Dani megkapta a beígért labdát. A kikötőbe sétáltunk, mert másnapra hajókázást terveztünk, szóval az indulás-érkezés érdekelt minket. Egyszerűsítettem a dolgot, lefotóztam az infót, így mehettünk vissza a sétány felé. Illetve mellette a parkot választottuk, mert ott kevesebben voltak, másrészt Dani felfigyelt a szobrokra és a magas fákra! Baromi jó ötletnek tartottam azt, ahogy Füreden a fákat ültették. Ismert emberek tették meg ezt a szuper gesztust, aminek emléklapot is állítottak az adott fa tövében. Ezeket olvasgattam Daninak. Több Nobel-díjas ember is volt közöttük, Cseh Tamás is, a régi Aranycsapat két tagja is ültetett fát, a debreceni önkormányzat is, és megannyi híresség. Ilyen kezdeményezést itt is szívesen látnék!
Mostanában a szobrok is nagyon érdeklik Danit. Mindig el kell olvasni ki volt az illető, vagy mit ábrázol az adott mű. Így volt ez Gróf Széchényi István szobránál is. A talpazatnál egy hajó képe is látszik. A szobor mellett éppen egy nő locsolta slaggal a bokrokat, amikor is Dani felkiáltott a talpazaton látott hajónál, hogy "Nézd Anyaaaa! A Kárpátia!!!" Felkacagott a locsolós néni, én is mosolyogtam, és valahogy próbáltam elmesélni Daninak, hogy a Titanic nem a Balatonba süllyedt el, szóval nem itt mentett a Kárpátia! :) Ezzel aztán megbékélt nagy nehezen, de azért kérte, hogy másnap amikor hajózni megyünk, akkor Angliába, vagy Franciaországba is menjünk el! :) Édesem :) Így aztán Daninak a Balaton akkora volt, hogy még Franciaországig is elért :D
Még kicsit hogy értse a dolgot, pedig gőzerővel próbálom elmondani, hogy magyar tenger, de nem úgy tenger!
Szobor és fák nézegetés után a sétányon található Bodorka vízivilág látogató központba mentünk halakat nézegetni. Itt a Balatoni halakat nézhettük meg, és Daninak a törpe harcsa lett a kedvence, mert az olyan cuki, és menő. Balatonfürednek van Horvátországi testvérvárosa, így a központban volt két tengervizes akvárium is tengeri halakkal, amiket a testvérváros ajándékozott. Ezután visszamentünk a szállásra, mert Dani szeretett volna focizni apával. Igazából az üdülőnél volt egy kisebb focipálya, amit sajnos parkolóvá avanzsáltak, szóval maradt a szállás előtti füves rész, nehogy kirúgjon focilabdával néhány autót... Aztán ezt is megunta, és csak ekkor indultunk újra strandolni. Na ekkor már szélviharra adtak ki figyelmeztetést. Ezt többször is elmondták hangosbemondón a strandon, szóval mindenkinek észnél kellett lenni. Mi is vigyáztunk Danira, mert néha a szél is okozott hullámokat. Meg persze alkalmunk nyílt nézni a vízirendőrség akcióit, is, mert hiába minden figyelmeztetés, akkor is volt, aki bóján kívülre úszott, vagy ment valamilyen eszközzel. Azokat azonnal vissza is zavarták biztonságos részre. A víz nagyon szuper volt, kellemes hőmérsékletű, de a nagy szélben ahogy kijöttünk a vízből, majd megfagytunk. Mondjuk azt is csak addig még meg nem száradtunk. Vacsorát ott ettünk a strandon, aztán mentünk csak vissza a szállásra pihenni, és tervezni a másnpi hajózást.
Csütörtök reggel Dani nehezen ébredt. Volt ideje magához térni, mert a hajó 11:10-kor indult csak.
Szóval majd egy órás kellemes, enyhe, ringató jobbra-ballra billegés után, ami egyébként elég álmosító volt, megérkeztünk Siófokra. Egy parkot láttunk, ahogy a kikötőt elhagytuk, és oda mentünk, mert Dani ott is megcsodálta a fákat.
Tudatta velünk, hogy ő még soha életében nem látott ilyen magas fákat. Az egyik tövéből még el is tett egy tobozt emlékbe. :) A park amúgy nagyon tetszett, szép rendezett, egy kis halas tavat is megnéztünk. Akadt ott játszótér is, ahol a csúszda csigacsavaros volt, és ez is menő volt. Mostanában Dani a menő kifejezést használja ha valami tetszik neki.
