Hosszabbított hosszú hétvége. Nagyon sok dolgom volt itthon, és úgy tudtam ebbe a pár napba belezsúfolni mindent, hogy csütörtökre már szabadságra tartottam igényt. Van az úgy hogy más ötletem nincs.
Előző hétvégéken Jani dolgozott, ilyenkor rövidül a ténykedésre szánható időm, szóval elmaradtam...
Csütörtök reggel belevetettem magam az ablakpucolás minden gyönyörébe... De jó hogy nem egy négy szárnyas kastélyban lakunk...
Összes ablak, beleértve az erkély is csillog mint a tücsök pics@ja. Függönyök is megtisztultak, és frissen ontják magukból az illatot. Mindeközben nem maradhatott ki, hogy Dani szobáját Halloweeni hangulatba hozzuk. Gyermekem ezt várta igazán. Két függönymosás között nem hagyott békén, hogy faragjunk tököt, szóval inkább beadtam a derekam, csak ne mondja el többször. :) Egyébként csütörtökön még ingyen segített törölgetni, meg rendet tenni, és nem utolsó sorban visszavinni a szobájába a kihozott játékokat. Pénteken már azt mondta ha adok neki 20 dollárt segít... :D
Ezek a mai fiatalok :D
Pénteken sétálni mentünk. Belvárosba. Csak úgy. Szeretném fellendíteni az életemben a mozgást, és nem feltétlenül arra gondolok, hogy létrára mászok fel ablakot pucolni, meg függönyt rendezni, vagy virágot locsolni. Ennél izgalmasabbra van igényem.
Az, az ötletem támadt, hogy eredjünk egy győri legenda nyomába. Ha már egyszer itt helyben vagyunk. Szóval olvastam valamikor egy legendáról, de nem ismertem, és nem is láttam a nyomait, szóval tök új dolog volt ez nekem, és a ki'családomnak is, szóval jött az ötlet, hogy itt a nagy lehetőség, és alkalom, menjünk és nézzük meg a dolgot...
A legenda úgy szól, hogy I. Napóleon 1809 augusztus 31.-én megszállt Győrben a Bezerédi-házban, amit ma már egyszerűen csak Napóleon-háznak hívunk, és egy darab éjszakát töltött itt.
1809 április 10-én tört ki Franciaország és Ausztria között a háború. Napóleon egy hónappal később vonult be Bécsbe, és kiadta a magyaroknak, hogy szakadjanak el a Habsburgoktól, és válasszanak maguknak királyt. Magyarország viszont Ausztria oldalán állt. Ausztria hadüzenetét követően lett Nyugat-Magyarország katonai felvonulási terület. 1809 június 14.-i kismegyeri csata során az osztrák-magyar hadsereg visszavonulót fújt.
Na, de miért is jött Napóleon Győrbe? Már akkor is jó hely volt :) Neeem, nem azért. Hanem saját szemmel, és naná hogy kisérői mellett igyekezett felmérni a győri bástyákat, erődítményeket, védvonalakat... Bécsi-kapun át érkezett lovashintón, jöttére az összes harangot megkongatták. A 7 nyelvet beszélő ügyvédből lett gabonakereskedő Lehner András és családja lett a tolmács, és nem véletlen hogy Lehner András apósának Szállójában vacsoráztak, és bulikára is maradt idő, sőt! Napóleon kötelezte a győrieket hogy bulizzanak egy jót, mert előtte két hete töltötte a negyvenet. A mulatozás viszont hangosra sikeredett, és hát Napóleon hirtelen haragú ember lévén, megkapta az éppen keze ügyében lévő ágyúgolyót, és kihajította szobája ablakán, jelezvén nemtetszését. Szemben éppen ott állt a Probst-ház, melynek falába ágyazódott a dühgolyó, ami azóta is a császár látogatásának a mementója...
Kb, ennyi a rövidített sztori, történelemóra vége, és ott a golyó, ma is. Megkerestük, megtaláltuk, és megcsodáltuk.
Tovább mentünk, minden kisebb csendesebb zeg-zugos utcát bejártunk, aztán jöttünk haza.
Amit megjegyeznék még, hogy ez a Napóleon-háznak hívott épület katasztrófális állapotban van. Döbbenetesen szarul néz ki. Ahhoz képest hogy a Probst-házhoz marha régen hozzávágtak egy ágyúgolyót, sokkal jobban néz ki, mint a ha jól tudom régen Bezerédi-háznak hívott Napóleon ház. Forintmilliókat költenek el pusztításra és fakivágásra, de történelmi épületek rendbe tartására nincs pénz... Eszem megáll... Pedig annyira szép az a része is a Belvárosnak.
Áh, hagyom, nem az én dolgom ezen agyalni. Nem is kéne meglepődni semmin sem.
November lett. Szeretem és nem szeretem időszak ez. Szeretem mert lehet készülni a karácsonyra, tervezhetni, álmodozni, szeretem hogy lassan minden csillog, és ragyog, és lesz pár nap amikor mindenki szereti egymást, de előtte kinyírják az idegrendszeremet a mindent is utálók állandó morgása, kapkodása, idegbaja... Olyanná teszik mintha nem a karácsony hanem a világvége jönne. Pánikolnak, felvásárolnak, dühöngenek, türelmetlenek... Áhhh... komolyan mondom... Pedig éppen pont most kellene kicsit elcsendesedni, kicsit lassítani, kicsit élvezni, hogy lassan pár napig úgy szeressük egymást hogy csak nah!
Szeretem és várom, hogy lássam az ablakdíszítéseket, a városszerte felrakott díszeket, felállított karácsonyfákat. Danival ilyenkor meg pláne akkor megyünk sétálni, amikor besötétedett, -ezért sem bánom, hogy korábban van sötét- mert nézzük a csillogó fényeket, ahol csak lehet. Tavaly például úgy indultunk sétálni, hogy megszámoljuk a környéken hány karácsonyfát látunk. Minden egyes csillogó fának örült.
Tegnap a Praktikerbe voltunk vásárolni, és megnéztük a karácsonyi mindeneket is. Dani választott egy felakasztható postaládát, olyan amerikai postaládát, amibe a télapónak lehet üzenetet küldeni. naná, hogy fogunk neki írni... Aztán rádumált minket egy hatalmas karácsonyi nyalóka formájú, de világítós díszre. Elsőre nemet mondtam, hogy áhh biztos hogy nem, aztán mivel nekem már tervek vannak a fejemben, ami a karácsonyt illeti, éppen a képbe illik a dolog, és oké, jöhetett velünk haza az óriásdísz...
Remélem hamar fog eltelni az idő, és még annyi mindent remélek... Próbálok új utakat taposni, és azért nem írok róla, mert amíg nem biztos nem iszok a medve bundira előre... De határozott, elszánt lépések vannak a fejemben, és nem ahogy magamat ismerem úgy sem hagy nyugodni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése