pár sor

Korán reggel van amikor belekezdek ebbe a pötyögésbe. Másodszor kezdem az új bejegyzést. Elsőre amolyan zutty lett, kiadtam, amit úgy éreztem akkor hogy ki akarok, aztán meggondoltam magam. Leírtam, megnyugodtam, de aztán rájöttem semmi értelme osztani az észt, ami eddig nem változott ezután sem fog. 

Nem nagyon volt időm írni, pedig gondolatom van, volt sok. Nem csak a hétköznapok, hétvégék is munkával telnek, így aztán kevesebb idő van háztartásbelinek is lenni, és hiába szeretném hogy minden makulátlan legyen - nem lesz. Nem tudok ezerfelé lenni egyszerre. 

Dani is beteg lett. Begyulladt a szeme... Köszi! (Ezt a köszit fejtettem ki az előző írásomban, de töröltem, mert hülye vagy, és nem fog változni! Látod, most ilyen kedvesen csak ennyit hagyok itt) Ijesztő volt, ahogy Dani szeme kinézett. Volt itthon rá gyógyszer, kamillát is főztünk, és folyamatosan mostuk neki a szemeit. Olyan türelmes gyerek. Pedig a szemcsepp egy baromi szar dolog, de az én kisfiam olyan ügyesen hagyta hogy gyógyítsuk.

Betegen, itthon töltött napjaiban minden is volt. Pihenés, társasjáték, még kacagni is tudott, kedve volt, mesét is néztünk, és ami a legjobban tetszett az tegnap volt: Azt mondta, hogy ő bizony enne halat, mert attól biztosan meggyógyul! Még én dolgoztam, apa volt itthon Danival és mivel Daninak ilyen király apuka jutott, ő bizony elment a sütődébe és hozott egy jóképű sült hekket Daninak! Minden megvolt a teljes gyógyuláshoz. Biztonság kedvéért még ma itthon lesz aztán mehet csak vissza oviba a következő adag vírusért, baciért. 

Tegnap este, amikor fürdettem volt az első olyan mondata, hogy "Anya! Tudod mi leszek ha nagy leszek?" persze játék közben volt ő már tűzoltó, és katona, és szuperhős, bankrabló, és rendőr, meg minden is, de ez volt az első hogy megosztotta jövőbeli terveit! "Kamerás ember leszek." Operatőr. Ezt mondta. Operatőr iskolába akar majd járni, és ő filmeket fog készíteni. Ámen! Nekem speciel sokkal jobban tetszik mint a rendőr, vagy ne adj Isten bankrabló! 

Abban az időszakban még nem pötyögtem virágokat is átültettem. Jó móka volt, és örömmel tudatom veletek nem nyírtam ki egyet sem! Azóta is vannak, megvannak sokasodnak. 

Leszáradt a felfűzött chili is pehelynek fogom ledarálni, most már merem, hogy nem piszkáljuk Dani szemét! Jobb félni mint megijedni. Nem vagyok gyogyós, van gumikesztyű, meg kezet is mosok, de ha a gyerekem szeméről van szó inkább kivárok, mintsem bajt okozzak, legnagyobb figyelmesség ellenére is - arra vannak mások. 

Tudom, hogy tudjátok de egy hónap múlva karácsony. Végre szeressük egymást majd egy picit. Nekem ehhez nagy erőre lesz szükségem, hiszen korlátozott számban tudok csak szeretni, de a csillogó világ az én jég szívemet is birizgálja majd. Kifejezetten mulattat ebben az időszakban, hogy most minden játékra is mondja Dani hogy olyan szeretne karácsonyra! Jelenleg egy kamionnyi kívánságnál tartunk már :D 

Daninak a kicsomagolás, a bontogatás a mindene! Ezért aztán nem kap tengernyi játékot, vagy télapótól csokit, csupán amit csak lehet külön csomagolok neki, és akkor ő azt hiszi milyen sok minden :D Ezt fundáltam ki - és eddig bevált. 

Már tavaly is együtt díszítettünk karácsonyfát. Ez idén is így lesz. Iszonyat nagy lázban tud égni, és jobb bevonni a készülődésbe, hogy lássa érezze zajlik az esemény, nem csak várakozás van!

Várom már nagyon. Kicsit leülni, nem gondolkodni, semmit sem csinálni, csak úgy lenni nézni ki a fejemből... 

Most viszont nincs több időm pötyögni, lassan dologidő.