Onnan a Petőfi sétányra mentünk. Ettünk egy fagyit, utána elindultunk a sétányon, de hamar meguntuk, mert igazából olyan volt mintha egy játékteremben lennénk, és szórhatnánk a pénzt jobbra is, balra is, búcsúszerű dodzsem, bikaerőmérő, mindenféle kifőzdék is, ugyanazt áruló kirakodók, rögtön előre kiakasztott méretes fából készült f@sz kulcstartó, vagy egyéb célra használható akármi, így egy ponton azt mondtuk ez annyira nem érdekel, és feladtuk a sétányt. Egy másik részre értünk, egy nagyon szépen gondozott parkhoz, szobrokhoz, talán szabadstrand rész lehetett, ahol egyébként napozók voltak fürdőzők nem annyira, mert erős szél fújt (tartott még jócskán a viharjelzés) és akkora hullámok voltak a Balcsin, hogy persze nem merészkedtek oda.
A kikötőhöz indultunk vissza, még meg-megnézve az útba eső szobrokat, és a 15:00-kor visszainduló hajóra szálltunk fel. Bár a szél erősödött, kicsit erősebb volt a hajó ringatózása, de nem volt kellemetlen, sőt! Dani az ölembe ült, és el is aludt. Elringatta :) Az út vége felé ébredt fel, mire leszállni kellett magához tért.
Szállásra visszaindulva, még egy jót sétáltunk, jégkrémet kért, és kellemesen elfáradva a szálláson elfeküdt az ágyon tévét néztünk, még a megrendelt vacsoránkat kihozták. Aztán elkezdtem a bőröndökbe csomagolni, és Dani megérezte a honvágyat, mert egyszer csak mondta, hogy "Hiányzik a Mama!"
Reggel lehetetlen volt méregdrága taxit hívni, így gyalog mentünk a vasútállomásra. GPS jóbarát volt, simán elvezetett minket a 30 perces sétánk alatt. 9:08kor indult a vonatunk Budapest-Kelenföld állomásra. Úgy gondoltuk ezt az utat próbáljuk ki, és nem a túlzsúfolt Tapolcai átszállásos "konzerves dobozos" Győrig utazós utat. A vonat időben érkezett, a helyjegyen írtakat könnyedén megtaláltuk, így kényelmesen utaztunk Kelenföldig. Sőt, még a bőröndök is felfértek a helyükre. Kelenföldön egy fél órás várakozás után szálltunk fel a Győrbe tartó személyvonatra, ami tényleg mindenhol is megállt. Gyorsvonattal akartunk volna jönni, de akkor valahol újra át kellett volna szállni, nem biztos hogy előbbre lettünk volna. De a személyvonatunk nem volt zsúfolt, a légkondi működött, kényelmes, de hosszúnak érzett út volt hazáig!
Idén is jól sikerült a nyaralás. Azt gondolom sikerült megnézni mindent amit itthon elterveztünk, nekünk jó kedvünk volt, Danira sem szólhatunk egy rossz szót sem, olyan nyugodt, türelmes volt. Azt gondolom azt az egyet mondhatnám, amit Danitól nem volt jó hallani, hogy amikor lent fociztak apával, jött egy másik kisfiú is az apukájával focizni. Dani kerülgetni kezdte a kisfiút, próbálta volna játszani hívni, de sem a gyerek sem a szülei nem voltak nyitottak erre, és inkább visszamentek a szobájukba. Ekkor Dani csak nézte a kisfiút, ahogy az apukájával elmegy, és azt kérdezte: "Anya! Nekem itt nem lesz egy barátom sem?" Nem lett. Nem mintha sokat veszített volna, csak olyan rossz volt ezt hallani. Sajnáltam. De nyugtattam inkább magamat, mint sem őt, hogy nem is azért mentünk. Viszont ahhoz képest hogy hányszor érzem azt én vagyok a negatív, és hányszor érzek késztetést belekötni az élő fába is, ez a pár nap rádöbbentett, hogy nem én vagyok a legrosszabb, és a morgás amit körülöttem néha hallgattam, megdöbbentett. Olyan volt mintha azoknak az embereknek fegyvert tartottak volna a fejükhöz, hogy márpedig most nyaraltok akár tetszik akár nem. ?? Még most sem tudom magamba hova tenni, hogy tényleg erre vettek ki szabadságot, és ölnek bele pénzt, hogy végig duzzogjanak mindent. Mindent is utálni, otthon is lehet. Voltak furcsaságok, de elnyomom magamban, mert mi élményt gyűjteni mentünk, és ez sikerült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése