Volt tegnapra is. Kicsit változott a melós program a hétévégén, bár nem panasz, hogy nem dolgoztam szombaton. Helyette már reggel elindultam....
Amikor egy nőnek lelkigebsszal van tele a "töke" mindennel is, akkor a legjobb gyógymód, hogy el kell menni shoppingolni. Jaj, és nem a pénzköltés a tuti, bár olyan hobbi, amihez simán hozzá tudnék szokni, hanem a kikapcsolódás öröme. Mert ebben is van egy jó adag kikapcsolódás. Dani és Api nélkül mentem. Csak egyedül. Még a buszokkal is szerencsém volt, hiszen a kiszemelt buszmegállóban csak egy percet kellett várni, jött a 9-es, nekem az is jó volt, bevitt a Belvárosba. A busz üres csendes járat volt. Ellenben a Belváros. Fogalmam nincs, hogy ott van-e olyan, hogy megáll kicsit az élet... Buszról leszállva rögtön egy veszekedő párocska nyomta mellettem a rizsát a zebránál, még a zöldre vártunk. Van az, az első pár perc, amíg ki tudod a fejedből zárni, de aztán csak nyomni kezdi az agyadat a hülyeségük. A vitát a gádzsi nyomatta, mert HoszéÁrmándóRaulAndzseló egy tróger senki, és nem dolgozik, meg mindenhol rosszul van, nem bírja, és ezt a modern Rómeót az se érdekelte, hogy a hangoska asszonynak még cipőre se futja, mert messziről világított a rózsaszín csillogós strandpapucs a fekete harisnyás lábán... Óh, az a kurva lámpa sose borul zöldbe, hogy elhagyjam a roma-ntikás reggeli szerelmet.
De a lámpa váltott, és kilőttem magam, hogy hátam mögött hagyjam a kéretlen műsort. A következő buszmegállóban sem kellett sok időt töltenem, 3 perc alatt jött is az 1B busz. Ez a busz a régi sulim felém megy. Mindig felnézek az épületre és eszembe jut, mennyire nem szerettem suliban lenni, most meg százszor inkább lennék ott, és bármit megadnék, hogy inkább a régi objektumba töltsem a napom kimagaslóan sok idejét, mint sem munkában. Kósza pillanat, semmire sem való gondolat, és a busz robogott tovább. Kossuth utcán halad végig a járat. Egyébként ez a lelakott, bár már újítások nyomait mutató utca Győr legrégebi, igazi történelmi utcája! Valamikor ez az egy út vezetett Győrbe. Van egy kis üzlet (több is) az utcában, megnéztem nyitva van-e, gondoltam hazafelé lehet arra kellene visszasétálnom. Egyik évben ott nagyon jó chili paprikát vettünk felfűzve, amit leszárítottam és ledaráltam chili pehelynek. Olcsóbb mint a boltba készet bezacskózva venni, és sokkal több is. Na mindegy, figyeltem, hogy az üzlet előtt ismét látni fogom-e a chili fűzéreket. Nem láttam. Aztán tovább is kalandozott a gondolatom. Hamarosan kiért a busz a Csipkegyári útra, ott leszálltam, és a Duna Centerbe mentem. Még mindig nem értem, hogy lett Duna Center a Rába parton?! Vagy lesz a Duna parton egy Rába Center is egyszer?! Valószínű, mert túl sok a fa, ki kellene még vágni egy csomót, hogy aztán az új utak, és centerek meg plázák, és aksi gyárak tövében rohadjunk meg ha lehet nyáron, amikor már 65 fok lesz reggel nyolckor. Az a csodálatosan szép jövő... Semmi baj, majd arra is lesz egy oltás - lesz antimeleg szuri, lesz antipláza szuri, vagy addigra a covid 657 hulláma fog ijesztegetni mindenkit, aki még az aksigyárat túléli... Jó itt élni, jó hely lett ez a Föld nevű golyó... Nem tudja valaki itt hol kell jelezni, hogy le akarok szállni???
Elkalandoztam. Ilyen ez a csendbenséges gondolatmenet reggel koránban... Hol derülök, és kicsattanok a boldogságtól, hol pedig látom magam előtt az elfüstölést... Igen. Rák jegyben születtem. Ezért aztán alanyi jogon jár nekem hogy egyik pillanatban lássam az öröm minden mámorát a lelki szemeim előtt, aztán a következő percen belehaljak mindenbe, és utáljam azt is ami még létre sem jött.
Szóval a Rába partos Duna centerben (amire tuti van logikus és egyszerű magyarázat csak nem ismerem a sztorit) üzletek sorát járhatja végig az érdeklődő. Egyszerű, mások számára semmi érdekes dologért mentem. Az egyik üzletben a konyharuhát néztem, és vettem meg, mert erősen cserére szorul, ami nekem van itthon, és a maradék Halloween-es cuccokat nézegettem, Daninak.
Danit nagyon izgatja ez a Halloweeni életérzés. Azért fogalmazom életérzésnek, mert bár sok kegyetlen gyilkosos sztorit rejt az agyam, amit magamba szívtam, és TE rögtön azt is TUDOD (mert mindent is tudsz, még mindig - ja nem) ezzel tömöm a gyereket, és már gyűjtöm a (mű)vért a nagy Halloweeni partynkra... Imádom az élénk fantáziád, de nem. Azért hívtam életérzésnek, mert imád Dani készülni, tervezni, díszíteni, várni, alkotni, átrendezni, berendezni... Ezeket az érzéseket, NEM veszem el tőle. Nem fog csatakos lenni a vértől, és nem fogok emberbábút fellógani, de még műpókhálót sem vettem, műcsótánnyal, és álsebhellyel.... De! Kapott egy halloweenes kerámia tököt, és egy kis kerámia tálkát, amibe halloweenes csomagolású csokit tehet, mécsest kapott, színeset és ablakmatricát, amit párszázért a Temuról rendeltem... Faragunk majd tököt is, és mindezt a szobájában fogjuk be-illetve elrendezni neki, úgy ahogy neki tetszik.
A gyerekek tiszta lelkűek. Ezért csodálatosak! Belőlük még hiányzik az élet mérge. Sokkal egyszerűbb a gyerek képébe vágni, hogy "Magyarországon nincs Halloween"- mint egy kis időt gondolkodásra szánni... Van rózsa Magyarországon? Igen. Köszönjük meg a törököknek. Eszed a pizzát? Eszed. Olaszországból jött, bár magyarosítottuk. Paradicsom sem magyar, Peru az őshazája... és a sor a végtelenségig tarthat. Nem magyar, és azt sem kérte senki hogy öltözz be és csengess be csokiért...
Miért ilyen rohadt a felnőtt lelke? Télapó sincs, mégis várjuk, és Jézuska sincs, hanem apu meg anyu veszi az ajándékot. Télapókor is a képébe vágod a gyereknek, hogy "Hülyegyerek az idióta szülőd a Télapó?! Akkor amikor kifosod az utálatot a szádon elgondolkodsz utána, vagy megveregeted a vállad, hogy hmmm de jó hülyének lenni.?
Bárcsak a gyermeki tiszta lélek maradna meg a felnőttben is. Sokkal lakhatóbb hely lenne a Föld golyóbis. Nekem kifejezetten tetszik Dani érdeklődése. Mindenre nyitott, és mindenre vár ésszerű magyarázatot. Amit nem minden esetben egyszerű elmondani neki, éppen azért hogy lehető legtovább maradjon ilyen nyugodt a lelke. De megoldom.
A center. Folytatom. Egyébként ott se csak magyar boltok vannak, azért mész vásárolni nem?? Na jó nem kekeckedem, én mentem. Vettem muffin papírt is, Dani szereti muffint, pedig az sem Magyarországról való szerintem. Utána néztem Neked... amerikai... kurva életbe... Tiszta Amerika van nálunk... muffin, halloween... Lehet ma főznöm kéne gulyáslevest, hogy valami magyar is legyen...
Apinak vettem pólót, meg ezt azt, és nézelődtem a karácsonyi dolgok között de csak anyut leptem meg egy mécsessel. Nincs Jézuska, de mi tartunk majd karácsonyt is. Rohadt egy nagyigényű semmirekellők vagyunk, minden nem Magyar ünnepet megtartunk... Pötyögés után be is állok a sarokba és megpróbálom magam szarul érezni...
Utolsó bevásárló üzletnek az Aldit (nem magyar, vigyázz nehogy bemenj!) választottam. Mivel nem reggeliztem és úgy indultam el shoppingolni, vettem egy müzli szeletet magamnak, oly divatost - pumpkin spice ízűt. Kóstoltam már a kávét, a túrórudit, és most ezt a műzlit... Nekem ez még mindig mézeskalács fűszer ízű... Müzli szeletemben volt kettő tökmag... attól volt kicsit tökös...
Ekkor visszasétáltam a buszmegállóba. Hazafelé a 14-es busszal jöttem, annak a megállója kicsit távolabb esik a bevásárló objektumtól. A buszra volt 20 percem várni. Addig ittam egy kávét, amit éppen erre a célra vettem az Aldiba. Kávézás közben nézegettem a vásárolt cuccost. Daninak vettem karácsonyi, fából készült dekort, amit kiszínezhet, és majd felakasztjuk a karácsonyfára. Vettem még aranyszínű csillogós zsenilia drótot, amiből hópelyhet fogunk hajtogtni a fára. Láttam egy videóban. Tetszett. Ja és a macskának is vettem kaját. Nem magyar, de ő nem válogat. Csak mondom, öregTyatyacica sem marad ki a szórásból :)
Hazaérve nagyon szeretem ahogy Dani szalad az ajtóba elém hogy "Anyaaaa!!!" Aztán nekiesik a szatyromnak és nézegeti mit vettem. Api meg mutatta a tököt amit ketten vettek Danival Halloweenre, és egyszer csak mutatta, hogy vettek egy kiló chili paprikát fűzzük fel.... Ilyen a szerelem... egy chilire rugózik az agyunk :D
Így aztán délutáni nyugiprogramom az volt, hogy felfűztem a paprikákat, elkészült télire a vitamin savanyúságunk is. Hát ilyen dolgokkal ütöm el az időt, még várok a csodára, ami jobb útra tereli az életem, a gondolataimat, mert ahol vagyok nagyon nem tetszik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése